Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-05-13 / 38. szám
148 t a Bach - korszakban , német, magyar, román, cseh és valljuk meg őszintén még a szász nemzet részéről is Brassót kivéve, kik ha nem is nyíltan, de titokban mindig bátorították a hosz- szu, költséges és minden kigondolható zaklatások alatt lankadó népet: miért ne táplálhatná szivében most, sokkal kedvezőbb viszonyok közt azt az édes reményt, hogy egy honi kormány nem leend elvakitható és elnémítható, de leend annyi bátorsága és igazságszeretete, hogy a dölyfös Brassó városnak oda kiáltsa: eddig és ne tovább! A jelenleg folyó óriási pert nem Hétfalu, hanem Brassó idézte elő, mert 1850-ben roppant erdő és legelő területet Íratott magára erőszakosan , melynek a barczasági magyarok és románok voltak tettleges birtokában. A halotti lepelnek 1850-ig csak két harmada volt a népre bontva, ennek lerázhatása végett 1848-ban minden magyar község Barczaságon követeket küldött Agyagfalvára, kik midőn visszatértek Brassó vidékére és számoltak volna eljárásuk eredmé nyéről, a székely nemzet részéről nyert biztatásról, csak hamar Brassó börtöne fogadta a segélykeresőket s ott szenvedtek, míg Bem feketehalmi csatája véget nem vete Brassó rém uralmának. A reá nézve roppant gazdagodás, e népre nézve pedig a végmegsemmisülés épületének betetőzhetésére Brassó városa legkedvezőbbnek látta azon a magyar nemzetre nézve oly gyászos emlékű éveket, melyek az 1849. évi önvédelmi harcz letiprása után következtek. 1849 után siri némaság terült el e hazán, a bátrak félrevonultak, a hatalom karjától remegtek a küzdők, mindenütt vigasztalhatlan kétségbeesés, — gyászba borult a magyar nemzet ege ! Szegény Hétfalu! kirablottan, legyilkoltan a hadi költségek terhe alatt nyögve, honvédfiai üldöztetésén keseregve bátran lehajtható fejét a siri álomra. És Brassó mosolyogva szemléié a magyar nemzet óriás fájdalmát, mintha nem e hazában, hanem Bismarck országában laktak volna! S hogy Hétfalu pohara csordultig tele legyen emésztő keserűséggel : Brassó városa 1850-től kezdve mai napig milliókat érő erdő és legelő birtokaira kezdé kinyújtani kezeit és oly tetemes még most is tartó perköltségbe bo- nyolitá e szegény népet, hogy isten csodája, hogy még van ereje és kitartása, hogy igazságában bízva folytatni birja az egy személvben ] birtokháboritó és egyszersmind törvénytevő tul- hatalmas Brassó városa ellen a küzdelmet, Hétíelunak már négy ügyvéde, két magyar, egy német és egy szász fáradt ki a hatalmas ellennel szemben. Jelenleg' egy Brassó határán és hatalmán és megnverő befolyásán kívül lakó magyar ügyvéd juttatta az elnyomottak szent ügyét a magyar kormány elé, bátran mondhatni, több készültséggel, mélyebb felfogással és for- j róbb odaadással. Brassó városa sietett a közvéleményt maga j О részére meghódítani egy mindenfelé kiszórt rophattak Hétfalu sem késett századokon át folytatott küzdelmeit és jogos igényeit magában foglaló „Czáfolat“ czimü röpirat kiadásával. Mind azon bármely nyelvű hazafiak, kik 1850-től kezdve társai voltak Brassó igazságtalan, mostoha eljárásának, elnyomó politikájának, könnyen elképzelhetik, hogy 1848 előtt minő J ! utakat, módokat követett el, hogy a világ azt {kiálthassa neki: számodra teremtette isten Hétfalut, te jogos földesura vagy neki örökkön örökké. Barczaság némely községében könnyen osztozhatott Brassó városa, mert a falusi vezérek vagy aludtak, vagy készakarva oly útra terelték a népet, hogy midőn szemei kinyíltak, a rászedetés hálóiban találta magát. Pihenjenek csendesen az ily dicstelen hazafiság babérain a diadalittas álhősök? Nem csoda, ha ily vezetők; mellett édes hazánk virágzó és virulni igyekező községei nyomorult tengődéire jutnak s a népnevelési intézetek fentartására az ország pénz-1 ; tárából kénytelenek segélyt koldulniok. Igazság! jöjjön el a te országod, e forró imával kel és fekszik 1873-ban a szegény hétfalusi magyar és román, —- és folytatja a küzdelmet őseihez