Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-12-31 / 104. szám

414 (1 ésszerű jogait tiszteletben nem tart­ja és részei közül azok, melyek német hatalom alá esnek, meg fogják ünnepelni a „magyar wirtliscliaít“-tól való szabadulásnak századik év­fordulóját, mint a feltámadásnak napját. Hogyne, mikor ez a Magyarország és ez az Ausztria annyira gyűlöletesek, hogy még an­nak sincs örömre oka, a ki az irtózatos lengyel wirthschaft alól jutott kebelükbe! Ha én Istenfélő lutheránus szász volnék, megesküdném, hogy csakis igy lehet érteni a püspöki lapnak képletes beszédét, s következő­leg imádkoztam volna is az innepek alatt, hogy ez a veszni való magyar birodalom pusztuljon el mentői hamarabb. Hanem mint magyar ember kérdek valamit a nagy tudományi! szerkesztőségtől. Mondja meg először, hogy csakugyan olyan egyeduralmat gyakorol nálunk a magyar faj és a r. kath. egyház, mint Lengyelországban a len­gyel és ugyanazon egyház gyakoroltak. Mondja meg továbbá, hogy vajon épen ezért és csakis ezért pusztult-e el Lengyelország. S mondja meg továbbá, hogyha Lengyel- ország ezért pusztult el, miért virágzott fel Po­roszország, a mely a nemzeti és vallási egyed­uralmat sokkal szigorúbb kézzel gyakorolta. Es bizonyítsa be végül, hogy igazán oly nagy ünneplő kedvük van-e mindenütt a Po­roszországhoz szakadt lengyel részeknek; s iga­zán oly elégedetlen-e a Szepesség Magyaroszág alatt. — Európa mindezt épen ellenkezőleg tudja. Hanem azért, ha lázitni kell, mért ne ha­misítanák meg a történelmet is! Brassó, decz. 30. Egy ukáz és 100 forint birság. A „Kr. Z.“ múlt szombati száma jelenti, hogy „kemény ukáz“ (ein scharfer Ukas) érkezett a bolonyai községi iskola fölállítása ügyében; mulasztás esetére 100 frt. birság rovatott s annak megkettőzésével fe­nyegetnek.“ Tehát, ha egy kormányhatóság alkotmá­nyosan alkotott törvény végrehajtása iránt ren­delkezik, — az a „Kronstädter“ kormánypárti loyalitása szerint „ukáz!“ Valóban szépen késziti elő a „Kronstädter“ olvasóinak kedélyét a törvény és a törvényes felsőség tiszteletére, midőn a törvény végrehaj­tására kiadott rendeletet ukáznak nevezi. Mikor nekik kell valami, akkor földig ha­jolnak hiszelkedésükben; mihelyt azonban nincs Ínyükre a törvény alkalmazása, rögtön ukáz. Jó különben, hogy néha a nyilvánosságra is kilépnek kétalakuságoknak azon itthon hasz­nált nyelvével, a melynek az a teendője, hogy a nyugalmas polgárság fiilébe gyanút és bizal­matlanságot sugdosson a törvényes rend iránt. Mert ha közöttük akármiféle baj vagy nyo­mor történik, annak mind az „ungarische Wirth­schaft“ és a hohes minisztérium az oka. íme a. felekezeti iskolák dotatiójára megha­tározott segélypénzt már két év óta nem szol­gáltatták ki! Es miért? Azt felelik a connuu- nitás-ülésben és az újságban, hogy nem jött meg az engedély a minisztériumtól. Különös egv minisztérium lehet csakugyan, a mely megakadályozza, ha ezek a szegény Brassaiak valami jót akarnak tenni! Hanem hát hogy esik, hogy a 71-iki és 72-iki költségvetésnek egyéb tételeit mind fo- lyóvá tették, még az előirányzaton is túl ; csu­pán az iskoláknak szánt segélyt nem merik ki­szolgáltatni a miniszter engedélye nélkül? Ezt valóban szeretnők megérteni ! De eltértünk tárgyunktól. Az „ukáz“ megértésére röviden csak ennyit akarunk megjegyezni : 1869-ben hivatalosan kimutatta a városi magisztrátus, hogy Brassó 5300 iskolakötelese közül több mint 3000 nem jár iskolába. Ennek, — és számos bolonyai polgárnak benyújtott ké­relme alapján elrendelte Eötvös miniszter, hogy állítsanak községi iskolát. Ez ellen folyamodtak a képviselőházhoz. S midőn az nem véve számba a törvényellenes kérelmet. Pauler miniszter újból j rendelkezett, ez a magisztrátus, a mely maga adta ki az adatokat, rendőri nyomozást kezdett a ké- ; relmező polgárok ellen. S habár azok nagy több­sége az alkalmazott fogások daczára is megma radott kérése mellett, a községi iskolából mé^ sem lett semmi. A miniszter újból rendelkezet a Comes utjáu. Nem vették számba. S midői ; most, ennyi huza-vona után, büntetés terhe alat rendelik el