Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Szálfegyverek - Alabárdok

51. Alabárd XIX. század Leltári szám: 67. 774. 1. A fegyver teljes hossza: 540 mm A hegy hossza: 340 min A bárdrész ívhossza: 237 mm A XIX. században acélból öntött alabárd teljes felületét díszítették. A díszítés is öntéssel készült, és indás-leveles, tulipános mintákból áll. Az alabárd hegye szimmetrikus, kétélű, de azt sohasem köszörülték, fenték ki. A bárd félköríves a belső ívén, többszörösen karéjozott. A fegyver kampója lapos, levél alakú és kissé a nyél felé hajlik. A levél alakú rész a tövénél szintén kétszeresen karéjozott. A fegyver köpűjének végét egy félkörívesen kidomborodó díszes perem zárja. Az igen súlyos alabárd a XIX. században már nem harci használatra készült, hanem a nemesi kúriák, vadászkastélyok és fegyvertermek díszítésére. A Blaskovich-kúriában valószínűleg hasonló szerepet tölthetett be. IRODALOM: Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971. 45. 52. Testőrspétum (alabárd) XIX. század Leltári szám: 67. 775. 1. A fegyver teljes hossza: 600 mm A penge hossza: 490 mm A szárnyakfesztávolsága: 183 mm A XVI. századtól kezdve a különböző ütő-döfő szálfegyverek, alabárdfélék már nem harci fegyvernek készültek, hanem a tiszti rang megkülönböztető eszközeinek, illetve a testőrség számára. A tiszti spontonokat, spétumokat néha még a XVIII. században is hordták. A testőrség a XIX. században is megtartotta az alabárdot, a magyar koronaőrség 1945-ig használta a víbárdot, a farkaskaszát (idegen elnevezéssel a couset). A bemutatott tiszti spétum a XIX. században készült, acélból öntötték. A teljesen szimmetrikus alakú fegyver pengéje hosszú és széles. A penge közepén mindkét oldalon kiemelkedő borda található. A penge felé hajló szárnyak többszörösen, levél alakúan karéjozottak. A szár és a penge alsó felét öntéses eljárással díszítették. A központi dísz egy bajszos-szakállas férfiarc, amit indás-leveles-virágos motívumok vesznek körül. A penge közepén az öntött minták keleti csúcsíves sisak alakú formában végződnek. A fegyver nyaka kidomborodó, majd egy tízszögű kiszélesedő perem választja el a köpűtől. A köpű szintén 10 szögű és hosszanti irányban bordákkal tagolt. A köpűt kiszélesedő perem zárja. IRODALOM: Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971. 48.