méltókig. A brassói magyar polgári kör. A brassói magyar polgári kör május hó 11-én délután tartotta alakuló gyűlését. A gyülekezet az april ‘20-án választott bizottság által készített alapszabályokat elfogadván, a kör meg- alakultnak nyilváníttatott. A tisztviselők titkos szavazás utján történt választatása a következő ! eredményt mutat: Elnök: Kászony István; alA földmunkálat után a sínek lerakása, hidak, alagutak építése és a táviró sodrony felállítása következik. A sínek lerakása különféleképen történik. Nálunk a sima földre egymástól mintegy három lábnyi távolságra vastag deszka alakú faragott fákat raknak le keresztbe, melyek rendesen tölgyfából készitvék. Ezeket aztán kövek és porond közé temetik el, úgy hogy többnyire csak felső lapjuk látható. Ezen lapra fektetik le végül a síneket s szilárdítják mind a tölgyfa alapzathoz, mind yedig csavarok (srófok) segítségével egymáshoz. Egyebütt a tölgyfa alapzat alá az ut hosszában menő gerendákat tesznek; ez főleg Amérikában divatos. Szoktak még kőoszlopokat is használni a tölgyfa helyett, vagy pedig kikövezik a vonal helyét s úgy rakják le a síneket. A hidakat részint fából, részint pedig öntött vasból készitik kő-talapzattal, a szerint, a mint kisebb vagy nagyobb s tehát kevésbé vagy inkább veszélyes folyók, mocsárok vagy mélységek felett akarják a vasútvonalat elvezetni. — Végül minden vasúton táviró sodrony van felállítva, mit részint jeladásra, részint a rendes czélra használnak fel. A vasúti épületeket kétfélekép osztályozhatjuk: Őrházakra és állomási épületekre. Amazok a vonal hosszában külömbözö távolságban vannak építve s min- denikben egy felvigyázó őr lakik, ki a neki kijelölt vonalrészen a vasút épségben és jókarban létére ügyel fel. Meglepő, midőn valamely örház előtt elrobogó vonatnak az illető őr — balkezében vészt nem mutató jelvényével — ünnepélyesen tiszteleg. Az állomások végül kis, nagy és végállomásokra oszthatók. Kis állomásokon csak egy-két másodperczig, a nagyobbakon pedig hosszabb ideig szokott megállani a haladó vonat; ez utóbbiakon szokta magát a szükséges fa vagy kőszén és vízkészletekkel ellátni. A végállomásokon a vonat megáll és ha azonnal uj vonatnak kell tovább mennie vagy vissza indulnia, egészen más vonatot inditnak el, minthogy a megérkezett csak gondos megvizsgálás után teheti meg újból szokott útját. Még csak azt jegyzem meg, hogy a mozdonyoknál más gőzgépeknek egyik igen nevezetes részére a sűrítő re (kondensator), melyben a csak imént használt gőzt hideg viz által ismét megszokták sűríteni, semmi szükség sincs, mivel azoknál a fölösleges gőzt bármikor a szabadba lehet kibocsátói, mely festői felhőket alkotva, a tova szárnyaló vonat gyors menetét szokta meglepően követni. Es ezzel már is hosszúra terjedt czikksorozato- mat, melyben olvasóimnak több, a mindennapi életben található képeket és vázlatokat igyekeztem némileg a tudomány világánál feltüntetni, be is zárom. Nézetem szerint be is zárhatom, mert a jelen tökéletesb közlekedési eszközt a gőzhajó és gözkocsinál felmutatni nem képes. — A ki czikkeimet figyelemmel kisérte, azt a közlekedési eszközök fokozatos fejlődése meglephette. Századok kellettek ugyan, mig a kivájt fatörzsből gőzhajó és a csúszó szánkából vagy korcsolyábál gözkocsi állott elé. De a mindenható emberi ész a tudományok és főleg a természettudományok fejlődésével mind inkább javította, czélszerübb alakúvá idomította és tökéletesítette azon közlekedési eszközöket, melyek az embernek közvetlenül hasznára és segítségére voltak s melyek nélkül el nem lehetett. Miután azonban e tudományok nem érték el a tökély azon fokát, melyen túl kutatásaikkal sikerrel ne haladhatnának : alapos reményünk van, hogy idővel mostani legelső közlekedési eszközeink is tökéletesbittetni, sőt czélszerübb újakkal fognak fölváltatni. Mindenesetre azokat is gőz fogja hajtani, mert ennél alkalmasabb és olcsóbb hajtó és vonó erőt aligha sikerülend föltalálni. De váljon, hol fog amaz