Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-09-09 / 52. szám

— 208 —

Hétfalusi magyar és román bajok.

VI.

Előbbi közleményeink kiegészítéséül bátorkodunk még némelyeket elmondani s a szives olvasó figyelmét Hétfalu és Brassó közt folyó, elmérgesedett bajok és heves küzdelmek felé terelni. Teszszük ezt azon czélból is, hogy Brassó ma-holnap biinbánólag lássa át a múlt és jelenben elkövetett botlásait s irtózzék meg valaha a szép magyar hazában vele együtt lakó magyar és román lakósság elnyomása és megfojtásától.

Mely hallatlan erőszakkal kebelezte határához 1852-ben Brassó városa Bácsfalu és Tiirküs „Száraztömös, Szuszaj, Csaplya* erdő, legelő és kaszáló örökös birtokait, már tudjuk az előbbiekből, de azt alig hiszi el valaki, hogy a hatalmaskodó város öngyilkosságot is követelt a két községtől, mitől minden józan tszü és érző szivü, e vidék területét és birtokosait igen jól ismerő molnárok, tömösi vámhivatalnokok visszaborzadtak. Nem elég, hogy karhatalommal elrabolta a roppant területet, hanem azt is merészelte már követelni, hogy hamis határfelmérési jegyzőkönyv mint helyes a két község elöljárósága által rögtön alá irattassék. Ily idegen vagyonnal tele tömött hamis jegyzőkönyv aláírása egy jelentésű volna a hazaárulással, mit hangosan tilt az igazság, e nép jelene és jövője, az utódok fennmaradásának alapfeltétele.

Az aláírás megtagadtatok. S mi történik? Ha nem használ szép szó — gondold Brassó magában — majd megpuhitja a nyakasokat tizenkét fegyveres katona. Tiirkös ingadozni kezd s kész az erőszak előtt meghajolni, mert elöljárósága egyik tagja Brassó városa malmára liajtá a vizet — vajha a mostaniakban már vala- hára józonabb szellem, a hü pásztor szelleme ütné fel sátorfáját! — a másik ingadozó nádszálként hajlongott a hivatalában támogató kegy- ur derűje vagy borúja szerint. Bácsfalu lúí maradt múltjához daczára annak, hogy Brassó városa mindig szelídnek, műveltnek, a többi hat falunál kitünőbbnek hiresztelte s dicsérgette. Bácsfalu egyedül maradt a küzdelemben. Jónás András, akkori biró népgyülést liiv össze s e

kérdést teszi fel az cxecutiókép ott álló katonák eiott: „AláírjuJfc-e Brassó jegyzőkönyvét, melybe

minden jog és több izbeni protestálásunk ellenére milliókat érő birtokaink is befoglaltatnak, melyeket őseinktől öröklöttünk, mindeddig szabadon használtunk, birtoklásunkat eddig soha senki kétségbe nem vonta, vagy pedig engedjünk az erőszaknak, mig isten könyörül rajtunk s megerősödő nemzetünk s az igazság eyőzedelme által ' ép határterületünk birtokához juttat?* Es a nép fel-zug, hogy inkább éhezik és rongyoskodik és executiót tart, bogy sem az övéből csak egy talpalatnyit is az úgyis roppant, terjedelmű brassói határhoz átengedjen.

A katonák három egész hóig növelik e szegény község egyes lakosai siralmát és nyomorát, mert házról házra kellett őket tartani, mely olyan szegényeknek is, kiknek nem volt annyi élelmük, hogy az ép gyomra vitézeket kielégítsék. A szegényes étel ha nem Ízlett : követeltek fejenként reggelire egy fél húszast, szintannyit vacsorára, dél ebédre pedig egy egész húszast. A nép sirt, tűrt, remélt, de nem látva semmi segitséget. kezdett békételenkedni, mert nem volt miből tartani tovább az executiót, hiszen nem oly rég múlt 1848 és 1849, midőn e közönségek annyit szenvedtek. Brassó vasmarka nem tágult, szive nem ismert irgalmat. Panasz panaszra ment a tanácshoz, de itt csak e válasz vale hallható: „Vagy aláírni, vagy executiót tartani!“ A bácsiulvi elöljáróság a kérlellietlen sorsnak engedve egy kérelemben kijelenti a tanácsnak, hogy kész az erőszaknak engedve, több inség és siralom kikerülése tekintetéből óvástétel mellett aláírni, kegyeskedjék tehát Bácsfalu nyakáról elvenni a dicsőbb ezé- lokra hivatott vitézeket. A tanács visszadobta a kérelmet azon megjegyzéssel, hogy egy újabb, illedelmesebben készítendő kérelem nyujtassék be, melyben sanyargató executióról, ne legyen egyetlen betűvel is említés téve. Es úgy lett, a kiűzött nép ismét szabadabban lélegzett.

