Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Péntek János: A magyar-román interetnikus kapcsolatok néhány nyelvi vonatkozása

a magyar-román kölcsönhatásban. Ez abban nyilvánul meg, hogy a román nyelv magyar eredetű elemei viszonylag nagy számban vannak jelen a román köznyelv szintjén, alapvető fogalmi körökben, fordítva viszont, a közmagyarban, mindössze 15-20 román elemet lehet kimutatni. A regionális elemek elterjedési köre is igen változó, és még egy régión belül is nagy a különbség a beszédtémáktól és a szövegtípusoktól, műfajoktól függően. Az előbbire Bakos Ferencnél is találunk részletes elemzéseket, magam is megkíséreltem tipizálni az erdélyi régiókat a román nyelvi hatás intenzitása szempontjából.

6 Ezek a típusok végső fokon a nyelvi környezet és az aktív kétnyelvűség típusai. Az alsó értéket éppen az északkeleti nyelvjárás képviseli 0,5 százalékos értékkel (az aktív szókincs román eredetű elemeinek aránya), kétnyelvű környezetben ez már 2-3%-os, a moldvai csángóban jóval 10 százalék fölötti. Bakos Ferenc külön táblázatban mutatja be az északkeleti régió román eredetű elemeit,

7 a következő megyéket sorolva e tájhoz: Ugocsa, Bereg, Ung, Sáros, Zemplén, Abaúj, Gömör, Borsod. Megállapítása szerint: „E tájon összesen 39 román eredetű elemet tarthatunk számon. Zömükben és az egész területre jellemzően a pásztorszókincs elemei, egy részük már a 16-17. században megjelenik."

8 Ilyen közismert szavak tartoznak a fogalomkörbe: berbécs, brindza, cáp, domika, esztrenga, galáta, gulászta, hodály, kosár, put ina, zsendice stb. Az egyes népköltészeti műfajoknak a nem beilleszkedett kölcsönszavak iránti érzékenységét Zsemlyéi János jelzi. Tudjuk, hogy a folklórszövegek egyéb tekintetben is kevésbé regionálisak, fölötte állnak az élőbeszéd nyelvjárásiasságának, regionalitásának. A Kis-Szamos mentéről Zsemlyéi azt írja, hogy ott a balladaszövegekben nem fordulnak elő román elemek, a népmesékben és egyéb népköltészeti műfajokban is csak elvétve.

9 Hasonló megállapításokat tesz a moldvai csángóra vonatkozólag Márton Gyula.

10 Mindez azt jelzi, hogy a ritualizált szövegek ellenállóbbak, mind az idegen elemek befogadása szempontjából, mind a nyelvi erózió és a nyelvcsere szempontjából. Tánczos Vilmos vizsgálatai szerint a moldvai csángóban az archaikus imarepertoár kicserélődése mintegy a nyelvcsere végpontját jelenti." 4. A közösségi kétnyelvűséget nem befolyásolja különösképpen, milyen mértékben kompatibilis, tipológiailag mennyire áll közel egymáshoz a két nyelv. Ez a távolság ugyanis mindenképpen kölcsönös, és a spontán nyelvelsajátítást nem befolyásolja. A kölcsönelemek átvétele is független ettől, de az adaptáció ennek függvényében már jóval bonyolultabb folyamat, hiszen a magyar és a környező nyelvek olyan eltérő sajátosságait kell áthidalnia, mint az eltérő fonémarendszer és a fonémák eltérő kapcsolódási rendje, a többnyire eltérő hangsűlyviszonyok, a nyelvtani nemek, az analitikus-szintetikus, flektáló-agglutináló jelleg stb. A szókölcsönzés tekintetében legfontosabb annak a részbeni kiegyenlítése, amit a nyelv második önkényességének tekintünk: az eltérő fogalmi mezőknek és jelentésmezőknek. Az átvételek törzsanyaga denotativ funkciójú elemekből áll, olyan elemekből, amelyek kulturálisan és fogalmilag újak, korábban ismeretlenek az átvevő nyelvben. Ezek némelykor szinte teljes fogalmi köröket jelentenek, mint például a fejős juhászat román eredetű terminológiájában, a népi mitológia és népszokások némely vonatkozásá6 Bakos R, 1982. 111-138; Pénteki, 1992. 7 Bakos F., 1982. 124-125. 8 I. m. 125. 9 Zsemlyéi J., 1979. 43. 10 Márton Gy., 1972. 36-38. 11 Tánczos V, 1995.