Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel 15 itt készítette el a Szalay László fölötti emlékbeszédét, melyet Elek László a nemes barátság nagyszerű apoteózisaként értékel. Belefoglalta a tudományról vallott nézeteit is: „A magányos tudós, ki önösségében mindent megvet: irigység tárgya lehet, de tiszteletet nem érdemel, úgy nem, mint a gazdag, ki arany-zsákját őrzi. A tudomány becse azon haladásban rejlik, melyet az életre gyakorol; a tudósok dicsősége, mint minden dicsőség abban áll, hogy embertársainak jótétén és nemesítésén dolgozik; abban, hogy tudományát szövétnekül használja, mellyel kortársainak homályos utait felvilágosítja, fegyvernek, mellyel legszentebb érdekeiért küzd, kincsnek, melyet javukra osztogat." Az alacsony termete és gyenge testalkata okán Orosházán és környékén „hitvány”, de „jó bárónak” tartott Eötvös 1847-ben Békés megye követe akart lenni. „Túlzott szabadelvűsége” miatt a megye uralkodó körei nem támogatták, de az első magyar felelős minisztériumban a vallás- és közoktatási tárcát kapta. A kiegyezés utáni Andrássy-kormányban haláláig miniszter, az 1868. évi népoktatási, továbbá a nemzetiségi törvény megalkotója. Vidékünkön tartózkodásáról a Békésmegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat 1876- 77-es évkönyvében György Vilmos írt. Településünkön mára elfoglalta az őt megillető helyet, ám nem hallgathatunk a korábbi rögös útról: „Alig több mint egy éve arra kérte fel a városi tanács a helyi intézményeket és szervezeteket, tegyenek javaslatot, kiről nevezzék el Orosháza legújabb iskoláját. Két ilyen rendezvényen vettem részt, s mindkét helyen Eötvös mellett szavaztam. A szenvedélyes hangvételű értekezleteket a szabadjára eresztett fantázia lüktető mozgása, dús áramlása jellemezte. Szinte mindenki mást ajánlott, másra voksolt Dénes tanítótól Székács Józsefig, a földbirtokos Harruckerntől Darvasig. Az egyik fórumon a vitavezető - nem tudni miért - még a javaslatok indoklását sem szándékozott engedélyezni, és csak a felvetések számszerű megoszlása alapján kívánt rangsort készíteni jelentéséhez, holott a propozíciók túlságosan is ellentmondásosak voltak, s ezért a végső értékrend kialakításához a nézetek bátor ütköztetésére elengedhetetlenül szükség lett volna... Közelről ismertem ezt a korszakot. Mint tanár, és mint szakfelügyelő egyaránt átélője és részese voltam. Tagja egy a kultúra színgazdagságáért harcoló lelkes gárdának; közelről érzékeltem tehát azt a makacs ellenállást, amely különbség nélkül ellenségnek minősített minden főnemest, s nem akart helyet adni nekik a szocialista kultúrát megelőző korok nagy történelmi vonulatainak hősei, kiváló államférfiai között... A hatvanas évek legelején például városunk akkori politikai és tanácsi vezetői nem járultak hozzá, hogy az öntevékeny színjátszók döntőjének bérletjegyeit (tehát nem magát a mozgalmat) Eötvösről nevezzük el. Elelyette Csehovot kellett választani, akinek pedig nem volt semmi köze sem a békési tájhoz és annak népéhez, sem a Justh Zsigmond-féle parasztszínházi hagyományhoz. Néhány évvel később azt sem tudtuk kivívni - tanú rá Keller József ny. gimn. igazgató, a Hazafias Népfront akkori városi elnöke -, hogy Eötvös, mint a magyar iskolaügy európai látókörű reformátora, Orosháza lelkes patrónusa adjon nevet a Bajcsy-Zsilinszky