Daczára ez óvástételnek Brassó marhanyája ellepi a két község elvett legelőit, de Szoczeván, liosszufalusi járási biztos, tiizesvérü ruthén hivatalnok, a hétfalusiak meleg pártfogója bátorítására a tényleges birtoka nép által a brassói határra visszaszorittntik s azóta nem is volt többé megtámadva a két község legelője. Nem igy erdeje. Brassónak íürkösi haszonbérlője 1870 innen 200 öl fenyőfát vágatott s tovább is folytatta volna e jogtalanságot, ha Pávai ügyvéd meg nem állítja ez uj földesúri gazdálkodást

Elhallgatva a többi hétfalusi községek zak- lattatásait, csak c két község költséges perlekedései és a megfojtatás elleni küzdelmei után Ítéld me£ te magad szives olvasó: dicsekedhetik-e még hetykén kultnrmissiójával Brassó városa, mely még mindig gazdagon tejelő tehénnek használja Hétfalut, melynek iskoláira városi pénztárából soha egy árva fillért sem áldozott, tanuló патак osztönclíjt nem adott, de sőt irigy szemmel nézte mindig nemzeti emelkedését s iparkodását. Csak egy adatot említünk meg a többek közül. Midőn gróf Mikes Benedek száz uj forintot adakozott 1863-ban a hosszufalvi felső népiskolára, igy gúnyolódik a Kr. Zeitung : „Der Herr Graf Mikes hat mit seiner Widmung zu einer höheren Schulanstalt ihnen (den Sieben- dörfer Ungarn) nur die Köpfe verwirrt.“ S lám daczára ez idétlen pöffeszkedésnek, hála az egyes hazafiak buzgalmának s kormányunk bölcs gondoskodásának s ide fordult figyelmének, ma áll a két. osztályú tanintézet három tanárral !

».«у - : - - - - • - - у- •- - yy- “-yy— —— i m

A bécsi nemzetközi mű- és ipar-kiállítás.

I.

A császárt pavillon es a jury épülete ; a khedire moseheé-ja; a japáni bazár.

Miután a világkiállítás jelenleg mint bevégzett tény tekinthető, úgy feUdatamul tűzöm ki, kegyes olvasóimat mindenek előtt a világkiállítás nevezetesebb melléképületeivel megismertetni, melyek bármily tekintetben versenyezhetnek a kiállítási palotában di azé lg-ö tárgyakkal.

К melléképületek legnevezetesebbje a császári pav illőn.

Ha a práteri fősétányon leballagva a déli fő- bemeneten átlépünk, úgy egy kellemes és számos bas- sin-okkal ellátott térre jutunk, melynek közepét az úgynevezett „Kaiser-Allee“ hasítja keresztül; ennek jobbján fekszik a ,,Kaiserpavillon.t:

Mint az előbbi nemzetközi kiállításokon, úgy most is igyekvőnek városunk művészei és iparosai, fejedelmünk magas személye számára egy pavillont epitni, méh művészi tekintetben kiállítási müveink ! légi emekebb tárgyát, fogná képezni, s csakugyan, e J nemes férfiak és hazafiak értették is, kitűzött feladatuk- j nak megfelelni.

A pavillon külseje egyszerű és Ízléses renais- sance-modorban van épitve, a világkiállítási palota felé nyíló főbemenetet exoticus növények foglalják el, a taika mozaikkal kirakott előcsarnok falait remek a!freskó festmények díszítik.

E pavillon több szobát tartalmaz, melyek közül főleg a főterem valóban tűudéries kinézéssel bir; az épület előtti tért diszes virágos gyepterek foglalják el.

Városunk csakugyan büszke lehet e remekére.

A „Kaiser-Allee“-nak balján a jury pavHlonja emelkedik. — Külsejére és alakjára nézve némi tekintetben a császári pavillonhoz hasonló, ennél azonban sokkal egyszerűbb és a magas kupolája fő tanácsterem által nagyobb terjedelmű; ez épület több hivatalos irodákkal bir s közepét a főterem foglalja el.

E terem, úgynevezett „Sitzungssaal der Jury“ ovális alakkal bir, a bejárattal szemben az elnök magas állványa emelkedik, körülötte és előtte a jury tagjainak főhelyei vannak.

A terem falait kiállítási festve nyele ékesítik, ез az tivegfedelü boltozatról egy remek franczia "Csillár (Luster) lóggál ál.

Itt tartja a jury üléseit, itt mondja ki Ítéletét a kiállítási müvek felett.

Kiállításunk legérdekesebb épületét kétségkívül az iígyptusi vice-király palotája képezi.

A franczia szellemű khediVe/ melynek pazarlé- konysága eléggé ismeretes, itt nemesebb czélt tűzött ki hiúságéinak tárgyául.

Valódi fejedelmi bőkezüsséggel küldé fel udvari építészeit és iígyptusi munkásokat, melyek a nagyszerű moschéet építek, melynek karcsú mina- rette-jei az egészuek valódi keleti képet kölcsönöznek.

