Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)

1962-08-01 / 8-9. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 kel, hogy innen az alkonyat mesgyéjéről még uj élet fakadhat. Lehet tavasz az őszben. A közös szeretetnek a szolgálata tavaszt teremthet az élet őszében Isten kegyelméből. Ez a látomás, amit ez a közös alkotás ifjainknak ad. És mi ebben a látomásban akarunk élni a következő nemzedékben. Élnünk kell az atyák magyar re­formátus hitét együtt, közösen, mint a jövő egyetlen reménységét, az eljövendő nemzedé­kekért, fiánkért és leányainkért. Legyen az Urnák dicsőség a megálmodott álom valóságra válásáért! Nyerjünk Tőle ke­gyelmet és erőt a ma nagy prófétai szolgálatának végzésére: jer egy táborra, hitnek, szeretetnek, reménységnek, látomásoknak Sión hegyére; a ma feladatainak végzésére, egy szebb, boldo­gabb jövendő munkálására sok harcban megfá­radt, de uj látomást látó amerikai magyar re­formátus nép! Ámen.-----------o----------­LIGONIERI NAPOK A szeptember eleji ligonieri református napok a várakozásnak megfelelően ünnepélyes keretek közt és szép sikerrel folytak le. A Presbiter Szövetség gyűlésére kitűzött mindhá­rom előadást (Szűcs Ernő, “Our Faith and the Re­quirements of Our Time”, Veres Ferenc, ‘‘A magyar református presbiter véleménye az egységről” és Domb­­rády Sándor “Mit szeretne az amerikai magyar refor­mátus presbiter?”) a hallgatóság szivesen fogadta és élénk eszmecserével követte. A tisztujitás során a Presbiter Szövetség uj el­nökké Király Imrét, alelnökökké Szűcs Ernőt és Du­­csay Jánost, titkárrá Molnár Józsefet, ellenőrré Boné Károlyt vylasztotta. Dr. Haller István lelépő elnököt érdemei elismeréséül örökös tiszteletbeli elnöknek vá­lasztották és elhatározták, hogy gondolatokban gazdag elnöki jelentését nyomtatásban adják ki. Hétfőn, szeptember 3-án került sor a Öregek Ott­hona gyönyörű uj épületének felavatására. Az avatást megelőző istentiszteleten Dr. Szabó István egyházke­rületi elnök angolul, Dr. Béky Zoltán püspök pedig magyarul hirdette az Igét. Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület évi konferenciáját kedd este, a Bethlen Otthon köz­gyűlése befejeztével Vitéz Ferenc lelkész, alelnök áhí­tata vezette be. Az első előadó Dr. Komjáthy Aladár volt (“Az ökumenikus mozgalom és New Delhi magyar református szemmel”). A szerdai napon három előadás (Dr. Bütösi János lelkész: “Gondolatok és törekvések az egyházi élet megújítására”, Dr. Csikesz Tibor teoló­giai tanár: “A modern embertudományok szerepe a lelkipásztor gyülekezeti szolgálatában”, Dr. Szikszai István teológiai tanár: “Krisztus és az ószövetség”) és egy bibliatanulmányozást bevezető fejtegetés hang­zott el (Dr. Tunyogi Csapó András college professzor: “Imádság a Hegyi Beszéd alapján”). A négy kitünően összeállított előadást tárgyi fontosságuknak és magas színvonaluknak megfelelő érdeklődéssel fogadta a hall­gatóság. Szigethy Béla elnöki megnyitójában az amerikai magyar református egységet az amerikai magyar re­­formátusság hivatása szempontjából vizsgálta. “Magyar nóta-magyar vers” címmel Hamza András állított össze és vezetett egy órás műsort kedd este; egyformán volt friss és megható, vidám és elgondol­kodtató. Dr. Harsányi András A MÁSODIK VATIKÁNI EGYETEMES ZSINAT Október közepén összeül a római katholikus egyház vatikáni egyetemes zsinata. Bármilyen határozatokat hoz is, nem kétséges, hogy a zsinat lesz a huszadik század egyik legfontosabb egyháztörténelmi eseménye. Minden külső jel arra mutat, hogy a római katholikus egyház vezetőségében és tagságában a reformnak őszin­te, mély kívánsága él. A zsinat tárgysorozata felölel minden fontos egyházi kérdést, a dogmától a keresz­­tyénség egységéig. A protestáns világ eleven érdeklődéssel kiséri eze­ket a jeleket és őszintén kivánja, hogy a Szent Lélek Isten vezesse a zsinat atyáinak határozatait. Aki foglalkozik a zsinat gondolatával, abban előbb vagy utóbb felmerül a kérdés: eredményez-e vajon közeledést az egyetemes zsinat a római és nemrómai keresztyének között? A cinikus erre azt mondja, hogy legjobb pesszimistának lenni, kijelenteni, hogy nem várhatunk semmit. Ha mégis történik valami a köze­ledés terén, akkor legfeljebb kellemesen csalódtunk. A józan keresztyén világszemlélet azonban nem fest sem tulsötét, sem pedig tulrózsaszin képet, igyek­szik a helyzetnek megfelelően látni a körülötte történő eseményeket. Milyen is a reális helyzet? örömmel kell megállapítanunk, hogy sokkal biz­tatóbb, mint valaha is volt. Az utóbbi pár esztendőben egyre erősödött a római és nem-római keresztyének közti érintkezés, vagy ahogyan nyugaton nevezik: pár­beszéd, dialógus. Megállapíthatjuk, hogy ez főleg a mostani pápa, XXIII. János trónralépése óta történik. Az Egyházak Világtanácsa Uj Delhi-i nagygyűlésén a római katholikus egyház hivatalos megfigyelőkkel kép­viseltette magát. Augusztusban ugyancsak hivatalos megfigyelőket küldött a Világtanács központi bizott­ságának ülésére is, Párisba. Mintegy természetes foly­tatásaként mindennek, a maga részéről a Vatikán is meghívta a nem-római keresztyén világ hivatalos szer­veit, hogy küldjenek megfigyelőket az októberben kez­dődő második vatikáni zsinatra. Mindezek felsorolásával még nem értünk végére a biztató tényeknek. Az elmondottakról, épen mert any­­nyira kimagasló események, valószínűleg mindenki tu­dott eddig is. Kevesebben figyelik azonban a római katholikus egyházi és világi sajtót, amely pedig tele van annak a reménységnek kifejezésével, hogy a má­sodik vatikáni egyetemes zsinat valóban emlékezetes lesz azáltal, hogy messzeható reformokat fog végrehaj­tani. Az időszaki sajtótermékeken kívül számos ta­nulmány is ugyanilyen reménynek ad kifejezést. Pél­dának csak Hans Küng tübingeni római katholikus theológiai tanár könyvét említjük a zsinatról és az ujra-egyesülésről, melynek eredeti címe: “Konzil und Wiedervereinigung” (angol fordításban “The Council, Reform and Reunion” címen jelent meg). Küng töb­bek közt a tiltott könyvek listájának megszüntetését, egyes esetekben az úrvacsora két szin alatti kiszol­gáltatását és az anyanyelvnek a misében való foko­zottabb használatát ajánlja az elfogadandó reformok közé. Könyve két kardinális jóváhagyó előszavával je­lent meg. A nem-iómai katholikus világ mindezeket a ténye­ket őszinte érdeklődéssel, sőt reménységgel figyeli. A vatikáni meghívást örömmel fogadták el a protestáns

Next

/
Oldalképek
Tartalom