Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-08-15 / 65. szám

9 a vaskalaposak a Bach-Schmerlingiádok romjain ; bár menyire is eskiidüzzenek az elsárgult pergamenek általuk félreértett, félremagyarázott lapjaira, a melye­ket az alkotmányos egyenjogúság tova röpített —- visszahozhatlanul. Az ó-szász matadorok ezt nem akarják elhin­ni, mozognak és mozgatnak a skótkapu táján ép úgy, mint a Oibin és a Duna partjain. Királyföldön levő psionjaikat ismét sorbaállították, kik közt, mint bizo­nyos forrásból halljuk, ismét a magyar adta dézmán meggazdagodatt papság játsza első szerepet ; járják az egér tánczot a macska távollétében ; másfelöl kedvtelve szemlélik, hogyan lett a kecske a káposztás­kert gondozójává ; az is meglehet, hogy a sas-csá­szártól is várnak egy jó szót, az ó-szász álmok való­sítása érdekében. Hogy mi bátorítja ezeket a jó urakat újabb kísérletre, azt bizton meghatározni bajos lenne, hanem annyit látunk, hogy arra az időtt ép most vélik kedvezőnek. Az ó-szászok nem törik kevessebben a fejőket, mint hogy a királyföldi törvényhatóságok kérvényezés utján eszközöljék ki a felelős kormánynál egy uj egyetem összehívását. .Ennek feladata lenne : újra tárgyalni a Királyföld municipiális szervezésének mikéntjét, és ez alkalomból a koronával folytatandó paritáson alapuló alku utján megtestesíteni az ó-szász vágyak privilégiumból élő ideálját : szász államkát a magyar államban. Ezek az ó szászok ismét ragyogónak képzelik saját nemzetük előtt is elhomályosult, letűnt csilla­gukat, s azzal ámítják magukat, hogy az uj egye­temben többségre jutván, majd elrendeznének ok mindeneket a legjobban. Ha valaha, ép ez ó-szászokkal szemben bizo­nyult igaznak az, hogy az igen nagy engedékenység, némely fajta emberekkel szemben csak lábat ad a túl követelésekre, s önhitté teszi azokat is, kiknek hibáik, . . . súlya alatt kissé meghajolva járni nagyon, de nagyon jól állana. Az egyetemi többség saját munkálata mellett a miniszter elébe adta az ó szászok különös véle menyét is ; ebből tehát be lehet látni, min jár ezek­nek az uraknak az esze ; fölösleges dolog lenne te­hát nézeteiket még puhatolni; miután azt, a mit kü­lönvéleményből kifejtettek, vagy készakarva kihagy­tak — országvilág tudja, s igy a kormány és a par­lament is. Avagy talán az idő ma olyan olcsó, hogy ab­ból el lehetne vesztegetni néhány hónapot ó-ssász privilegialis erőlködésekre ? Vagy az az ó-szászok által gyakran megfogyasztott, úgynevezett „nemzeti vagyon“ arra való, hogy 15—20,000 frt sárba do­bassák holmi ó-szász szeszélyért, alkotmányellenes lábatlankodásért? Alig- hisziik. Ezért szerény tanácsunk az lenne a királyföl­di törvényhatóságok ó-szász kolomposait : hagyják abba a kérvényezésre való izgatást, s ne vontassák hiába a felette drága papirt, mert minden nap küze- leb visz az országgyűlés ismét megnyíltához, s mire petiokat tisztába irthatnák, már a valódi parlament tanácskozand a Királyföld újrarendezése fellett, még­pedig a belügyér által benyújtandó törvényjavaslat alapján. — Ez ügy különben is ellégé meg volt vitatva, hány va-vetve ; — szerfelett sok volt e részben „az illetők“ nek concedálva, — hogy ennek még egy éjabb kiadású ó-szász egyetem képezze koronáját — ez a soknál is több lenne, s még a privilégiumokkal tultömötteknek is megárthatna. Ne gondjanak meg az ó-szász urak a változhat lanban főleg abban, hogy a derék szász atyafiak ez­úttal nálok nélkül óhajtanak boldogulni és pedig a Reichsratou kivül agy és egy miniatűr Landtag nél­kül. Ezt fontolják meg azok, kik a bőrükben meg men férnek. Kol. Közi. Hazai ügyek. A szerb kongresszus. Második éve, hogy a jelenlegi szerb kongres­szus folytatja garázdálkodásait, A kormány, tisztán egyházinak tekintvén e gyülekezetét, tartózkodott bármi befolyást gyakorolni a választásokra s a kongresszus szervezetére, s el­nézően tűrte, mikor mindjárt kezdetben a tulzópárti majoritás elfoglalta az egész terrénumot s úgy tá­madta meg a mérsékelt, azaz papi pártot hogy ez az ülést tömegesen óvás mellett elhagyta, s azóta abban meg nem is jelent. A kongresszus uj választásokat rendelt el s a Miletics-párt ismét szaporodott. Csak kevesen ülnek ott, kik higgadtak