Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-05-09 / 37. szám
Brassó, 1871. Megjelenik ez a lap lieten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Első évi folyam 37. szám. május 0. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Birdetési^díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért *1 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. ни Hangok a Kronstadter Zeitunghoz. Tisztelt szerkesztő ur ! Л „Nemere“ 34. számában olvasóinkegy német levelet t. Diamandi Manóié úrtól, mely a „Krou- städter Zeitunghoz“ küldetvén be nem fogadhatott el, lévén benne egy kis rendre utasítás az általa köz- lőtt goromba kifejezésekért, — látva hogy ily igaz ártatlan megjegyzéseket sem mert e lap közölni, jónak láttuk jelen egyenesen őt illető czikldinket szinte a Nemerében közzé tenni, meg lévén győződve, hogy az illetők itt is találkozni fognak sorainkkal. Nincs utálatosabb bűn, mint midőn egy lap szerkesztő czélját eltéveszti ..............szerintünk egy kirlap képviselője szokott lenni pártfeleinek, s tükre azon nézetek s eszme cseréknek, melyeket egy életrevaló párt vitatkozáshoz illő módon szokott a nagy közönség bírálata elé tárni, ha ez áll, akkor vagy a Kronstadter Zeitung szerkesztője czélját tévesztve helytelen irányba halad, vagy fájdalom, ha lapjából pártja határozott nézeteit kell olvassuk, úgy szászatyánkfiai balul fogják fel a kor intő szózatát, midőn a testvéri kötelékekből kibontakozváu, a magyar és román nemzetiségeket oly nyíltan barbar képzetség nélküli népnek, magukot cultivált nemzetnek proclamálják, — habár ezen álittások egész világoson kitűnnek a Kronstadter Zeitung számából, nem hisszük, hogy maga a szász nemzet ennyire nekünk dobja a gorombaság keztyüjét, s azért ismételjük, hogy a Kronstadter Zeitung, szerkesztője visz- sza élt a bizalommal, melyei pártja megajándékozta, midőn helyi visszonyok bonezolgatásánál egy ország 2 ó's nagy nemzetiségét megsérteni, ellenük egy testvér nemzetet fölizgatni merészkedett. Tiszteljük mi hazánk jelen átalakulási korszakában az egy czél felé törekvő különvéleményeket, s igen nagy örömmel olvassuk az eszmecserék helyes folyamatát, azonban ha azok az illem határain túl terjednek, ha világosság helyet sötétséget, barátságos vitatkozás helyett, goromba élczü ellenszenveket hoznak, azokat megvetni honfiúi szent kötelességnek tartjuk. — Ha az ügyeket közelebbről vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy miolta a Nemere megszületett, folytonos üldözés, becsmérlés lett osztály része, sőt a Kronstadter ur a versenytársi szerepről megfeledkez • vén, kurtalátó dühönczködéseivel jogtalan almákba is bele liarrp, pedig mi azt hiszzük azért, nem kellene hogy kétségbe essék, hogy az ifjú nemere virágzik, mert a közönség sokkal inkább olvassa a pro- és contrat, azügyekhelyes vitatását, mind az eddigi szokott egy forma Stylbe megjelent érdeknélküli közlemények szótárát s így bizton hisszük, hogy a Nemere megjelenésével csak nyert a Kronstadter is, természetesen, ha az ókor ódon fészkiböl kibúvik s talpra esett, tárgyhoz szóló czikkekel gyönyörködteti olvasó közönségét. — Mi idáig a Nemere minden megjelent számát figyelemmel olvastuk s méltán kérdhetünk bárkit, legyen részre hajlatban biró s Ítéljen ha olvasott abba egyetlen betűt, mely a szász nemzetet sértené ? mi merjük állítani, hogy nem, sőt ellenkezőleg az érdemek egyik igen szép baberát tüze homlokára társnemzétünknek, hogy azonban ezen átalakulási korszakban a szász nemzet némely hősei bizonyos tekintetekből hazánk alkotmányával homlok egyenest akarnak izgatni. Hogy azok kik Bach bűvös takarója alatt saját nemzetük rovására bízni tanultak a szabadság, egyenlőség, testvériség szent füzérét akarják széttépni, s hogy a Nemere ezt a nép fülébe súgta, hogy a testvérisülési ünnep alkalmából