Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Reuter Camillo: Pécs város neve
258 REUTER CÁMILLO név sokkal elterjedtebb volt, mint gondoljuk, s élete mai napig tart. Ebben kétségtelen része volt annak, hogy önkéntelenül a Péter < Petrus névvel kapcsoltaik össze. Melich János feltevése szerint a Petrus névben az -us végződést kicsinyítőképzőnek érezték s elvonták. 24 Az elvonás után visszamaradó névcsonk új életet kezdett más magyar kicsinyítőképzőkkel. így keletkezett a helynevekben is élő Pétre személynév, 25 amely pl. a baranyai Űjpetre nevében ma is él. 26 Később a régi magyar Péter ~ Pétör elterjedésével magyar kicsiny ítőképzőik alkalmazásával keletkezett a Péterke ~ Pétörke (1268: Peterka ho. r. F. IV/3. 484; 1275: Paris et Petro f. Péterke (!) F. V/2. 295; 1280: praed. Péterke (!) F. VI/2. 410; 1292-7: Peturke de Naragy ÓMO. 107), a Petercse (1337: p. P ether che, 1444: pr. Peter che Csánki I. Ill) és a leggyakoribb helynévi változata a Péierd ~ Pétörd. A Pais Dezsőtől kimutatott Pét személynévből kicsinyítlőképzővel azonban Petücs, Petk, Petka, Peta ^ Pete, Petcsa ~ Petcse, Pető becéző személynevek [keletkeztek, — amelyeknek eredetileg a Péter névhez közük nem volt, de később a keresztény névhasználat megerősödése folytán a Péter becéző alakjainak tekintették (1214: Pethus, Pethic, Petych, Petich F. III/l. 476-7; 1090k: Petus ispán RegArp. 23; 1093: Pethen vin. F. 1. 482; 1181: Petus szn. RegArp. 130, 1202-3: Petus jb., Petons J J: Petous] jb. (vö. uo. Peucec [ ): Pentec] RegArp. 202. stb.; 242: Petk de Cumarcha F. IV/1. 256; 1261: Pecki F. IV/3. 40; 1254: Pete F. IV/2; 259; 1208: Peta vin. F. III/l. 67; 1208/37: Petha vin. F. IV/1. 72; 1216: Petka Каг.-Bor.: Reg. Varad. 211. p.). Kétségtelenül helyes Melich János megállapítása, hogy ,, . . . kereszténységre térésünk óta általában minden megkeresztelt, ezt a szót hangsúlyozom, hogy minden megkeresztelt magyarnak akkor is [a XIII. sz. előtt] két neve volt." 27 Ezt bizonyítja Jakubovich Emil is tanulmányában. 28 24 Melich J.: Keresztneveinkről. MNy. Ш14. évf. 104. 25 Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Bp., 1(901, 41. Szentpétery I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. köt. 1. füz. Bp. 1943., No. 1886, 1967. 26 Lipszky J.: Repert. locorum etc. с. munkája Ráczpeterd és Ráczpetre neveken ismeri. 27 Melich J.: Családneveinkről. MNy. 1943. évf. 266—2610. 28 Jakubovich Emil: Viska, Stojszló és Pécel. MNy. Ш7. 2.26—240. Felhozott igazolásaikat szaporíthatom à következőkkel. A Szt. Gellért legenda egyik csodájában szereplő Péter nevű szeimély neve az egyik variánsban Pech j D : Peth] alakban fordul elő. 29 1205-ből tudunk Péter győri püspökről (RegArp. 217), kit 1206—18 között gyakran emlegetnek e néven. (Id. a RegArp. I. k. mutatóját). De fennmaradt két oklevélben 1206-ból Pechsa, Pechse [ J: Pethsa, Pethse) neve is. Kétségtelen, hogy mindkét esetben az 'említett személyek keresztény és magyar nevei maradtak fenn. Természetes, hogy a kereszténység hatása alatt a magyar nevek csak itt-ott bükkannak fel az oklevelekben, különösen egyházi személyeknél. (Ld. e névire 1082: Pechte [ ): Pethcel vin. F. I. 405, 1245: Peccha [ ): Petcha] F. IV/1. 450). A két név összecsengése az azonosság érzetét keltette, s így maradtak fenn ilyen névpárok 1300: Peteuch f. Petri F. VI/2. 272, 1335: Petrus dictus Petych MNy. 1914. 326. Földrajzilag is helynezkötött névcsoportot mutatok be az alábbiakban. 1426-ban említik Jac. Peech olcsvai jobbágyot (KárOklt. II. 103). 1447-ben Joh. fii. Peth néven szerepel e faluból egy jobbágy (KárOklt. IL, 253). Maksai Ferenc munkája nyomán teljessé tehetjük a névgyűjtést. 1449чЬо1 említi Joh. et Georg, dicti Pethfy jobbágyokat a szomszédos Apáti községből (KárOklt. II. 277, Maksai: 110. p.), 1520-ban Olcsva és Apáti községből Pethfy családneveket említ. (Maksai: ПО, 185). 30 Ilyen levezethető, földrajzilag is lokalizált névsorozat sajnos ritkán állítható össze, pedig csakis ilyenek nyomán dönthetünk bizonyosan kétes olvasatú nevekről. A közeli Ugocsából ismerjük 1409-ből Petr. Peech dictus f. domin. Garzo de Orozy furem-et (ÓMO. 234), egy gonosztevőket levelesítő oklevélből. Klemm Antal i. m. 14. lapján e nevet is Pécs-пек olvassa. Előzőek nyomán olvasatát nem látom kétségtelennek, s nem elegendőnek, hogy belőle egy *Pécs személynevet tételezzünk fel. 29 Szentpétery I.: Scriptores Reruim Hung. Bp. 1088. II. köt. 506. p. 21 és 37. jegyz. 30 Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp. 1940. Köszönettel tartozom Maksai Ferencnek azért, hogy kérelmemre újra átnézte munkájában és a KárOklt.-ban közölt adatokat, s azokat a közöltekkel helyesnek találta, illetve közlése szerint a KárOklt. II. 103 p.-n említett Jac. Peech személynév inkább Jac. Peeth-nek lenne olvasható, bár a szövegíró félreismerhetetlen különbséget t és с között nem tesz. De a később felbukkanó Pét személynevek is ezt az olvasatot teszik valószínűvé.
