A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Sterbetz István: A reznek (Otis tetrax) Magyarországon

Sterbetz István Örkény, adat nélküli előfordulás (Petényi in:Csörgey, 1904) Tatárszentgyörgy, adat nélküli előfordulások (Petényi in: Csörgey, 1904) Bocsa, adat nélküli előfordulások (Petényi in: Csörgey, 1904) Izsák, adat nélküli előfordulások (Petényi in: Csörgey, 1904) Apaj, adat nélküli előfordulások (Petényi in: Csörgey, 1904) A Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Budapest) gyűjteményében van egy ex. Az előfordulási adatok értékelése A felsorolásból kitűnik, hogy a reznek egykor még rendszeresen fészkelt Magyarországon és az országhatárok közelében. Ugyanakkor idegen populációkból származó példányoknak ma is átvonuló, kóborló, vagy esetleg telelőterülete is. Az itt megkerült egyedek gyakorisága és mennyisége azonban nem tükröződik híven az ismert adatokból, mert ez a madár ritkán kerül avatott szem elé. Magyarországon többnyire vadászok találkoznak vele, akik vagy nem figyelnek föl rá, vagy elejtik, és ilyenkor a jogi következményektől félve eltitkolják a zsákmányukat. Feltűnő, hogy majd mindenkor magányos példányok kerülnek meg, kisebb csapatok, vagy fészkelésidőben látott párok látványa ritkaság. Gyűrűs példány nem került meg, így a Magyarországon észlelt reznek származási helyét és végcéljait nem ismerjük. A volt Szovjetunió populációinak nyugati areálhatára jelenleg a Krím-félszigetnél és a Dnjeper folyó vonalánál húzódik (Cramp-Simmons, 1980), innét várhatunk délnyugatra kóborló példányokat. Ezek útja talán a dalmát tengerparton ér véget, ahol Tschusi-Dalla Torre (1885, 1888, 1890) jelentéseiben számos téli adat szerepel. Ugyanakkor a Balkánról, az Appenini-félszigetről és Szardíniáról észak, észak-kelet felé kóborló példányok lehetősége is adott. A Balkánon 1940 óta a fészkelő populációk felmorzsolódtak (Schultz, 1985) Észak-Itáliában azonban Semperini (1972) és Petretti (in: Schultz, 1985) szerint az egykori népes állomány kis töredéke Foggia tartományban ma is létezik. Ha a magyarországi és az országhatár közeléből származó előfordulásai adatokat térképre rajzoljuk, azokból három, É-D irányú útvonal alakul ki. A nyugati-délnyugati országhatár közelében az adatolt példányok 37%-a csoportosul. A Duna folyó jobb és bal partjának vonalában a Budapest és Növi Sad (Jugoszlávia) közötti szakaszon 13%-ot találunk. Végül az adatok 50%-a a Tisza folyó vonalvezetését követve, és a Tiszától keletre rajzol meg egy kb. 60-80 km széles folyosót. Ez a megoszlás is azt valószínűsíti, hogy a reznek több irányból vetődik el a Kárpát-medencébe. A magyar adatok ökológiai értékelése Elgondolkoztató a reznek areáljának ökológiai áttekintése is, hiszen katasztrofális fogyatkozására elsősorban a környezethatások adnak magyaratázatot. Legjellemzőbb fészkelőhelye kétségtelenül az ősállapotban lévő sztyepp. Stegman (1955, 1958) ezt a fajt a Stipa-sztyepp endemizmusának írja le, s úgy véli, hogy ebből az „őshabitátból" terjedt el a sztyeppék és sztyepp-jellegű egyéb növénytársulások különböző típusaiban. 54