a a törvény végrehajtását, — az ; rendelet szerintük u к á z. Máskor azzal csúfolkodnak, hogy a magya kórmánytérfiak nem értenek az adininisztratió j hoz ; s lm egy kicsit érteni kezdenek, az má ukáz. Hanem azért jöhet bátran Trefort miniszter ha ukazási kedve lesz, mert szemben vele i csűszó-mászó hizelkedés ép úgy nem marad el mint a hogy kikapták Paskevich katonái, Bad huszárjai, s mindenki a kinek hatalom van i kezében. Különben mi most sem hisszük, hogy Bras sóban törvényes és virágzó községi iskolát lás sunk egyhamar. Itt nincs egy felelős hivatalnok a kormánynyal szemben, hanem minden felelős ség testületek köpenye alatt vész el. S ha vé­gül fizetésre kerül, mért ne lehessen kiállan azt a közkasszából, vagy valamely czim alat kiróni, tán épen a kérelmezőkre. Hiszen a hol úgy értik az igazságot, mini itt, hogy p. közmunkaváltság fejében a nyomo rult favágón épen annyit húznak fel, mint a leg gazdagabb tőkepénzeseken; a hol, a „Reform“ szerint, mikor a fogarasi uradalmat haszonbérbe vették, az egész Királyföldön fejenkint egyenlő leg szedték föl a kölcsönösszeget: ott sok min­den furcsaság megtörténhetik. О Ö Különben várjuk az „ukáz“ hatását. Vélemények a szász universitás hires 12 pont­járói. (Folytatás.) A hires 12 pont ötödiké kimondja, hogy minden hivatal a kormány közegek befolyása nélkül a képvise­leti testületek szabad váhisztása által töltendő be; an­nak meghatározása, hogy a hivatalnokok élethosszig, vagy az évek bizonyos sorára választassanak, a tör­vényhozásra bizatik. A Királyföld tehát az állammal szembe csak úgy követi az egyik pontban kimondott jogegyenlőségei maga és az ország többi municipiumai közt, hogy ke­rületeiben nem ad helyet egyetlen egyénnek sem, kil a kormány nevez ki és a ki az állam érdekeit, mini máshol, úgy a szászoknál is képviselje, megyei vái’osi főispán tehát a Királyföldön nem létezhetik. Ellenvet­hetni, hogy a főispánokat a comes helyettesiti. Nem tekintve, hogy a 11 kerületnek főispánja nem, hanem inkább kormányzója lehet, miként fogja az ispán a ke­rületben megóvni az állam érdekeit már csak a kerü­letek nagy száma miatt? különben is a szász ispán nem annyira a kerületeknek, mint az egész egyetem­nek feje, ő hivja össze és elnököl a szász universitáson. miként lehessen egy egyén az országgyűlés feje és 11 kerület és 11 varosnak főispánja és az universités végrehajtóhatalmának (alias: minisztériumának) ellenőre; Lehet-e ily esetben legkisebb kilátása is az állam- kormánynak, hogy rendeletéi s a törvények szigorúan végre fognak hajtatni? Es mily nagy kárpótlást adnak a szászok az ál­lamnak mindezekért ! Kegyelmesen megengedik ugyan­is az országgyűlésnek, hogy meghatározza a hivatalno­kok szolgálati idejét. Valóban sértő gúny. Mit hasz­nál az államnak, ha meghatározza a szolgálati időt, mi­dőn nem határozhatja meg, hogy kik válasszák meg e hivatalnokokat? mert hisz a hivatalnok választó képvi selötestület szervezését a szászok kizárólagosan maguk­nak tartják fen. A következő pont szerént község, kerület és uni­versités önállóan határoznak saját ügyeikben és azokat a törvényeken belül önmaguk igazgatják; arról azon­ban bölcsen hallgatnak a pontozatok, hogy tulajdon­képpen melyek a község, kerület, universités sajál ügyei. A mi nézetünk szerint, ha a kerület minden saját ügye felett maga határoz, akkor az universitás- nak nincs mit határozni. Nevezhetni-é e pontokat s Királyföld rendezéséről hozott törvénynek, ha a szá­szok kivánsága szerint igy mint van és csupán ezek elfogadtatnának, midőn a többek közt egyes törvény- hatóságok hatáskörét úgy határozza meg, hogy mindé- nik a saját ügyét igazítja? Az universités eddig sajái ügyeinek vallotta, a melyek felett határozott, mi jogo sithat fel minket azon feltevésre, hogy ezúttal csak egy részét is nem fogja sajáténak mondani? De végre is hol van azon törvény, mely valaha felhatalmazta volna az universitást arra, hogy maga a község és ke­rületek saját ügyeit s hatáskörét meghatározza? Az er­délyi 1791. XIII. törvénvezikk tisztán csak a szász universités végrehajtói tisztét