A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KUBINYI András: Központi helyek a középkor végi Abaúj, Borsod, Heves és Torna megyékben

ban is magas népsűrűséggel rendelkezett, hiszen a gyéren lakott alföldi részek és a Bükk hegység ellenére a megye viszonylag magas népességű volt. Abaújban a centrummentes csereháti dombvidék kivételével viszonylag egyenletesebben oszlott meg a központi helyek száma. Tornában a megye kis alapterülete miatt alig találunk központi helyet, itt ennek a szerepét a szomszéd megyék: Abaúj, Gömör és Szepes centrumai játszották. Tanulságos képet nyújt a négy megye kilenc legjelentősebb városias településeinek környezete is. Ha köréjük 29 km-es köröket rajzolunk, ami - mint láttuk - a Buda-Székesfehérvár légvonal távolságnak a fele, nem találunk hasonló nagyságrendű települést Kassa, Eger, Gönc és Heves körül. Három egymáshoz közelebb fekszik: Szikszó, Miskolc és Sajószentpéter, ami nyilván nem véletlen. A Sajó-völgy és a Hernád alsó folyása mellett ez a három városias mezőváros együtt alkotott a sűrűn lakott területen jelentős központot. Hevesben Gyöngyös és Pásztó van közelebb egymáshoz 29 km-nél. Mindez arra utal, hogy a négy megye esetében a szőlőművelés volt elsődlegesen városfejlesztő erő - akár a Dunántúlon -, emellett még a bányászat, hiszen Jászó, Nagyida, Telkibánya és Rudabánya bányavárosok voltak.

40 Igaz, egyikük sem érte el a 15 centralitási pontot. Össze kell még hasonlítanunk a vásártartást területünk és a Nyugat-Dunántúl között. 27 esetben ismerjük a hetipiacok napját az északkeleti területen. Az élén áll szerda és csütörtök 7-7 piaccal, ezt követi hétfő és kedd A-A, péntek három, szombat és vasárnap egy-egy piaccal. Ez nagyjából megegyezik a dunántúlival, ott is a hét közepén tartottak legtöbbször hetivásárt, viszont ott több a szombati, de kevesebb a pénteki piac.

41 Más a helyzet a sokadalmakkal. Az évi vásárok tartásának eloszlásánál a NyugatDunántúlon bizonyos különbség van a keletibb (Somogy és Veszprém), illetve a délnyugati, vagy az északnyugati megyék közt,

42 mégis kimutatható valami hasonlóság. (Itt jegyzem meg, hogy a változó ünnepeken tartott sokadalmak esetében a húsvétiakat áprilisra, a pünkösdieket májusra tettem, a hozzájuk kapcsolódókat pedig ennek megfelelően korábbra, vagy későbbre.) E szerint a Nyugat-Dunántúl hét megyéjében május-júniusban tartották az évi vásárok 27,7%-át, szeptember-októberben 22,3%-át, míg decemberjanuárban csupán 2,6%-át. Július-augusztus 14,5% volt. A területünkön is kiugrik május (16,1%), valamint szeptember és október (25,8%), viszont júniusban alig tartottak sokadalmat, ezzel szemben júliusban 12,9%-ot. A január-február itt is alacsony: 6,4% (IV. táblázat). Úgy látszik tehát, hogy az évi vásárok fő idénye a tavaszvég-nyárelő, illetve a kora ősz volt. 40 Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880. 87-93, 359. (Ida csak itt szerepel a bányavárosok közt.) 41 Hétfő: Ábrány, Mezőkövesd, Miskolc, Rudabánya. Kedd: Jászó, Sajószentpéter, Szendrő, Eger. Szerda: Gagy, Szina, Dédes, Miskolc, Fegyvernek, Gyöngyös, Kompolt. Csütörtök: Kassa, Szepsi, Edelény, Muhi, Hatvan, Heves, Pusztaszikszó. Petek: Gönc, Eger, Visonta. Szombat: Diósgyőr. Vasárnap: Hejőkeresztúr. Nem ismerem Szikszó, Boldva, Szendrőlád, Apc, Detk, Hajóhalom, Pásztó, Vámosgyörk, Szögliget hetipiaci napját. A délnyugat-dunántúli helyzet: Kubinyi (a 10. j.-ben i. m.) 321. 42 Kubinyi (a 10. j.-ben i. m.) 321.; Kubinyi Csepreg (a 17. j.-ben i. m.) 137. 511