Miután e tündérpalotát belülről is meg akarám szemlélni, úgy tudakozódám a bemenet iránt, az illető

S mit követett el Hétfalu ellen a brassói törvényszék 1873. junius havában? Ellenére az 1871. 53. törvényezikk 82 §-nak azon ítéletet mondja ki, hogy Brassó a nyertes és nem Ilétfalu, e szerint teliét Brassó túlkapásai igazoltak volnának. Hátfalú rögtön eg}’ 14 tagból álló küldöttséget meneszt a törvényszéki elnökhöz a határozat kikérése végett, mi azonban Írásbeli folyamodásra is kereken megtagadtatott. Ezek után Brassó ne gúnyolja többé a katholikus Rómát, honnan e szózat hangzik: non possmnus! Maga Brassó, az 1873. évi Brassó, nem bir, nem akar, nem tud a fenforgó perügyben más Ítéletet hozni, mint a régi Brassó. Non possumus! Régi szokásai természetévé váltak s ha Maros- Vásárhelyt és Budapesten is szász Brassó non possumusjat vallják: tegye le Hétfalu minden fegyverét s tanuljon megélni a morzsalékokkal, melyek „urok“ asztaláról hullanak. De hisszük, másként van ez megírva я Hétfalu épen oly joggal akar élni és létezni mint Brassó élelmes városa !

Külföld.

Báris, September 4. Harcour marquis bécsi követtó neveztetett.

A franczia kormány September 5-én fizette le a hadisarez utolsó maradókát, mit a franczia terület teljes kiürítése követőnek

Milan szerb fejedelmet igazán fejedelmi fogadtatásban részesítő a bécsi udvar, a mit igen rósz néven \ esz a porta, mely restell, hogy a bécsi udvar Milan fejedelemmel mint soúverainnel bánt s nem a török követ közvetítésével érintkezett vele.

Berlini diadal szobor szept. 2-án lepleztetett 1c; négyszög« alapjának hossza és szélessége 05 láb; magassága 22. A négyszög oldalain e felírás olvasható: „Das dankbare Vaterland dem siegreichen Heere11 Az alapról emelkedik az oszlop, melynek tetején Victoria

szobra áll. Az oszlop átmérője 16, magassága 56. _

A

z egész szobor ára 600.000 tallér.

A madridi kormány cgv összeesküvésnek jött nyomára, melynek czélja volt Alfonso asturiai herezeg trónra emelése mcllstt lázadást kezdeni.

A spanyol cortes bizalmat szavazott a kormánynak, egyszersmind felhatalmazván azt, hogy a netán előforduló részletes miniszterválságokat elintézhesse.

Л cárlistáknak mint hadakozó félnek elismerésére vonatkozó franczia memorandum létezését a miniszterelnök valónak nyilvánitá.

A bécsi „Vaterland“ Írja, hogy a b ou rbonul lean lista íusio létrehozásában nem Apponyi, hanem Eszterházy Mór volt a főmestér.

Hogy a pápa mily tartósságot tulajdonit a füsió- nak, kitűnik abból, hagy ez esemény folytán Kóma összes templomaiban liúlaimákat rendelt el.

személy a főkapuhoz vezetett, mely azonban e nevet méltatlanul hordja, mivel e főkapu nem nagyobb mint a mi szoba ajtóink; ez ajtót egy koráni mondat ékesíti szines arab betűivel, e mondat értelme következő: „O, te kapuk megnyitója, nyisd meg most a legjobb kaput“ és e felhívás nagyon is talált helyzetemre, mivel félórát kelle várnom, mig egy fakószinii moz- lemin jónak látta giaur-személyemnek az éden rózsás kapuit feltárni.

Megvallom, a legnagyobb kíváncsisággal lépék be, Önkénytelenül eszembe jutának az „ezer egy éj« tündérmeséi; azonban hasztalan jártatám szemeimet; egynéhány kopott ruházata arab és néger szolga személyen kívül egy festői alakot sem valék képes felfedezni, lépteimet egy keleti szőnyegekkel kirakott terem felé irányzára; e .terem nem egyébb, mint a? alkirály — háreme, pro forma.

Regényírók és ábrándos utazók nem mulasztják el, ha keletről van szó a hárem bűvös rejtélyeiről a legfantastikusabb dolgokat mesélni s csakugyan, ki a kelet háremeit könyvekből ismeri, nagyon is elhüled e valódi hárem láttáira; mi nyugatiak szék, asztal s holmi mindennapi butor nélkül nem is létezhetünk; — a keleti ezt mind feleslegesnek tartván, megelégszik egy hatalmas divánnal, mely az ágy, asztal, szék stb. szerepét egyaránt hordja.

A vicekirály háreme is e meglepőnek látszó egyszerűséggel bir, — puha terjedelmes szőnyegek és a fal hosszában egy hatalmas díván képezik e rejtélyes lak egész butorozatát.