uj közlekedési eszköznek útja lenni? — kérdheti a figyelmes olvasó — miután a szárazon és tengeren gőz által hajtott gépek közlekednek? ...............A levegőben ! e lnök: Korodi Mihály; jegyző: Herrmann Antal: gazda: Magyari András; pénztárnok: Molnár György; péuztárnoki ellenőr: Dobrossy István; könyvtárnok: Csia István; segédkönyvtárnok: Járó János. Választmányi tagok: Néda József, Boronkai Mihály, Vadadi Ferencz, Becző Imre, Józsa Ferencz, Bartha István, Gergely Elek, Rácz József, Bibó Mihály s Balázs Bertalan önálló iparosok és Vitéz Károly, Bartha Ignácz , Veres György, Ivosztolánszky Pál, Péter Árpád, Kokai József, \ itéz Adolf, Biró József, Kádár József, Gál András iparossegédek. A kör már megkezdte működését. Helyiségei a szinházutczában, színház mellett volt „fehér kereszt“ vendéglőben a héten be lesznek rendezve s a kör tagjainak használatára átadva. Ki a körbe lépni akar, a fent nevezett választmánynak egyik tagja által jelentesse be magát. Az alapszabályok kivonatát s az egylet bővebb ismertetését közelebb közöljük. V i (I é k. A sepsi-szt.-g-yörg-yi reform, középtanoda. Háromszék, 1873. április 30. A bizottság munkálatával, s ennek alapján az iskolát alapitó testület közgyűlése határozatával készen vannak. Április 28-án volt a nagy gyűlés, mely ez ügyben ismét lehet korszakot alkotó. Az alapitó testület komoly és nyugodt tanácskozás s alapos megfontolás után határozottan kimondotta a következőket: I. Háromszéknek egy életerős teljes középtanodára van szüksége, ez meg is illeti Háromszéket. A czél, melyre törekszünk, ez. Azonban II. Mivel erőnk annak felállítására nincsen, most előre csak annyit teszünk, mennyit tehetünk t. i. a középtanodának csak négy alsó osztályát állítjuk s rendezzük bé úgy mint kell. Es III. Minthogy ennek berendezése s fentartása is a mostani kor követelménye szerint a mi anyagi erőnket túlhaladja, ezért a tanodáinknál lévő elemi osztályokat rendre megszüntetjük. De IV. A népiskolák kellő kierősödéséig szükségből egy előkészítő osztályt a négy középtanodai mellett tartani fogunk. V. így maradunk addig, mig kénytelenek leszünk igy maradni, de mihelyt tehetjük, azonnal állítjuk fel a többi felsőbb osztályt is; czélunk a teljes középtanoda. Ezen határozottan kiirt alaptételek után megállítottuk az igy berendezendő öt osztály évi szükségletét s annak fedezetét a mint következik: 1. Öt rendes tanár 1000 frt. fizetése 5000 frt. „ „ „ 200 frt. szállás pénze 1000 frt. 2. Igazgatói honorarium s szálláspénz pótlék 300 frt. 3. Három segédtanár 600 frt. fizetése 1800 frt. 4. Pénztárnok s számvevői fizetés 600 frt. 5. Iskolagazda 200 frt. 6. Iskolaszolga 200 frt. 7. Fölszerelés: könyvtár, taneszközök sat. 600 frt 8. Házi szükségek: tisztaság, igazítások 600 frt. szükséglet összesen 10700 frt. F e d e z e t : 1. Az iskola külön nemű közjövedelmeinek teljes tisztázás utáni évi kamatja, és az iskola növendékeitől fizetendő tandíj 7000 frt. Összehasonlítva a szükséglettel, tiszta hiányként 3700 frt. tűnik ki, vagy szükségletben netalán megtakarítandó 700 frtot levonva, mindenesetre lesz évi deficit 3000 frt. Ezen összeg biztosítására egy uj gyűjtést kisértünk meg. 1000 frtot évenként behoznak a bálok, előadások, concertek s. a. t. 2000 frtot felosztunk a háromszéki ev. ref. egyházközségekre lélekszám és vagyoni képesség tekintetbevételével aránylagosan s minden módot elkövetünk arra, hogy a reájok esendő összegek évenkénti pontos fizetésére kötelezzék magokat. — így — ha ezen uj gyűjtésűnk szerencsés lesz — a hiány fedezve s a tanoda öt osztálylyal a mint elöl Íratott, biztosítva lesz. Jegyzet: a tanárok fizetését úgy állítottuk meg, hogy az ezer forint öt év múlva növekedik 100 írttal, 10 év múlva ismét 100-al, s itt áll meg. A hiány tehát öt és tiz év múlva még több lesz, mint ki van mutatva, — hanem addig az iskola jövedelme is szaporodni fog az uj épület által, s azért ezen többletet a hiányba nem tartjuk szükségesnek fölvenni.
