A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Néhány kisgyőri katonalevél az első világháborúból

Néhány kisgyőri katonalevél az első világháborúból Hét évtizede, hogy a szarajevói merénylet megadta a döntő jelet a pattanásig feszült Európának, s elszabadult az egyetlen korábbi háborúval sem összevethető pokol. A háború történetét, eseményeit a történeti kutatás alaposan feltárta, „emberi" vonatkozásai az európai irodalom egyik legszámottevőbb vonulatát alkotják. Az elmúlt évtizedekben erőteljes figyelem irányult a háborúval kapcsolatos „személyes" írásbeliség, a naplók, emlékiratok és levelek kutatása felé is.

1 Vitathatatlan, hogy a „népi", elsősorban paraszti írásbeliség ezen formája a tradicionális kultúra sajátos rétegébe enged bepillantást. A háború alapvetően új helyzetet teremtett a falusi közösségek számára is, lényegében ismeretlen helyzet elé állítva annak tagjait. Talán minden háború legnagyobb vesztese a parasztember, akit a vegetáció örök rendjéhez igazodó munkájától szakít el a behívó, s vesztesége akkor is pótolhatatlan, ha földjét nem dúlja fel, állatait nem hajtja el az ellenség. Világában, gondolkodásmódjában teljesen ismeretlen helyzet elé kerül, s a frontra is magával viszi a parasztélet otthoni rendjét és gondját. Mozgásvilága alapvetően kitárul, s új jelenségek tűnnek fel identitásában is. A frontról hazaírt katonalevelek általában tükrözik ezt a helyzetet, s tükrözik a parasztember tradicionális világképét és gondolkodásmódját, Ül. azok változását, torzulását is. Az alábbiakban néhány ilyen katonalevelet mutatok be, elsősorban a forrásközlés igényével. Küldőik életútja ma már egészében talán kideríthetetlen, csupán szórványleveleik állnak rendelkezésünkre. Jól tükrözik azonban a paraszti írásbeliség e sajátos műfajának fő jegyeit. A közölt levelek első csoportjának írója Éles Dezső volt, aki 1895-ben Kisgyőrben született. 1913-ban kötött házasságot az ugyancsak kisgyori Fegyverneki Máriával (1. kép). 1914. június 29-én, tehát egy nappal a szarajevói merénylet után született meg egyetlen leányuk, aki éppen egyhetes volt, mikor apját behívják a mozgósítás során. Éles Dezső nem tért vissza a háborúból; neve ott olvasható Kisgyőrben, az I. világháborúban elesettek temetői emlékművén. Berezovkáról ír, hogy fogságba esett, majd utolsó - ismert tábori lapjait Malicsevóból küldi, fogolytáborból, azt jelezvén, hogy egészséges. További hírek nem érkeznek felőle, legalábbis nem maradt nyomuk. A Borsod megyei árvaszék 10.512/1923. számú határozatának tanúsága szerint 1920. december 31-én nyilvánították holttá, de azt megelőzően egy esztendőn át már semmi hír nem volt róla. (Ez utóbbi az eltűntté nyilvánítás jogi formulájához tartozó terminus.) Feleségére 11,5 hold földet hagyott. Alább Éles Dezső néhány levelét közlöm, köztük egy „gyermek-ima" szövegét, melyet a frontról írt unokaöccsének, hogy imádkozza azt el a fronton levő apjáért.

2