Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-09-19 / 53. szám
— 212 — Továbbá pedig az állami közvagyon legtekintélyesebb és értékesebb részét a bánya és erdőbirtok tévén — országos, politikai es köz- gazdasági szempontból is igen óhajtandó, bog} az azok kezelését eszkózló állam - hivatalnoki osztály minél tisztább hazafias szellemű közegekkel legyen saturálva. Erre pedig ki lenne alkalmasabb, mint a székely sarjadék? Végül pedig — tekintve az általánosan ismert mostoha anyagi helyzetét a székely tanuló ifjúságnak — alig van pálya e tekintetben L> reá nézve ajánlatosb, mint a bányászati avagy erdészeti. Tandíjt ugyanis a selmeczi m. kir. bányász és erdész akadémián egyátalában nem kell fizetni : s e mellett az életmód, — ha csak az ördögnek valamikép ellent tudunk állni — oly egyszerű, mint sehol felsőbb szakintézeteinken. 300 _400 írt tisztességes szerény kilövésre évenk int épen elegendő; és hozzá fél-fél évi szorgalommal párosult kitartás a kitünően tanuló szegény somiaknak 300 frtos évi állami ösztön- díjt biztosit az egész 3, illetőleg 4 évi tanfolyamra, miután ilyen évenként átlagosan T - 8 van üresedésben mind két szakintézeten. (Ebben azonban egyelőre nem kell erősen bizakodni, miután köztudomású dolog, hogy az ily kegy adománynak tekintett állami ösztöndíjak kiosztása körül érdem mellett a protector kezének is jól kell ám működni és gyakran nem is álmodott szomorú valók szoktak a coulissák mögötti machinatiokból kisülni; hanem azért mégis „megjön a munka jutalma egykor, hogy lia erénynyel párulva járt!4 Az e pályára szándékozók különben egyszerű levőd utján való kérésre az akadémiai titkárságtól bármikor kaphatnak akadémiai rendez »b^ly-nkat , miből bővebb felvilágosodást is szerezhetni az ege»* aulug UAui: Kézdy. V i d ó k. Déva, 1873. szept. 13. Tisztelt szerkesztő ur! Azt tartja egy közmondásunk, hogy a kinek alaptalanul támadott halott-hire, az hosszú életű lesz. Óhajtom, hogy az újból életre támadott „Nc- meré« n is valósuljon e jóslat, de csak azon feltétel alatt, ha ezután is hű hazatisággal és józan magyar szellemmel teszi magát méltóvá a hosszú életre. Mint a szerencse-mondók rendesen, én is megkérem a jutalmat azonnal a következőkben. Négy évig voltam hivatalos összeköttetésben Felső-Fehérmegyc, Brassúvidék és h ogarasvidék iskola- tanácsaival, ugyanazon törvényhatóságok közigazgatási hivatalaival, a kerületeinken lévő iskolai közegekkel és tanítói testületekkel. Hivatalos állással tiszteltek meg részükről a brassói magyar társalgó, az iparos egylet és az ev. ref. egyház is. Váratlanul jött hivatalos eltávozásom alkalmával cd kellett volna búcsúznom mindenektől, mert rám nézve erőssé és kedvessé vált volt már a kapocs, mely mindezekkel összefűzött. S el kellett volna búcsúznom azon számos egye sektől, a kiknek előzékeny szives barátsága feledhet- lcnné és örökre becses emlékemmé tette ram nézve négy évi ottani életemet. Mivel ezt, váratlanul jött eltázozásom miatt, személyesen meg nem tehettem, engedje szerkesztő ur itt lapjában mondani el búcsúmat s azon szívből jövő kiváuatot, hogy Isten virágoztas-a azon szép vidékek jótékony közintézeteit s áldja meg óhajtott sikerrel lakóik minden hazafias törekvését? Önnek hű hazafitársa Réthi Lajos. Uzon, 1873. 12. szept. 12. Tisztelt szerkesztő ur! Mint midőn rég nem látott kedves emberünket viszont látjuk és megjöttél! örömünket fejezzük ki, épen úgy hatott roam is örvendetesen a «Nemere“ 2 hónapi szünetelés utáni újra megjelenése. A »Nemere**, ben egy jó barátja tért megiut haza á székelyföldnek, egy bizalmas meghittje e vidéknek, egy szószólója minden fajú és rendit honpolgár igazságos ügyének, egy szerény munkása a honfiak testvércsülésének, Háromszéknek a Nemere életké rdés, mert ta. pasztalatszeriien, mely télen nem fű a fanyar Nemere, azon évben roszul terem, roszul ereszt nálunk a ga- bona. Fanyar éles a Nemere