s a pártterrorizmustól független­nek volnának. Mikor a túlzók egyedül voltak, azaz a mérsé­keltek a teremnek hátat fordítottak, akkor Mileti- csék kidolgozták ama hirkedt statutumi javaslatot, melyben minden hatalom és minden kontioll, nem­csak egyháziakban, de világiakban is, a patriarcha­választástól az utolsó falu ügyéig, az ö pártjok ke­zébe van letéve. Az állam mellöztetik, a püspökök szolgákká degradáltalak, s a kongresszus kivetköz- tetik egyházi jellegéből, hogy belőle „nemzeti“ or- szággiilés legyen. Az 1808. XI. törvényezikk elrendelő, hogy a románok s szerbek külön-külön válasszanak magok­nak patriarcliát, s úgy a szerb mint román egyhá­zak azon jogot nyerték, egyházi szervezetüket egy egyházi kongresszuson hozott s a fejedelem által szentesített szabályzat által megállapittatni. A románok e jogukkal élve, szervezésüket nyu­godtan s békével már rég befejezték. De nem igy a szerbek, ezok már évek óta halasztják a szervezés bevégzését, minek következ­tében most ismét egy egészen uj térre terelték e dolgot. — A kongressus minden józan figyelmeztetés el­lenére a patriarcka választása tárgyában hozott ha­tározatához ragaszkodott. Miután ezt nem szentesí­tett javaslat alapján akarta végrehajtani, a kormány közbe veté magát s a vallás és közoktatásügyi mi­niszter a kongresszushoz intézett leiratában a patri- archa választást törvénytelennek s semmisnek nyil- vánitá. — A kongresszus ennek daczára elhatározta, hogy a patriarcka választást e hó 8-án megtartja, mire a kormány Nandits kongresszusi tagot királyi biztosnak nevezte ki, hogy az esetben, ha a kongresszus to­vábbra is makacsul ragaszkodnék a választás meg­tartásához, azt a választás előtt napolja el, sőt szük­ség esetében oszlassa el. A kongressus ennek folytán jónak látta az ujj- huzással fölhagyni s tegnap hosszabb vita után két szavazat kivételével a patriárcha választást el- napolá, de egyúttal elhatározá, hogy a választás megakadályozása miatt a kormányhoz föliratot intéz, a fejedelemhez pedig emlékiratban terjeszti föl pa­naszait. — Oreszkovics A. határőrvidéki ezredes, most szerb államszolgálatban levő férfi, — nyiltle- velet intézett gr. Audássy Gyulához, azt hányván szemére miniszterelnökünknek, hogy neki más nemű Ígéreteket tett a határőrvidék polgárosítása iránt, mint a hogy az utóbb intéztetett. Érdekkel várjuk gr. Andrássy részéről a felvilágosítást. — 258 — A Kronstädter Zeitungnak. A „Nemere“ minden számaiban olvasható, Ke­nyeres Adolf felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos. Miután általánoson tudva levő dolog, mi szerént mind azon czikkekért a melyek aláírás nélkül jelennek meg, a szerkesztő felelős, egész udvariassággal fel­kérem a „Kronstädter Zeitungot“, hogy szíveskedjék mind azon aláírás nélküli czikkekért a melyek nem voluának Ínyére, ha már nem tud magához a tárgy­hoz szólani a mint ez a miveit világban általánoson gyakorlatos, csak a szerkesztőt azaz az ón szemé­lyemet megtámadni, és másokat méltatlanul ne huzni be a credoba. Jobban mint a hogy eddig practizálta, csorbátlan egyéni becsületemet úgysem sértheti meg, azért tehát csak tessék, szitkozodásainak és piszko- lodásainak feneketlen tárházát tovább is csakis reán ontani. — A „Nemere“ az én tulajdonom, aztot én saját vezéreszmeim szerint szerkesztem és ünnepélyesen tiltakozom mind azon gyanúsítások ellen, mintha arra másnak, bár ki is volna az, legkisebb befolyása is lenne. Kenyeres Adolf. külföld. FRANCZIA ÜGYEK. Thiers utódja. A legitimista „Union de la Sarthe“ jelenti, hogy az orleanisták és legitimis­ták várakozó magatartásra határozzák el magukat, hogy Thiers után a végrehajtó hatalom fejévé a pá­risi grófot tegyék, s azon eshetőséget megakadályoz­zák, miszerint Gambetta legyen Thiers örököse. Az elszasz-lotkringeni polgári biztos­ság közhírré teszi, hogy a kath. tanitóképezde Metz- ben október 4-én raegny ittatik, az intézet tannyelve a franczia lesz. ANGOL ÜGYEK. Az angol alsóházban Barttelot ezredes, legkö­zelebb azon óhajának adott kifejezést, miszerint a királynő többször láttassa magát alattvalói által, mint a legutóbbi időben történt. Szónok beszédjének to­vábbi folyamában megjegyezte, miszerint „semmi más egyébre nincs szükség, hogy a királynő Euró­pának ismét legkedveltebb uralkodója legyen, mint­hogy többször mutassa meg magát alattvalóinak.