A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Gellér Ferenc. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon

évtizedek óta folyó értékmentő munkát segítendő, 1986—87-ben a Hajdú-bihari Napló hasábjain sorozat indult a védendő és védett csárdaépületekről.

12 Jelen tanulmány erre a sorozatra épül. Már a tanulmány címében is kettőség fogalmazódik meg, amikor a mai megye és a Hortobágy csárdáit elkülönítve megemlítjük. Igaz, a Hortobágy jó része a megye területére esik, de más megyék területére is kiterjed, viszont a tárgyalandó téma teljessége miatt nem célszerű a hortobágyi csárdákat csak a megyehatárig követni. Hortobágy csárdáival és műemlékeivel, az itt történő változásokkal többen foglalkoztak.

13 Tudományos igényességgel elsősorban Zoltai Lajos,

14 majd a hortobágyi csárda körüli műemlék együttessel Sápi Lajos.

15 A Debrecen körüli csárdák — így a hortobágyiak is — pontosan és jól behatárolhatók a II. József-kori katonai felvétel szelvényein, térképein, így a csárdakutatásnak az egyik vezérfonala lehet.

16 „A debreceni tanács 173 l-ben egyszerre három pusztai korcsmát állít: helyesebben mondva, magánvállalkozóknak, helybeli tekintélyes' polgároknak engedélyt ad, hogy a pesti, váradi és a szatmári országutak mentén pusztai csapszékeket építsenek és tartsanak." A feltételek mindegyik esetben majdnem ugyanazok. „A bormérésre használandó ház, azaz pince építési költsége legfeljebb 20—25 rh. forint lehet, az építkezéshez, sőt fűtéshez is fát a város ad, ezenkívül» kieresztő« -nek, másként »füvelő«nek egy darab földet is a csapszék körül." A használati engedély három évre szól: az évi bér 60 rh. forint. „Bérlők tartoznak a beruházást annak idejében becsű szerint átengedni a városnak, ez pedig megígéri, hogy a csapszék közelében nem kezd, sem mással nem kezdet új korcsmát." Hogy a vállalkozó saját borát vagy a városét mérheti-e, arról nincs szó az egyezségben. Valószínűbb, hogy a városét. Ily módon nyílt meg a mátai és az újvárosi országút elágazásánál a látóképi, másként a fegyverneki csárda (mivelhogy a középkori Fegyvernek falva határában épült), Kiss Gáspár és Szőke János tőzsérek vállalkozása által."

17 Az 1731-ben épített csárda kialakítását jól valószínűsíti a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban fellelt, 1816-ra dátumozott bővítési terv, mely a szűknek bizonyult csárdaépületet alápincézett épületszárnnyal kívánta bővíteni.

18 A tervhez a városi tanácshoz írt bővítési kérelem és árvetés tartozik. Az árvetés érdekessége, hogy a neves építőmester, Rachbauer József özvegye állította össze. Az épület „Látó Teleki Vendég Fogadó" felirattal van ellátva. Az épület alaprajza U elrendezést mutat, amely az oszlopos-tornácos L alakú fószárny fedett pincelejárattal történő kialakításából adódik. A fószárny tengelyében szabad tűzhelyes pitvar, balra az árendátor (bérlő) lakószobája, jobbra a „Bor ivó ház", azaz a kocsma. Az ivóhoz „Bor mérő szék", azaz söntés kapcsolódott, valamint az árendátor belső kamrája, ahonnan a borospincébe lehetett lemenni. A fószárnyhoz kapcsolódva két tornácos vendégszoba kapott helyet, majd toldalék építményként ürgödrös árnyékszék. A pitvarban szabad kéményes tűzhely, a szobában és az ivóban búbos kemence (pitvarból fűthetően), a vendégszobákban kandalló, a tornácról fűthetően kialakítva. A terven látható nyílások ma is fellelhe12 Geller Ferenc: Védett csárdaépületek Hajdú-Bihar megyében. Hajdú-bihari Napló. 1986. nov. 27., dec. 6., dec. 28., 1987. jan. 3., jan. 20., febr. 26., márc. 21., ápr. 25., június 16., július 8., július 9. 13 Polgár Zoltán: Hortobágyi változások = Műemlékvédelem XXXI. évf. (1987.) 132—137. 14 Zoltai i. m.: 1934. Mikor keletkeztek. Zoltai i. m.: Debrecen város helyrajzi története. Zoltai i. m.: 1936. Ismeretlen részletek. 15 Sápi Lajos: Hortobágy műemlékei. Déri Múzeum évkönyve. 1969—70. 505—523. 16 II. József-féle katonai felmérés Debrecen környékéről. Déri Múzeum. Általános történelmi dokumentációs gyűjtemény. Térképtár. (Fénymásolat.) 17 Zoltai i. m. 1934. Mikor keletkeztek. 18 HBML. Rajz 352. A látóteleki vendégfogadó alaprajza. Kováts György. 1816. Rel. civ. Debr. 541/ 1816. 32X30 cm. 131