fuvataga, de megtisztítja légkörünket s egészségessé termékenyítővé teszi azt. A múlt télen-gyengén s ritkán fújt, gyengébb is a termésünk az idén minden tekintetben. Az Ön „Nemeréf-je i3 sokszor csípősen fújt; csípősségét leginkább o. ka-rinn к lévő társadalmi és politikai ferdeségek s azok képviselői; de tisztult mégis sok tekintetben légkörünk a közügy javára; s minden esetre sokat tett a nézetek tisztázá. sára és a helyzet felderítésére. Ki a teljes vaknak bármi csekély látképességet szerez, az annak bizonyosan nagy jót tett. Azért hadd fújjon csak a „Nemere“ s fol}tassa légkör tisztító munkáját, hogy lehessen jövőre több áldásunk, mint a? idén volt. Fogadja t. szerkesztő ur legőszintébb bccsüléscm kifejezését, s engedje, hogy én is fujdogáljak néha „Nemere“-j évei. Halmi. K.-Vásárhely, 1^73. szept 12. Tisztelt szerkesztő ur! Őszinte örömmel üdvözölve becses lapjának újraéledését s tiszta szivemből kívánva annak tartós és hova-tovább nagyobb terjedelemben fennmaradását, sietek benne egy kis tért elfoglalva, oly ügyről irni, mely háromszéki derék nőinket jelenleg a legélénkebben foglalkoztatja. Ez a háromszéki leányárvaház. Még nincs 1 éve, hogy megpendült s már 120(H) 13000 forintja, tehát oly tőkéje, a minőt vidékünkön soha semmiféle szin alatt es czélra nem gyűjtöttek, ezenkívül laktelekkel bir, s a benne elhelyezendő legelső 10 árvának első évi ruhája, bútora s élelme biztosítva van. 8 mindez kinek köszönhető? Bámulva látja az ember, hogy minő távol helyekről, minő tekintélyes egyénektől tétetnek adományok ezen valóban félreeső helyem intézet javára, s méltó csodálkozással láthatni, hogy derék nőink, kik eddig megelégelték házuk vezetésevei foglalkozni, most egész más kerékvágásba zökkenve igyekeznek és buzgón lelkesedve munkálnak közösen egy intézetet létesíteni. Azonban, a ki közelebbi napokban К.-Vásárhelyt volt, sok tekintetben képes megérteni mindezeknek okát. Lai t ) 8 z о n tic e г о s z ty Stop bánié ö nagysága a k.-vásárhelyi választmány elnöke — mint lapokban is közzé volt téve, folyo ho i—il-ig napjaira egy tárlatot s ezzel egybekötött bazart rendezett. A megnyitás ütmepélylycl s 7-én estve rendezett hangversenynyel történt, melyben Szentkereszty Stophánie és Irén bárónő ő nagyságáéit, a k.-vásárhelyi férfi- és vegyes dalárda vettek részt és a mely 220 frt. o. é. tiszta jüvedetmet hozott, a tárlat napjain rendezett bazar pedig oly csodás látványt nyújtott az abban sürgő, forgó úrnők és helyekkel, hogy nem csak a város, hanem az egész vidéket felzavarta és oly eleven mozgást okozott, a minőre itt nem emlékezhetni, jutalmul hozva a hangverseny bevételével 1000 o. ért. forintnál többet. Igen, de ott volt a lelkes elnök báró Szentkereszty Stephanie ő nagysága, ö intézkedett és fáradozott mindenben bámulatra méltó erélylyel, ügyesség és gyorsasággal, nem pihenve éjjel-nappal pillanatig sem. 0 volt, ki a megközelithetőnek sem vélt legfelsőbb helyeket felkeresve császár és királyné Ö Felségétől, Clotilde föherczeguő ő fenségétől, ministe- rektöl, érsekek, püspökök és más legtekintélyesebb egyénektől adományokat szerzett s eszközlé, hogy az árvaház már folyó év október 4-én vagy legkésőbb 11-én megnyílik. Igyekezett is az őt tisztelve szerető választmány és nép elismerését s tiszteletét iránta külsőleg is kifejezni, mert mindenütt, mindig szeretettéi rajongja körül, 11-én estvo fáklyászenével tisztelte meg, kifejezve elismeréseket eddigi buzgólkodásáei t s boldog hossza eletet kívánva közjóra törekvő nornes czéljai elérhetésére. A bécsi nemzetközi mű- és ipar-ki állítás. 