Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Benedek Gyula: Szolnok megye újjátelepülése a török hódoltság után

Külső-Szolnok településhálózata családszámokkal 1703-ban A helységek közigazgatási státusa Város, község Lakott puszta Lakatlan puszta Alattyán (10) Alcsi (5) Csejt Dévaványa (20) Bánhalma (10) Derzsi Fegyvernek (35) Bánréve (6) Ecseg Kenderes (10) Cibakháza (12) Halásztelek Kőtelek (13) Csépa (5) Kérsziget Mezőtúr (150) Csudabala (10) Nagyiván Nagykörű (20) Fokoru (5) Póhalom Szajol (10) Gyalu (12) Sima Szentivány ? Gyiger Tatárszállás Szolnok ? Kengyel (16) Tiszabala Taskony (8) Kispó (4) Tiszaigar Tiszabura (12) Martfű (10) Tiszaörvény Tiszaders (18) Nagypó (4) Tiszaszentgyörgy Tiszafüred (40) Nagyrét (15) Tiszakürt (4) Nyénye (6) Tiszapüspöki (16) Sárszeg (6) Tiszaroff (20) Szakállas (8) Tiszasüly (10) Szanda (4) Tiszaszentimre (20) Szászberek (5) Tiszaszőlős (15) Szelevény (6) Tiszavarsány (35) Szenttamás (6) Vezseny ? Tenyő (10) Tiszaabád (5) Tiszabő (12) Tiszaföldvár (26) Tiszagyenda (10) Tiszainoka (6) Tiszajenő ? Tiszaőrs (16) Tiszasáp (2) Tiszaszalók (20) Tiszaszeg (8) Törökszentmiklós (40) Tomaj (6) Túrópásztó (20) Túrtő (10) Összesen: 22 36 13 Megjegyzés: Tisza várkonyt nem tudtuk besorolni, mert a státuszát nem lehetett megállapítani. Tiszaug és Tiszasas azért nem szerepel az oszlopokban, mert ekkor még Csongrád vármegyéhez tartozott. 1687 után még prédiumként sem tűnik fel a korabeli okmányokban. Teljesen bizonyos, hogy még község sem volt.52 A községek újjátelepülése rendkívül változatos képet mutat. Az 1786. évi népszámlálás a Jászságban 8, a Nagykunságban 5, Külső-Szolnokban 31, összesen 44 községet írt össze. Ez a mennyiség azonban nem egy egyenesvonalú fejlődés eredménye volt. Voltak ugyanis olyan községek, amelyek az újjátelepedés után ismét elnéptelenedtek. Például Fegyvernek, Tiszasüly és Tiszajenő 1713-ban, Taskony pedig 1720-ban községek lettek, de sorrendben 1716-ban, kb. 1722-ben, 1719-ben és 1736-ban ismét elnéptelenedtek. Akadt egy olyan község is - a Vezseny melletti Kisdebrecen - amely minden előzmény nélkül 1710 után szerveződött községgé, 1735-ben viszont végképp elpusztult.

5-^ 116 A városok számának alakulása Időpont Jászságban Nagykunságban KülsőSzolnokban Összesen 1703 1 2 4 1711 1 2 4 1720 1 2 4 1730 1 2 4 1751 2 5 8 1771 3 5 9 1786 3 5 9 A községek számának alakulása KülsőIdőpont Jászságban Nagykunságban Szolnokban Összesen 1703 10 4 18 32 1711 10 4 15 29 1720 10 5 22 37 1730 10 5 26 41 1751 9 5 29 43 1771 8 5 29 42 1786 8 5 31 44 Egészen érdekesen alakult Szelevény sorsa, amely 1748-ban újjátelepült ugyan, de 1756-ig el is néptelenedett a már említett kettős adóztatás miatt. 1770-ben ismét újjátelepült, mint kuriális hely - ezért az adóösszeírásokban továbbra sem szerepelt, emiatt úgy tűnhetett, hogy nem létezik - majd 1774-ben jobbágyok is települtek a községbe. Mivel az adóösszeírásokban 1774-től szerepelt rendszeresen, több forrás tévesen erre az évre datálta az újjátelepülését.*

4 A helységek közigazgatási hovatartozásában is voltak változások. 1728 előtt például Tiszaug és Tiszasas Csongrád vármegyéhez tartozott. Gróf Károlyi Sándor közbenjárására azonban - aki azt akarta, hogy a többi Külső-Szolnokban lévő birtokával együtt egy megyéhez tartozzanak - elintézte az átcsatolást. Ennek ellenkezője történt Csejt, Sima és Póhalom prédiumokkal, amelyeket ugyancsak 1728 körül Harruckern György János Békés megyei uradalmához való tartozásuk miatt kapcsoltatott Békés megyéhez. 1720 előtt különböző időpontokban egyes nagykunsági helységek is voltak ideiglenesen Külső-Szolnokhoz csatolva, pl. Hegyesbor, Kunszentmárton, Kakát, Istvánháza, Mesterszállás és Tatárszállás. 1703 előtt Kunhegyes képében olyan helység is akadt, amelynek egyik része a Nagykunsághoz, másik része pedig - mivel jobbágyok lakták - Külső-Szolnokhoz tartozott. A prédiumok nemcsak nagy számuk miatt, hanem a termelésben megmutatkozó fontosságuk miatt is igen fontos szerepet játszottak a megye 18. századi történetében. A prédiumokat községalkotásra nem jogképes családok lakták, akik a földesúri gazdaságok és gazdasági alközpontok alkalmazottjai voltak. Foglalkozásra nézve csőszök, gulyások, csikósok, pásztorok, szolgák, ispánok, korcsmárosok és a bérlők meghatalmazottjai. Egy-egy prédiumon olyan nagy számban gyűltek össze, hogy a lélekszám sokkal nagyobb volt, mint jónéhány községben. A prédiumok közül a lakosság számát tekintve messze kiemelkedett Fegyvernek és Tiszasüly, amely helyeken az 1766. évi Canonica Visitatio 320, illetve 161 lelket számolt össze.55 Ez a nagy szám Fegyvernek esetében bizonyosan úgy jött össze jobbágyok nélkül, hogy Fegyvernek határát több nagybirtokos bír-