Szirmay Gábor: Az ugocsai szirmai Szirmay család története (Régi magyar családok 7. Debrecen, 2007)
Az ugocsai Szirmay család eredete
használta, illetve használja. Nem tartozik sem a borsodi, sem az ugocsai családhoz a karánsebesi Szirmay (címereslevelének kelte 1653.) és a nagysárosi Szirmay - e családok neve egy 1904-ben magyarosított név. Az ugocsai Szirmay család eredete „A szirmai és szirmabesenyői Szirmay család története" című könyvben részletesen olvashatjuk Szirmay Antal történetírónak az 1700-as évek végén megalkotott Raak vitéz-elméletét, melyben azt próbálta igazolni, hogy a borsodi és az ugocsai Szirmayak Raak vitéz leszármazottai, tehát közös az eredetük. 1, Szirmay Antalig a két család közös eredetét egy történész sem állította, sőt határozottan tiltakoztak a névazonosságból származó félreértések ellen, hangsúlyozván a két Szirmay család eltérő eredetét. Bél Mátyás írta a Notitia Ugochensis című kéziratában 1742-ben: Szirmay de Tisza-Szirma gens priscae nobilitatis... sed quae cum família Szirmay de Szirma Borsod confundenda haud est, cujus origines in comitatu Borsodiensi pro more nostro producta ejusdem gentis tabella genealogi dabimus. 16 A szövegrész fordítása: Az ősi nemességű tiszaszirmai Szirmay nemzetség... amelyet azonban nem szabad összetéveszteni a Borsod megyei Szirmáról való Szirmay családdal, amelynek Borsod megyei eredetét szokásunk szerint leszármazási tábláján is jelezni fogjuk. 17 Antal 208 többek között bizonyítékul említi IV. Bélának 1264-ben kelt oklevelét, amelyben bizonyos Krecz, Kupissa és Raak nevezetű vitézeknek a tatárjárás alatt véghezvitt hőstetteit jutalmazta. 18 Antal 208 amiatt, hogy a Szirmayak rákot viselnek a címerükben, és a Muhi puszta a Sajó mellett a Borsod vármegyei Szirma falu közelében fekszik, elképzelhetőnek tartotta, hogy Raak a Szirmayak őse. Az oklevélben szerepel, hogy Raak Szerémségből (Sirmió) jött, innen eredhet a Szirma helységnév. Antal figyelmen kívül hagyta, hogy az idézett oklevél nem a Sajó melletti, hanem a dalmát partvidéken vívott csatáról és Veiglia szigetéről emlékezik. 19 Az oklevél szövege szerint a három vitéznek IV. Béla a tatárjáráskor a tengerpartra menekülő királynak tett szolgálataikért nemességet ad, s nekik adja a topolczkai 15 Szirmay Gábor: A szirmai és szirmabessenyő Szirmay család története. Régi magyar családok 4. Debrecen, 2005. 7-18. pp. 16 Komáromy András: i. m. Turul. 1893. IV. 184. p. 17 Körmendi Tamás fordítása 18 Georgius Fejér: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Tom. IV. vol. 2. p. 409. Budae, 1829. (továbbiakban: Fejér Codex Diplom.) 19 Komáromy András: i. m. Turul. 1893. I. 16. p.