1 Saját köüldállitási tudósítónktól. (Folytatás.) Mint jellemző episódust, következő eseményt emlitek meg: kiállításunk megnyitta előtt azon idegenek, kik a j apáim si bódé mellett elhaladtak, ezektől honi tárgyakat, mint például bambusvesszőf, fadarabokat kaptak ajándékba, később, a kiállítás megnyitta után, ez értéktelen czikkek csakis pénzért va- lának kaphatók, a legyezők pedig 30—40 krral százával keltek; a jnpáuusok valódi bécsi természettel „steigerolni" kezdenek, — ma egyszerű legyezőnek ára 1 frt. 50 kr. így igyekvőnek japán fiai a nyugat czivilizátió- ját elsajátítani. A japáni bazár csakis honi anyagból van alkotva, és a bódék tiszta japán stylban vaunak tartva, e keleti bazárt egy mesterséges farácsozat veszi körül, az udvar hátsó részét egy kert képezi, melyet egy kis patak fut át; két bálvány imola, egy remek hid e nemzet kitűnő építészi tehetségéről tanúskodnak. Mi ez épületnek még festőibb szint kölcsönöz, az főleg a nélkülözhetlen és Japánban nagyban divó aranyhal-zászló; hatalmas rudakon óriási vászon halak himbál ód znak, melyek, valahányszor kedvező szél fuj, felfújják magukat és a légben a legbizarrabb mozdulatokat. tesznek. Marko Póló Japánt a halak hazájának nevező; e czimet Japán teljesen megérdemli, csakugyan a halak alatt nem élő lényeket, hanem ilyen vászon- vagy papírból teremtett állatokat értve. Л japáni nép jellemére nézve a kelet legbarátságosabb és műveltebb népe. Valaki nagyon találó megjegyzést tett, midőn a japánusokat a kelet francziáinak, a dunaiakat pedig a kelet — poroszainak nevező. Ha mindjárt — опте simile claudicat, úgy mégis sok igazság rejlik e meg jegyzésben. Ha valaki a japáni osztály termeit átjárja, kellemesen fog meglepetni azon egyszerű és symetrikus arrangement által, mely e népnek oly kiváló és jellemző oldala.’ Hol mi európaiak tárgyaink kiállításánál főképen ezek teljes reprüsentatióját tűzzük ki ezé lünkül, ott a japánus c repräsen tátiét bizonyos symbol alakjába öltözteti. S hányán voltak már a japáni osztályban, hányán bámulták az itt kiállított pompás porczelláü vázákat, urnákat, tükörtiszta fémeket; de kevesen figyeltek a kiállított tárgyak rendezésére, az alakokra, melyek oly csodásán vannak összeállítva. A többek között: az itt kiállított japáni dohánylevelek rendszeres összeállítások mellett, a távolból tekintve, egy mythologikus madár alakját ábrázolják. Ezzel szemben japáni képek vannak kiállítva; azonban kinek jutna eszébe, hogy e képek ismét valamit ábrázolnak, t. i. egy vitorlás hajót. Ily csekélynek látszó dolgokban manifestálja magát leghűbben ez érdekes és értelmes nép szelleme. Azonban kezdjük meg sétánkat a japáni termekben. A japániak ép oly nagy mesterek a porczel. lán és selyem gyártásban, mint rokonai a ehinaiak. sőt több tekintetben ezeket felül is múlják; az itt kiállított müvek bámulatra ragadják a szemlélőt, mes- teriességökre és főleg árukra nézve ; egy óriási váza ára ugyanis 5000—0000 frt. Daczára e magas áraknak legjobb keletjük v_,n e tárgyaknak; főleg angolok, németek és francziák képezik a vevők nagyobb részét. Az itt kiállított porczellán edények Japán különféle tartományaiból származnak; a kékfestetüek Hysenből, Sazuma a finom máza (glazur) és aranyozott edényekkel tündöklik, a veres alapúak Cangan- ból valók, mig a hires veres és aranyozott vázák Tapán egykori fővárosában Kjotehben gyártatnak. Л japáni épületeket számtalan modellek remekül ábrázolják; itt látunk egy barátságos fa-épületet, mindennel felszerelve, e laknak neve Hamayoten, és lakásul szolgál a mikado vendégeinek; mellette egy más épület, neve Jaschiki, mely annyit jelent mint fejedelmi lak. Japánnak valamennyi nyilvános és magán épületei fából vannak, e fának kellemes illata van, mely 20 lépésre elárulja egy ily épület közeiét. Két óriási tárgy különös benyomást tesz a szemlélőre, az egyik egy hatalmas dob „daidailco“ mely- ivei a hívők egy bizonyos imaházban— nevét elfeledem — áhítatra buzdittatnak ; a másik egy óriási fő, a legnagyobb az egész világkiállításon; e fő, melynek szerencsés tulajdonosa bizonyos Kamakura nevű bálvány szobor, Yokohamából való; az egész zöld szinü, a göndörhaj és franczia szakái à la Henry quatre korom takete. (Folyt, köv.)
