Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)
Régészet - Zalai-Gaál István: A státus és hierarchia kérdései a lengyeli kultúra közösségeiben
ZALAI-GAÁL I.: A STÁTUS ÉS HIERARCHIA KÉRDÉSEI A LENOYEU KULTÚRA KÖZÖSSÉGEIBEN 51 sebb leletspektrum-csoportot a DK-Dunántúlon (1,8% (5). S8: A csontvázak 31,3%-ánál (84) csak hasított kőés/vagy csonteszközök kerültek elő kerámiával. Ennek a legnagyobb leletspektrum-csoportnak a kombinációi 18 temetőben fordulnak elő, temetőnként 1-6 ilyen sírral, a Zengővárkony 13 és a mórágy i B2 temetőben ugyanakkor 8-8, Lengyel 2-ben 9 és a mórágyi В l-ben 22 a számuk. S9: Kiemelkedően gazdag ékszer/viseleti tárgykombinációk kerámiával együtt a temetkezések 4,4%-ára (12) jellemzőek. Temetőnként csak 1-2 személyt helyeztek földbe ezekkel a leletegyüttesekkel, a mórágyi Bl temetőben viszont négy ilyen található. S10: A vizsgált sírobjektumok 8,9%-ába (24) 13 temetőből átlagos mennyiségű és összetételű ékszer/viseleti leletkombinációk kerültek kerámiával együtt. Temetőnkenti számuk 1-2, de a mórágyi Bl temetőben öt ilyen található. 4.2. A lengyeli kultúra fejlődése a régészeti jellegcsoportok tükrében A lengyeli kultúra fejlődésében tehát a DélkeletDunántúlon is megkülönböztethető egy korai és egy késői horizont, illetve a köztük lévő átmenet. A helyi belső fejlődés mellett külső hatásokkal is számolhatunk, másként sok jelenség és a kerámia tipológiai jellegek hirtelen megváltozása nem lenne magyarázható. A lengyeli kultúra népessége keleti elterjedési területén egy ideológiájában és gyakorlatában is teljesen kifejlett temetkezési rítussal jelent meg, ugyanakkor nem csak a Protolengyel-horizont, hanem a nyugati vonaldíszes kerámia temetkezési rítusának sok eleme is továbbélt. A lengyeli temetkezési gyakorlat nagyon sok jelensége az alföldi késői neolitikus és korai rézkori kultúrákban is megfigyelhető. A lengyeli és a kelet-magyarországi késő neolitikus népességek temetkezési rítusai között meglévő egyezések, hasonlóságok és eltérések, valamint a hatások behatóbb elemzése azonban csak a tiszai és a tiszapolgári kultúrák temetőinek összefoglaló feldolgozásával válik majd lehetővé. 9 Sok párhuzamos vonás figyelhető meg a déli Vinca kultúra temetkezési rítusában is: a lengyeli kultúra fejlődésében fellépő jelenségek sok esetben a Vinca kultúra hatásainak tulajdoníthatók. Ha a lengyeli temetők esetében a legfontosabb jelenségeket és sírleleteket a temetkezések relatívkronológiai helyzetének ismeretében vizsgáljuk, a következők állapíthatók meg, nem hagyva figyelmen kívül azt sem, hogy „tiszta fejlődési periódusok" a neolitikum során sem léteztek: A „melléklet nélküli" (lelet nélküli) temetkezések aránya 3,5% - 23,0% között váltakozik a DK-dunántúli temetőkben. Néhány antropológiai adat ismeretében feltételezhető, hogy az ilyen sírok többségébe gyermekeket, olykor nőket, nagyon ritkán pedig férfiakat temettek el, s többségük a temetők szélén helyezkedik el. A „melléklet nélküli" temetkezések aránya a korai, átmeneti és késői horizontok idején nagyjából azonos. A lengyeli temetkezési rítus egyik jellegzetes vonását jelentette a fej levágása 10 . A koponya nélküli temetkezések aránya a korai fejlődés idején magas, a korai/átmeneti periódusban a legmagasabb. Az átmeneti és a késői horizontok közötti időszakban még gyakorolták ezt a szokást, a későiben azonban már nem (5. ábra). Dombay János 24 koponya nélküli temetkezés esetében tételezett fel férficsontvázat, melyeket még a sírleletekben való különleges „gazdagság" is jellemez (DOMBAY 1960, 199). Azonban a természettudományos vizsgálati módszerekkel csak öt ilyen csontváz neme és életkora volt meghatározható: egy felnőtt nőről és négy felnőtt férfiről van szó. Az ilyen sírok gyakran kisebb csoportosulásokat alkotnak egymás között: a Zengővárkony 6c temető déli részén fekvő 15 koponya nélküli temetkezés egymás közelében helyezkedett el, s többségüket valóban a különleges és/vagy gazdag leletkombinációk jellemzik. 5. ábra. A különleges mellékletekkel eltemetett személyek horizontonként! megoszlása Az őrlő- és/vagy dörzskövek mellékelése a korai fokozatban volt a legintenzívebb, de e szokással a későbbi időszakok során sem hagytak fel (9. ábra). A csontvázak nemére az ilyen temetkezések esetében sem következtethetünk csupán a sírleletek alapján. A mórágyi 46. sírban az ovális őrlőkő egy leánygyermek feje alatt helyezkedett el. A zengővárkonyi 208. sírból (6c) hiányzott a koponya. A 24, dörzskőves délkeletdunántúli temetkezés közül 21 magában Zengővárkonyban került elő, amiből 11 egyedül a 6c temető déli részén fordult elő. Antropo- vagy zoomorf ábrázolások nagyon kevés sírnak voltak a mellékletei (1,0%), temetőnként általában csak egy-egy csontváz mellett találtak ilyen leleteket. Ellenben a mórágyi Bl temetőben két ilyen sírral is
