A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Néhány kisgyőri katonalevél az első világháborúból

És tudatom véled kedvesem hogy a kopertás levelet meg kaptam Meg a kártyát és ki értetem Belőle hogy a pálik(ás) üst le van foglalva és Bácsikám azt mo(n)gya Hogy közös: mo(n)gyad neki hogy a Sajtó akor az is közös de más kép nem mer én mán két idén nem használtam tehát ha azt mo(n)gyák hogy nem közös akor a palik üsthöz semi közök nincs. És tudatom véled hogy ha még küldök levelet akor mán a 4 századhoz czímezd mer mán oda vagyu(n)k át téve mind a keten Lajosai és tudatom azt is hogy Másik kopertás levélbe és a Kártyába is írtad a három csomagot hát én nem tudom Mikor téted fel aba is írtad hogy küldői Hát én nem tudom eczer Három e vagy kéczer nem írtad hogy mikor téted fel csak hogy várjam pedig nehezen várom mer bizon nagyon jól esne ha meg kaphatnám töbet érne mit száz forit mer Iten nem lehet sémit veni kedvesem Nagyon szépen fel kérlek hogy egy inget gatyát meg gyufát Külgyél mihejt a levelet meg Kapod mer bizon nagyon szükséges de még eszt se Kaptam meg majd írok ha meg kapom és értem hogy a julis meg elet viseld go(n)gyát a bornyúnak Ne ad el hogy nevekegyen ha már nem üsző let is sebaj csak a igaz jó isten engem segijen haza azér imádkoz mer iten nem tudok nincs miből. Egyéb újságot nem tudok írni csak nagy a hó nagyon nagy tél van: mosmán tisztelem Lidi Komát a kedves három gyermekével együt és az egész komákat szomszédokat és tégedet kedves elfelejthetetlen jó feleségem csókolak a levelembe számtalanszor isten véled vélem: maradok hű szerető férjed a sírig." Éles Dezső leveleivel szemben — amelyekben csak egy-két befejező formula jelzi a népnyelv gazdagságát — más formát és tartalmat hordanak Lőrincz Lajos alábbi, versbe szedett levelei, melyeket a frontról feleségének, szüleinek, valamint apósának és anyósának írt.

3 A levelek egy verselő parasztember emlékét őrzik, stílusuk a lakodalmi vőfélyesek, köszöntők, s hasonló rigmusok nyomait őrzik.

4 Szófordulatai a paraszti írásbeliség ezen sajátos vonulatának szép emlékei közé sorolják ezeket a leveleket is, melyek a műfaj igen ritka és becses emlékei. „Kedves feleségem észtén néktek írom, A két szemeimet értetek kisirom Eltűnt boldogságát, hogyha felgondolom A szivem fájdalmát, tűrni alig birom Kedves feleségem azt kívánom néked Három kis árvánkai boldog legyen élted A mi Jó Istenünk maradjon veletek Pótolja ki nektek a szükségeteket Nem tudok mitteni elmegyek tőletek Azért irom az vég búcsúlevelet Emlékez meg rólam, majd még valahára Hogy éltünk mink öröm boldogságba Életünk viszonyát mindenki nem tudta Jó Istenünk volt a lelkünk oltalma Azt a boldog időt kit együt töltő tünk Az Ur adta asztat áldásul minékünk De most elszakított a balsors tőletek Kedves feleségem már Isten veletek Életem alkonyán irtam bus levelem Töröltem könnyemtől én mind a két szemem Bizok az Istenben ki én velem lészen ő segít meg engem, hogy veletek leszek Hogy ha egyebüt nem, majd a másvüágba Élhesünk boldogul a paradicsomba Tanizsd gyermekünk a szép imádságra Had jusanak el majd a szép menyországba Ahol együt leszünk, együt gyönyörködünk De, csak ugy ha Isten imádója leszünk Kérjük a Jó Istent imádsággal mindég Hogy segítsen vissza egyszer még közétek Hogy hü imádója lennénk az Istenek Tisztelője lenénk földön embereknek Visszajövetelem nem találna lenni A sirom hantjait nem találja senki Mert idegen országból nem hoznak el ide Nincs ki koporsómat könyekkel öntöze Nincs itt édesanyám, kedves feleségem Nincs ki végig hoszik siratgatna engem Itt maradok én ez idegen tájon Barmok és jószágok legelnek síromon Bú és bánatból lesz a fej fám leásva Aki keresné is nem leli meg soha Azért piros vérem áztatja a földet Kedves feleségem már most Isten véled Most már megköszönöm a te hűségedet Hogy szerettél engem, mint igaz férjedet Kérem azért rejád az Isten áldását Hogy gyermekeidei szeresétek egymást Tisztelek csókolak kedves feleségem Már most Isten véled míg vissza nem térek Törülöm szememet azért zsebkendőmbe Nem szárad ki töbet ebe az életbe Lőrincz Lajos minden jót kívánok Búcsúzó levelem én magamban írtam Kedves feleségem ted el a koméiban Ha az Isten engem haza segítene Eszt a levelet rátenénk a tűzre De ha az Jó Isten úgy vezérli, hogy nem Akor ez a levél megmarad helyetem Erői jutok én néha eszetekbe Milyen jó voltam hozatok míg éltem Hogyha a gyermekek eztet jól megértik