Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

68. Tizenhárom küllő van a kerékbe, Ez a kislány válogat a legénybe, Válogathat, mert van módja igazán, Tizenhárom legény jár egy lány után. Három piros alma van a zsebembe, Ez a kislány nem ereszt be estére, Ha nem ereszt, berúgom az ajtaját, Megölelem vékony karcsú derekát. Árva vagyok, hej! de igazi árva, Ki vagyoK a babám szívéből zárva, Ha mégegyszer a szívéből kitagad, Magas az ég, csillagostul rámszakad. (Párád, 1899) 89. Párád felett felsütött a holdvilág, Az én rózsám abba fésüli magát, Nem kell néki éjjeli gyertyavilág, Mégis göndörre fésüli a haját. (Párád, 1899) 70. Ügy elmegyek, hírt sem hallasz felőlem, Párja vesztett kis madár lesz belőlem, Felszállok a zöld erdőbe zokogva, Ott sírok egy kék nefelejcs bokorba. Verd meg Isten a Klein Miska tanyáját, Éhen, szomjan sanyargatja summásat, Fája sincsen, szalmával kell tüzelni, Jó vízért is Fegyvernekre kell menni. Ez a kislány, ha bemegy a templomba, Fehér alsó kivágódik alóla, Aranyozott imakönyv a kezébe, Tündérország mennyországos szemébe (Párád, 1899) 71. Hajdú megye debreczenyi nagy erdő, Vérrel van ott becsepegve a mező. Sír a szellő, zokog a szél szüntelen, Látod babám, mire visz a szerelem. 158