esmeri el, de a törvény­hozóiról nem tud! az 1701 iкi pedig az egyetlen hatá­rozat, mely az universités léteiét törvényesíti. A hetedik pont szerint a 11 székváros a kerület­ben belől áll s tisztán városi ügyekben nem tartoznak a kerület alá. Egyike ez azon pontoknak, mely által a szász egyetem látszólag bontani akar azon centrali­zált bureaukratikus kormányon, mely mai napig ural­kodik a Királyföldön. E pont azonban legkisebb vál­tozást sem tesz az eddigi állapoton, a városok tisztán városi ügyeikben eddig is maguk határoztak, azzal a különbséggel, hogy nemcsak a maguk, hanem a hoz- zájok tartozó kerület ügyeiben is övék volt a túlnyo­mó határozási jog. E város-uralom alól a kerületeket a 12 pont ed­digi intézkedései nem mentik fel. A nyolezadik pont az egyetlen, mely némileg az ifjú szászok csekély befolyásának bélyegét viseli magán. E pont ugyanis kimondja, hogy a kerületben fekszik a municipalis jogok súlypontja, ez gyakorolja önigazga­tási és szabályozási jogát minden saját ügyeiben; azon­kívül közvetlen alárendeltségében és egyenes közleke- kedésben az államkormány nyal és az államigazgatásnak az államtól a municipiumokra ruházott ágait is kezelni tartozik. Itt ismét csak azt vagyunk kénytelenek kér­deni, hogy mit ér egyenes alárendeltsége a kerületnek az állam alatt, ha nincs a kormánynak megbízottja, ki rendeletéi végrehajtása felett őrködjék, ha nincs joga szervezésére a képviselő testületnek, mely a törvénye­ket végrehajtja s ha végre még azt sem tudhatni, hogy mit fog az universitás a kerületek „saját“ ügyének mondani ki? A következő kilenczedik pont mindjárt gondos­kodik, hogy elvehesse mit a 8. és minden más pont adott. E szerint ugyanis a szász egyetem szabályozási jogot gyakorol mindazon municipális ügyekben, melyek az összességgel közösök; ha az által felállított rendsza­bályok foganatosítása a kerületben aggályra találna, joga van ennek az egyetemi hivatalhoz s innen a mi­nisztériumhoz folyamodni ellene. Folytatólag ezt mond­ja: egy kerület kivánatára az egyetem oly ügyekben is hozhat rendszabályokat, melyeknek szabályozási tárgya­lása a kerületek hatáskörét illeti. Az egyetem gon­doskodik a szász nemzeti vagyon kezeléséről, ellenőrzi az egyetemi hivatalt. Mennyi furfangosság, elhallgatott jogszerzés csak nehány sorban! A szász egyetem e szerént szabályo­zási jogot gyakorol az összességgel közös municipális ügyekben. Tudvalevőleg az országgyűlés is csak az összességgel közös ügyekben határoz; e pont tehát a municipalis ügyekre nézve országgyűléssé tenné a szász egyetemet, még pedig teljhatalmúvá, mert a mint eddig is kivehető volt, e törvénynek szánt pontok sehol sem kötik meg, sőt feloldozzák az egyetem kezét; a mi iránt most csak meghallgattatnak, abban jövőre jogér­vényesen határozhatnak. De e pont első részével fon­tosságra nézve egyenlő a második : ha valamely kerü­let kívánja a kerület ügyeiben is határoz az egyetem. Ha tehát az universitás bizonyos jogokat enged át a kerületnek, a kerületi képviselet szervezését is önmagá­nak tartván fenn, csekély fáradságába kerül, hogy egyenként minden kerület az universitásnak feladja jo­gait s rövid időn a legkorlátlanabb hatalommá nőjje ki magát az egyetem a Királyföldön. Ez ezélzata a ki­lenczedik pontnak; valóban dicséretére válik alko­tóinak. — A IX. pont szerint az egyetemi hivatal előkészíti az előterjesztéseket az egyetem számára, s gondoskodik az egyetem által megállapított rendszabályok végrehaj- tásáról. Az egyetemi hivatal további hatásköre a mu­nicipalis egység, valamint a kerületek jogainak fenn­tartása értelmében állapittatik meg. Más szavakkal: az egyetemi minisztérium gondoskodik a szász 11 szék és város országgyűlése által hozott törvények végrehajtásáról ; a minisztérium további hatásköréről a szász országgyűlés fog határozni. E ponthoz nincs is több szavunk. A 11. pont a comes állását határozza meg, mely jövőre is mindenben azonos volna a jelenlegivel. A 12. pontot s még nehány észrevételünket jövő czikkünk tárgyának hagyjuk. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom