Gere József: Békében, háborúban - Nagy Iván Könyvek 8. (Balassagyarmat, 2000)

Don menti hadszíntereken

Don menti hadszíntereken után forrni kezdett, és a gőzfelhő elárulta a géppuskafészket. Alacsony tűzgyorsasága és kényes, nehéz szerkezete miatt nem számított korszerű fegyvernek. A 36 M. 20 mm-es nehézpuska rendszeresítésekor még könnyű páncéltörő fegyvernek számított, percenként 15-20 páncél- vagy repeszgránátot lőtt ki. 1942-ben leginkább csak pontcélok ellen, géppuskafészkek megsemmisítésére volt alkalmas.

132 A 39 M. 50 mm-es magyar és a 36 M. német gránátvetők pedig a fedezékek mögött lévő ellenséges erők megsemmisítésére szolgáltak. A balassagyarmati zászlóalj készletébe többnyire német gyártmányúak kerültek. Hordását megkönnyítette, hogy a 18 kg-os szerkezetét ketté lehetett venni, 0,85 kg-os gránátokat lőtt ki. Kezelésüket a 23/11. zászlóalj katonái jó színvonalon képzésen sajátították el a losonci gránátvetős tanfolyamokon.

133 A 81 mm-es 36 M. magyar és 34 M. német aknavetők a zászlóaljak talán leghatásosabb fegyverei közé tartoztak. A katonák a magyar gyártmányút kedvelték jobban.

134 A 36 M. 37 mm-es páncéltörő ágyú már rendszeresítésének idején is csak a könnyű harckocsikra jelenthetett veszélyt. A hordképessége 1500 méter volt, 30 mm-es páncélt elméletileg 800 méteren belül képes volt átütni. Az 1941. évi hadjáratban a magyar páncéltörő ágyús alakulatok megbizonyosodtak arról, hogy a szovjet harckocsik ellen keveset ér. Hosszú csöve és a gránát nagy kezdősebessége pontos lövések leadására tette alkalmassá. Repeszgránátot is rendszeresítettek hozzá, ezért igen jó hatásfokkal használták pontcélok — géppuska - és aknavetőfészkek, páncélozatlan gépjárművek ellen.

135 A fegyverzetet pisztolyok és kézigránátok egészítették ki. A frontra induló 97. A 23III. zászlóalj 2. szállítmánya, a frontra indulás előtt. 1942. július 6. 100