“ NÉMET ÜGYEK. Német előrelátás. Elsass és Lothrin­gen megerősítésére vonatkozólag írja az „Union“: A poroszok nem tölték haszontalanul azon időt, mely lefolyt, mióta két szép nyugati tartomá­nyunkat elszakították tőlünk. Annyira félnek a visz- szatorlástól, hogy hadi tudományuk és gazdagságuk minden eszközét fölhasználják, hogy Elsasst és Loth- ringent hozzáférketlenné tegyék a franczia hadsere­gek számára. Egy hitelre érdemes, strassburgi ember beszélte nekünk, hogy a poroszok Strassburgot tizennégy dc- tachirozott erőddel veszik körül, mely erődök közül kettő a Rajna jobb partján, bádeni földön van. Ezen erődök, melyek a haditudomány jelenlegi igényeinek teljesen megfelelnek, 100,000 főnyi hadsereget képe­sek befogadni. A Vosges liegyláncz szintén roppant erős vé­delmi állapotba helyeztetett, és helyeztetik : a német mérnökök mindenütt feltúrják a földet, védfalakat emelnek és löréseket nyitanak. Metzet megtartják jelenlegi állapotában. A né­metek itt láthatják, mit tett a franczia építészet, s mit sem lehet csodálkozni, ha Vilmos császár mérnökei igazságot szolgáltatnak a mi hadimérnöke- iukuek. Ezen egyszerű részletekből lehet látni, hogy ellenségeink mennyire #előre gondolnak jövendőbeli tetteinkre. Mi részünkről nem vetjük meg az ellenséget, ki oly nagyon fél tőlünk ; ez meg fogja akadályoz­ni, hogy jövőre még oly nagy könnyelműséggel ro hanjunk egy komoly háborúba, oly könyelmüséggel, mely oly sokszor jellemez bennünket más európai nemzetek előtt. A wörth i csata évfordulóján az ott lefolyt csata helyszínén, f. hó 6-án végbement a né­met elesettek emlékszobrának beszentelése. Ide vonatkozólag a következőket távirják Wörthből, augusztus 6-ról : Ma, a wörthi csata évnapján, volt a csatame­zőn azon emlék fölavatása, melyet a 47. (alsósziló- ziai) ezred tisztikara elesett bajtársainak emelt azon helyen, hol az ezred ezredese elesett. A 47. ezred összes tisztikara, valamint más ezredek küldöttségei Strassburgból és Weisszenburg- ból ide érkeztek. Elsass főkormányzója, gr. Bismarck - Bohlen, is jelen volt. A földművelők a környék min­den falvából nagy számban özönlöttek ide. A pfalczi tornaegylet dobszó mellett vonult be a városkába. Komoly és egyszerű ünnepély volt ez. A wörthi evangélikus és katholikus lelkész, va­lamint az ezred ezredese beszédeket tartottak, és az emléket a község otalmába ajánlották. A népesség csendesen szemlélte az ünnepélyt ; csak a tanuló ifjúság tüntetett franczia trikolorokkal és kokárdák­kal. A strassburgi hölgyek tüntető gyászruhát öl­töttek. “ — OSZTRÁK ÜGYEK. Kiegyezés a csehekkel. A birodalom túlsó felének nagy gyengeségét képezte a csehek elégedetlensége. Több osztrák kormány egymás után épen a csehek és lengyelek miatt bukott meg. Úgy látszik, hogy Hohenwarth gr. törekvéseit szerencse kiséri, a mennyiben a lengyeleket már megnyugtatta s legujabbau biztos hirek jőnek a csehek megnyug­tatása felöl. Nézetünket ezen nagy jelentőségű és szerin­tünk felette örvendetes eseményről más alkalommal mondjuk el. Most csak egy pesti és egy prágai lap össze­vágó értesítését közüljük a tényállás felől. A pesti lap igy szól : Az alkudozások, melyeket Hohenwart miniszter- elnök a csehekkel folytatott, be vannak fejezve s az eredményt : a kiegyezkedés létrejöttét biztosnak mondják a bécsi hivatalos színezetű tudósítások. A részletekről még nem hallani semmi bizo­nyosat. Annyi tény, hogy Cseh- és Morvaország bi­zalmi férfiai hosszabb kihallgatáson voltak a császár­nál, hogy Rieger, kinek a tanácskozásokban a leg- nagyebb része volt, megelégedését jelentette ki a történtek fölött. Ezzel egészen összehangzó az alábbi közlemény. A „Pokrok“ 1871 8/8 218 számában megerő­síti az előleges kiegyezési megállapodások létrejöttét a cseh bizalmi férfiak és a lajtánteli kormány között. A dolgok annyira vannak, hogy mór most rövid idő alatt várni lehet az általános activ folya­matba tételét. A „Pokrok“ reméli, hogy a cseh nép ugyan­azon józansággal és elfogulatlansággal fogja fogadni

Next

/
Oldalképek
Tartalom