szász atyánkfiáitól e méltó példa követésére fölhívta, ez egyedüli bűne a Nemerének, melyért a Kronstadter Ítélő széke előtt áll s vele együtt a magyar s román nemzet. Azonban vigasztal azon tudat, hogy a Kronstadter nem igen tartozik azok sorába, melyet a közönség mohó vággyal kíván olvasni, s igy nem sok szem gyönyörködik irigy, becsmérlő soraiba, sőt bálá az égnek igen sokan vannak saját nemzetfelei közül, kik eljárásával, s helytelen közleményeivel nincsenek megelégedve. Koszul esik talán a Kronstadter Zeitung szerkesztőjének kissé keményebb hangon irt nyilatkozatunk, azonban vegye kezébe lapját, olvassa végig azon czikket, mely ezen aláírással van ellátva: „Einer von den Wenigen, die sich einbilden, Patrioten zu sein“ s kérdezze önmagától, ha megérdemli é méltó pirongatásunkat ? láté abba olyasmit, a mit neki érinteni nem volt jogos, felösmerie benne a társnemzetek lovagiatlan megsértését ? Nekünk e czikkre válaszolnunk nem szabad , mert egy megátalkodott czikkb'ó nem érdemes egy nemzet haragjára, hanem ha a Kronstadter Zeitung szerkesztője e czikbe azt látandja, mit értelmes emberek, úgy máskor válogassa meg darabjait mielőtt hangversenyt rendezne, s ha orgánumai lelkiszegények, lelki vagy kedély bete - gek, tegye a Tébolydába addig, mig helyes eszméletüket vissza nyerik s ne engedje, hogy őrült kezek konkolyt hintsenek az ártatlan nép szentélyébe, közös hazánk békés polgárainak szivébe. Azt kérdi a Kronstadter szerkesztője talán, hogy mi van e czikkbe izgató, sértő- és becsmérlő ? Dióbajba szóritva csak rövideden a következőket emeljük ki : „Embertömegnek nevezi a Brassói és Háromszéki magyar és román intelligentiát, a közös hadsereg s honvédség összes helyőrségi tiszti karát — kormányunk bölcs intézkedésébe ütköző franczia tüntetésnek nevezi a magyar és román testvér nemzetek egyesülési mepélyét — kicsinlöleg nyilatkozik e két nemzetiség cultúrájáról, oskoláiról — szellemi képességéről, s nemzetiségét minden tekintetben ezek fölé helyezi.“ Meg kell hogy sugjuk a Kronstadter Zeitungnak, hogy nem a mi testvéresülési ünnepélyünk, hanem az ők győzelmi öröm estélyük nevezhető „tüntetésnek“ enzet haza — sa bon ellen, megsúgjuk neki, Hogy a testvéresülési ünnep tagjai, a kik nein feledkeztek meg az ünnepélyen a szász nemzeté, oobarat emelni, ha nem magosabb de a mi- veltség ..mn színvonalán állanak, mint a győzelmi öröm estély bősei, kik ábrándos mámorukba a társnemzeteket egészen feledték, — megsúgjuk, bogy a hazánk fölött elvonult viharok mig nemzeti fejlődésébe a magyar és román nemzetiségeket akadályozta, addig talán a szász nemzet érezte jótékony hatását a koronkint eltűnt absolut kormányok kegyének, igy például a székely gyerek el volt tiltva az oskoláktól mert mindenik kivétel nélkül zsenge ifjúságába zászló alá hivatott s örökös katonája lett a hazának, s ha néhány külföldre menekült is oskoláit folytatandó, mint szökevény hozatott vissza, — továbbá nemzeti irodalmunk el volt temetve, s néha még szólla- nunk sem volt szabad annya nyelvünkön — s daczára mindezeknek mégis megsúgjuk a Kronstadter urnák, hogy a társnemzetek culturája nincs alantabb fokon, mint az övék, mert még nem győződtünk meg ha váljon melyik ágában tettek különös előbaladást, hisz az ipar s különösen a kereskedelem s gazdá- szat terén lehet, hogy mások fölöttök állanak, — a tudomány művészet, s a civilisatió egyéb ágaiban plane nem igen dicsekedhetnek kitiinöbb universalis egyénekkel mint mi, — kár, hogy külön zárkozott hajlamuknál fova csak saját fényoldalukat tekintik az emberi gyarlóság nagyitó szemüvegén, s más nemzetek koronkint szerzett vívmányait figyelmen kivül hagyák; osztán annál boldogabb, s virágzóbb jövőt jósolhat magának egy ország, mentői nagyobb tevékenységet, s versenyt fejtenek ki fiai, csakhogy a Poroszország1 létre jövetele és terjeszkedése (Történelmi correpetitió,) irta a Denevér. (Folytatás). A háború még az irt évben kezdetett meg ■és „ötvenhárom évig“ tartott ; mert a poroszok pos- váuyos erdeikbe húzódván1 vissza, azokba csak fagy idején lehetett hatolni, s igy a háború jobbára csak télnek idején folytattatott. 