Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Beck Zoltán: Az élet nagy eseményei - Az élet nagy eseményei - I. Születés és keresztelés

hozzákezdenek ezek elkészítéséhez, amikor a „gyerök jelt ad magáról", azaz megmozdul. Orosházán erősen tartotta magát az a hiedelem, hogy nem szabad előre elkészíteni a kelengyét, mert akkor „a gyerek szerencsétlenül születik." A tanyán élők is ismerik ezt, a pusztai élet lehetőségei azonban már régen háttérbe szorították az efféle hiedelmeket — a célszerűség előnyére. Az ilyen nagy esemény nem jöhet váratlanul, ahol a segítségért nagyon messzire kell menni. Amikor elérkezett a szülés ideje, általában bábát hívtak segítségül. Kórházba csak olyankor mentek szülni, ha már nagy baj volt. A nagyobb településeken rendszerint működtek hivatásos bábák, régebben azonban a „parasztbábák" segédkeztek a szülésnél, Kiss Lajos, a vásárhelyi nép életének klasszikus megfigyelője és megörökítője, híres munkájában, „A szegény ember életé"-ben a „könnyen élők " közé sorolja a bábákat, akik általában ügyes, szegény asszonyok közül kerültek ki, és természetüknél fogva hajlamosak voltak a szülésnél szükséges segítőmunkára, és tudományukat lányuknak adták örökségül. Itt mondja el, hogy a tanyán is volt bába, azonban a tanyai bábának sokkal nehezebb volt a dolga, „sokkal többet kellett talpalnia. Szegény helyen nem volt kocsi, és gyalogolnia kellett térdig érő hóban, nagy sárban 5—6 kilóméter távolságra is. Sok esetben a rossz út miatt lóháton mentek a bábáért. A tanyai bába, kivált kint a Pusztán, egész évben sem látta a várost. Két-három hétig se volt otthon, járt tanyáról tanyára. " A még élők emlékezete szerint a századfordulón már volt bába a Pusztán. Pusztaközponton élt Gojdár Katalin és az egész Pusztát ellátta. Őt a Puszta leghíresebb és legtöbbet emlegetett bábája követte: Gomolka Imréné. Orosházán, a falu szélén élt Háriné. Az orosházi származásúak leginkább bementek a városba, a háznál szültek. Nem ritka esetben a szülő nő még a bába segítségét sem vette igénybe. Vagy azért, mert váratlanul, gyorsan jött az esemény, vagy azért, mert nem tudott fizetni a bába munkájáért. Ilyenkor egymaga szült: ágyban vagy más, e célra odakészített alkalmatosságon: két egymás mellé állított lócán vagy széken. Ha székek segítségével szült az anya, akkor letérdepelt, rákönyökölt a két székre: „a könyöklés segített szegénynek a fájdalmat enyhíteni, nem hányta-vetette úgy magát." Cs. L.-né 1934-ben látott hasonlót: „Összetette az öregasszony a két négylábas széket, ráültette a fiatalasszonyt, hogy a csöppség a székek közötti nyíláson jusson a földre helyezett ruhára." F.-né nagyanyja (1870 körül) nyolc gyereket szült szalmán. Szalmára lepedőt terített, hogy az ágya ne legyen véres. A szüléssel kapcsolatosan több babonás szokást emlegetnek. Ha az asszony sokáig vajúdott, a szülés megkönnyítésére az ágy alá fokhagymát vagy valami éles szerszámot kellett tenni, „hogy a gonoszok ne akadájozhassák a szülést." Kivételesen ilyenkor az urát is odaengedték, hogy kicsit megsimogassa vagy ráüssön, hogy a fájdalmak enyhüljenek. Az ember feladata az volt, hogy a tűzre vigyázzon, vizet melegítsen. Szükség esetén még a fürösztésnél is segíthetett. Az újszülöttet a bába segítségével megfürösztik. Ha bába nem volt a közelben, akkor a „kontárbábát", a javasasszonyt hívták el, vagy pedig valamelyik szomszédasszony segített. A vásárhelyiek azt tartották, hogy csakis esővízben szabad füröszteni, mert a kútvíztől megrepedezik és ótvaros lesz a gyerek bőre. Az orosházi származásúak szokása szerint a megfürdetett gyereket a bábaasszony sótlan disznózsírral megkente, a „gyerekzsírt" pedig kanállal vagy fakéssel lekaparta róla. Érdekes megjegyezni, hogy ennek a váladéknak szerelmi varázserőt tulajdonítottak a vásárhelyiek : azt tartották, hogy ha szerelmes leány vagy aszszony az ilyen zsírt annak a férfinak a ruhájához keni, akit szeret, akkor az sohasem hagyja el. Valamikor zsír helyett hájjal kenték be a gyerek testét. Ez a tény magyarázza azt a szólást, amit gyakran lehet hallani a rossz gyerekkel kapcsolatban : „Rossz hájjal kente mëg a bábasszon a seggedet, azér vagy ojan rossz!" Hintőpor nem volt, az első fürösztés után jól megszitált fűrészporral, vagy ahol volt, síkporral szórták be a gyerek testét. Máskor nem használták ezt, csak az első fürösztéskor. 501