Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 kel, hogy innen az alkonyat mesgyéjéről még uj élet fakadhat. Lehet tavasz az őszben. A közös szeretetnek a szolgálata tavaszt teremthet az élet őszében Isten kegyelméből. Ez a látomás, amit ez a közös alkotás ifjainknak ad. És mi ebben a látomásban akarunk élni a következő nemzedékben. Élnünk kell az atyák magyar református hitét együtt, közösen, mint a jövő egyetlen reménységét, az eljövendő nemzedékekért, fiánkért és leányainkért. Legyen az Urnák dicsőség a megálmodott álom valóságra válásáért! Nyerjünk Tőle kegyelmet és erőt a ma nagy prófétai szolgálatának végzésére: jer egy táborra, hitnek, szeretetnek, reménységnek, látomásoknak Sión hegyére; a ma feladatainak végzésére, egy szebb, boldogabb jövendő munkálására sok harcban megfáradt, de uj látomást látó amerikai magyar református nép! Ámen.-----------o----------LIGONIERI NAPOK A szeptember eleji ligonieri református napok a várakozásnak megfelelően ünnepélyes keretek közt és szép sikerrel folytak le. A Presbiter Szövetség gyűlésére kitűzött mindhárom előadást (Szűcs Ernő, “Our Faith and the Requirements of Our Time”, Veres Ferenc, ‘‘A magyar református presbiter véleménye az egységről” és Dombrády Sándor “Mit szeretne az amerikai magyar református presbiter?”) a hallgatóság szivesen fogadta és élénk eszmecserével követte. A tisztujitás során a Presbiter Szövetség uj elnökké Király Imrét, alelnökökké Szűcs Ernőt és Ducsay Jánost, titkárrá Molnár Józsefet, ellenőrré Boné Károlyt vylasztotta. Dr. Haller István lelépő elnököt érdemei elismeréséül örökös tiszteletbeli elnöknek választották és elhatározták, hogy gondolatokban gazdag elnöki jelentését nyomtatásban adják ki. Hétfőn, szeptember 3-án került sor a Öregek Otthona gyönyörű uj épületének felavatására. Az avatást megelőző istentiszteleten Dr. Szabó István egyházkerületi elnök angolul, Dr. Béky Zoltán püspök pedig magyarul hirdette az Igét. Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület évi konferenciáját kedd este, a Bethlen Otthon közgyűlése befejeztével Vitéz Ferenc lelkész, alelnök áhítata vezette be. Az első előadó Dr. Komjáthy Aladár volt (“Az ökumenikus mozgalom és New Delhi magyar református szemmel”). A szerdai napon három előadás (Dr. Bütösi János lelkész: “Gondolatok és törekvések az egyházi élet megújítására”, Dr. Csikesz Tibor teológiai tanár: “A modern embertudományok szerepe a lelkipásztor gyülekezeti szolgálatában”, Dr. Szikszai István teológiai tanár: “Krisztus és az ószövetség”) és egy bibliatanulmányozást bevezető fejtegetés hangzott el (Dr. Tunyogi Csapó András college professzor: “Imádság a Hegyi Beszéd alapján”). A négy kitünően összeállított előadást tárgyi fontosságuknak és magas színvonaluknak megfelelő érdeklődéssel fogadta a hallgatóság. Szigethy Béla elnöki megnyitójában az amerikai magyar református egységet az amerikai magyar reformátusság hivatása szempontjából vizsgálta. “Magyar nóta-magyar vers” címmel Hamza András állított össze és vezetett egy órás műsort kedd este; egyformán volt friss és megható, vidám és elgondolkodtató. Dr. Harsányi András A MÁSODIK VATIKÁNI EGYETEMES ZSINAT Október közepén összeül a római katholikus egyház vatikáni egyetemes zsinata. Bármilyen határozatokat hoz is, nem kétséges, hogy a zsinat lesz a huszadik század egyik legfontosabb egyháztörténelmi eseménye. Minden külső jel arra mutat, hogy a római katholikus egyház vezetőségében és tagságában a reformnak őszinte, mély kívánsága él. A zsinat tárgysorozata felölel minden fontos egyházi kérdést, a dogmától a keresztyénség egységéig. A protestáns világ eleven érdeklődéssel kiséri ezeket a jeleket és őszintén kivánja, hogy a Szent Lélek Isten vezesse a zsinat atyáinak határozatait. Aki foglalkozik a zsinat gondolatával, abban előbb vagy utóbb felmerül a kérdés: eredményez-e vajon közeledést az egyetemes zsinat a római és nemrómai keresztyének között? A cinikus erre azt mondja, hogy legjobb pesszimistának lenni, kijelenteni, hogy nem várhatunk semmit. Ha mégis történik valami a közeledés terén, akkor legfeljebb kellemesen csalódtunk. A józan keresztyén világszemlélet azonban nem fest sem tulsötét, sem pedig tulrózsaszin képet, igyekszik a helyzetnek megfelelően látni a körülötte történő eseményeket. Milyen is a reális helyzet? örömmel kell megállapítanunk, hogy sokkal biztatóbb, mint valaha is volt. Az utóbbi pár esztendőben egyre erősödött a római és nem-római keresztyének közti érintkezés, vagy ahogyan nyugaton nevezik: párbeszéd, dialógus. Megállapíthatjuk, hogy ez főleg a mostani pápa, XXIII. János trónralépése óta történik. Az Egyházak Világtanácsa Uj Delhi-i nagygyűlésén a római katholikus egyház hivatalos megfigyelőkkel képviseltette magát. Augusztusban ugyancsak hivatalos megfigyelőket küldött a Világtanács központi bizottságának ülésére is, Párisba. Mintegy természetes folytatásaként mindennek, a maga részéről a Vatikán is meghívta a nem-római keresztyén világ hivatalos szerveit, hogy küldjenek megfigyelőket az októberben kezdődő második vatikáni zsinatra. Mindezek felsorolásával még nem értünk végére a biztató tényeknek. Az elmondottakról, épen mert anynyira kimagasló események, valószínűleg mindenki tudott eddig is. Kevesebben figyelik azonban a római katholikus egyházi és világi sajtót, amely pedig tele van annak a reménységnek kifejezésével, hogy a második vatikáni egyetemes zsinat valóban emlékezetes lesz azáltal, hogy messzeható reformokat fog végrehajtani. Az időszaki sajtótermékeken kívül számos tanulmány is ugyanilyen reménynek ad kifejezést. Példának csak Hans Küng tübingeni római katholikus theológiai tanár könyvét említjük a zsinatról és az ujra-egyesülésről, melynek eredeti címe: “Konzil und Wiedervereinigung” (angol fordításban “The Council, Reform and Reunion” címen jelent meg). Küng többek közt a tiltott könyvek listájának megszüntetését, egyes esetekben az úrvacsora két szin alatti kiszolgáltatását és az anyanyelvnek a misében való fokozottabb használatát ajánlja az elfogadandó reformok közé. Könyve két kardinális jóváhagyó előszavával jelent meg. A nem-iómai katholikus világ mindezeket a tényeket őszinte érdeklődéssel, sőt reménységgel figyeli. A vatikáni meghívást örömmel fogadták el a protestáns