1237-ben „a kardlovagok“ is, kik 1201-ben szerveződtek, a német lovagokhoz csatlakoztak, s a keleti tengerig nyomultak elő, melynek környékén a Visztula mellett Thornt, Elbinget és több erődöt építettek. A háború tartama 19-dik évében az ország nagyob része a lovagok hadai által el lett foglalva, s a lakosoknak bizonyos feltételek alatt s a keresztény bit felvételének elodázbatlan Ígérete mellet ősi birtokuk is meghagyatott, a porosz nemesek pedig a lovagi rendbe is felvétettek és véreik legyőzésére forditattak. Persze a rendbe való felvétel roppant megtisz- telteso volt a porosz nemeseknek, de még roppantabb haszon n lovagi rendre nézve, mely 1128. évben Szent Ágoston szabályait felvévé, mint egyházi szerszet szerveződve 1190-ben Bassenlieimi Walpot Henrik nagy mester alatt fegyvert viselő lovag renddé alakult, melynek tagjai „evangéliumi szegénységre, nőtlenségre és feltétlen engedelmességre“ voltak kötelezve, s igy a rendbe belépők személyükkel birtokukat is a rend közönségének adván át, nőtlenségük folytán porosz nemzetiségüktől vé- kép elszakasztattak, s igy „a leigázott nép vezetőitől örök időkre fosztatott meg. Az utolsó szabad ős poroszok, miután erejök Tpirding tava vidékén végkép megtöretett, 1283-ban igáztattak le. A mig ezen félszázadot meghaladó „eivilisátori“ harcz folyt a német lovagok a keresztény bit terjesztése mellett slavismus kiirtásának s ennek helyébe a germanismus meggyökeresitésének alapkövét is meg tették az által, hogy a lemészárolt vagy elkergetett poroszok helyébe német gyarmrtosokat telepitettek az elfoglalt vidékre, sőt a Velencében székelt német lovagrendbeli nagy mester (Hoch- u. Deuttschmeister) Feucht-vvageni Siegfried Poroszországba költözvén át, Nógat vize mellett telepedett le és ott 1276. évben, némelyek szerint 1309-ben Mariensurg várát építette, mely 1457-ig volt a nagy mesterek székhelye. Most a német lovagok uj birtokuk minden te- kintetbeni miveléséhez fogtak, várókat alapítottak, a földművelést, ipart és kereskedést virágzásnak indították, — Königsbergben, Kulmban és Marionburg- ban tudományos intézeteket állítottak fel valamint falusi oskolákról is gondoskodtak, — mely törekvésük folytán majd a német szokásokat és a német nyelvet is meghonosították anyira, bogy a XIII. században a „borussok slaw nyelve“ végkép elhangzott s a német nyelv lett az egyedül uralkódvá, és a máig is ott gyakran található ow és wicz végzetü családi nevek maradtak a systbematice kiirtott sla- wismus egyedüli viszhangjai. A német vitézek a meghoditott ország jövedelmeit szerzetük jóléte és fénye gyarapítására fordították. mit nyomban fényűzés, papi gög és kihivó elbizakodás követett. Hatalmuk a XV. századig mind növekedett és birtokuk „Danezig városa és Pomerella“ tartomány által már is terjesztve lévén 1402. évben Luxbm- burgi Zsigmund német császár és magyar királytól (ki a 16 szédesi várost is jogtalanul hazánktól el- szakasztván Kazimir lengyel királynak elzálogosította) a brandenburgi őrgrofságnak az Oder vize jobb partján fekvő „Neumark“ tartományát 63.000 magyar forinton vásároltak meg. Ugyan azon időben adta át Zsigraond császár 1415-ben Kosztniczban, a nürnbergi várgróf és 1411 óta brandenburgi helytartó VI. Hohenzollerni Frigyesnek, — kinek más szolgálatokon kivül tetemes pénz összeggel is tartozott, — a „brandenburgi őrgrófság többi részeit, t. i. Kurmark , Mittelmark, Ukermark, Priegnitz és Altmark tartományokat zál- log cim alatt, — de a kiváltás soha se következett be. (Folytatása következik.)
