Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Történettudomány - Mészáros Irén: Weöres Mihály armálisa
SAVARIA 41 AVAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2019 1Ц-122 (Schneider 1940: 7), 1733-ban az 1720. évi adomány alapján Nemescsóban, ugyanekkor Uraiújfaluban az armális alapján, 1754/55-ös országos nemesi összeírás során Uraiújfaluban, Nemescsóban és a megyén kívül Sopronban (Szluha 2011: 837-842), 1903-ban pedig a költő édesapja kérte a nemesség igazolását (Czeizel 2000: 786). Nemescsó, ahol a néhány ezer holdas családi birtok rejtőzött, egyike a vármegye legrégibb községeinek. Az ország nyugati határához közel, Kőszegtől 7 km-re, Szombathelytől 16 km-re található. Már az őskorban is lakott hely volt, határa gazdag kőkorszakbeli lelőhely, de a rómaiak korából is őriz emlékeket. A falut (Cho) először 1248-ban említi egy Árpádkori oklevél (Csánki 1994: 743). Később az időközben alapított Puszta- Csoótól való megkülönböztetésül a 16. században már Nemes-Csoó nevet viselte (Sziklay & Borovszky 1898: 72). A 18-20. században a Weöres család volt a község legnagyobb birtokosa. A családi birtokon álló földszintes, L-alaprajzú, eredetileg barokk stílusú kúria építésének pontos idejét nem ismerjük, az új formáját Weöres István (1776-1865) Vas vármegyei főszolgabíró idején, a 19. század második felében kapta meg historizáló stílusban, rizalit hozzáépítésével, amelyet romantikus stíluselemek is díszítenek. A középrizalitot díszes konzolokon nyugvó timpanon zárja le, tükrét az 1638-as armálisban leírt címer ma is díszíti (Virágh 2004:171-172) (1. ábra). Az 1720-ban birtokadományt szerző Weöres Mihály dédunokájának, Weöres István főszolgabírónak három fia közül József Ostffyasszonyfán, István Nemescsón, Sándor pedig Csöngén telepedett le. Weöres Sándor unokája a híres költőnk Weöres Sándor, aki élete első harminc évét jórészt Csöngén töltötte, és így vall róla: a csöngei házat „Nagyapám építette, akinek nyolc gyereke nevelődött föl. A ház maga nem volt udvarház, de elég tágasra épült, hat szoba kapott helyet benne. De apámék már nem abban laktak, hanem egy kisebb házban, amit Weöres Iván rokonom épített.” (Tóbiás 1975: 25). A költő nagybátyja pedig a nemescsói birtokos Weöres Iván (1870-1942) huszárkapitány és ügyvéd, akinek 1935-ben 424 katasztrális holdnyi földje volt Nemescsón. A közeli rokonság talán megengedi azt feltételezni, hogy I. ábra. Weöres-címer a nemescsói kúria homlokzatán (Fénykép: Móricz Péter) Figure i. The Weöres coat of arms on the manor fagade at Nemescsó (Photo: Péter Móricz) a kisfiú Weöres Sándor járt akár többször is Nemescsón. Weöres Iván 1942-es halála után az ősi birtokot húga, a címereslevelet (2. ábra) a múzeumnak adományozó özvegy niczki gróf Niczky Ferencné Weöres Evelin örökölte meg, 1945-ben tőle sajátították ki a hétszobás kúriát. A felújított épület jelenleg a jurisich Rt. tulajdona. „Érzem a sírbolt áramát: nincsen egy-ember, csak család, nincsen külön ítélet, és meghatottan tisztelem, hogy enyimnek-hitt testemen ősök szokása éled.” (Weöres Sándor: Hazaszálló részlet) Weöres Mihály armálisa (1.1) NOS FERD1NANDUS TERTIUS (1.2) DEI GRATIA electus Romanorum Imperator semper augustus ac Germaniae, Fhmgariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, 117
