Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

Kanderesről való gyors távozása, s Kenderes, Kakát és Turgony között régóta fennálló határvillongás ügyének elhalasztása arra vall, hogy Kenderes határából a zavaros halyzat láttán, az. arős kunsági ellenállás miatt távozni kényszerült. 1521. február 25-én. Budán, -a király távollétében, de a király nevében. - újra intézkedett. Hivatka — zott az I518. évi országgyűlésig már nagyon elmérgesedett határkérdésre,a naponkénti belső lázadásokra és viszályokra, melyek a kunok és a kanderesi nemesek között állandókká láttak. Mivel 1521. január 21én, alvidék jogszokásának megfelelően a helyszinan nam. tudta, a kényes birtok ügyat megnyugtató módon rendezni, mart kiszállásakor a kunok Kakát és Turgony körzetét királyi birtoknak nyilvánították és annak használatához ragaszkodtak. Különösen Kenderes! Mihály és a kunok közt felmerülő, a kenderasi határ használatára vonatkozó élas vitában Kanderesi Mihály követelte, hogy a terület használatáról és haszonvételéről nádori bizottság döntsön és különítsék al Kenderes birtokát a kunok szállásától. Báthori nádor Kanderesi Mihály érdekei szarint járt al. A birtokvitában szereplő kenderesi nemeseknek és telepeseknek Báthori Budáról I521. február 25-én megküldötte a határt elválasztó döntést, mely öröklésjogról, felek jogfolytonosságáról, ugyan nam intézkedett, s mindkét félnek szabad cselekvést adott tulajdonjogi per kezdésére, de a határt.elkülönítette s a földesúri birtok használatát a kunoknak megtiltotta./A telepesek a kunokkal elköltöző jobbágyok helyett földesúri hivásra érkezhettek a községbe a századfordulón./ Az események azt igazolják, hogy Báthori István személyét a kunok és a kenderesi jobbágyok ellenszenve-fogadta. Intézkedésére véres mag torlással feleltek. Felkelésükről 1522-ben Pest megye szolgabirái, 5-Ahusz tanú kihallgatása után tettek jelentést, A kihallgatott tanuk egyöntetűen vallották, hogy kisujszáll ási,kakáti, mindkét turgonyi és bolcsai kunok 1522. októberében rátörtek Kenderesre. Egyik tanú / Kónya Kelemen/ a nagy sokaság elől a temetőbe futott, ahonnan beláthatott az egyházi telek mellett levő kenderesi kúriára. A kunok dühe Kenderesi Mihály ellen irányult. Az ellenállókat, köztük elsőnek Bereck ispánt, majd Szőke Andrást, Virágháti Jánost, Abonyi Istvánt - 7» -