Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)

II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN

Mindenszentek kis templomát használták a szerzete­sek. Ezt igazolja az is, hogy a monostor egyik első jótevőjét, Domoszló Árpád-házi herceget, aki Aha király birtokai mellett két falut adományozott a ko­lostornak (Marton, Fegyvernek - Szolnok vm.) ideiglenesen ennek a kis templomnak az oltára alá temették el. Később, mikor a monostor templomá­nak belső kiképzése, díszítése előrehaladt, oltárai el­készültek, Domoszló holttestét ide vitték át és a Szentháromság oltára előtt helyezték el végső nyug­helyére, valószínűleg még a XI. században. Ez az esemény is világosan mutatja a Mindenszentek ideiglenes monostortemplom voltát. A monostorban történt templomépítkezések előrehaladtával a Min­denszentek kápolnája jelentősen aláhanyatlott, életé­nek első korszaka befejeződött. Amikor a XII. szá­zad második felében a vendégnépek benépesítik az addig lakatlan hegyfokot s annak oldalas részeit, a Mindenszentek templomát szemelte ki az apátság az új települések plébániatemplomául. A jelek szerint ekkor lebontás vagy átépítés során átalakították, el­tüntetve az első falakat, melyekről 1158-ban érte­sülünk. Az új feladat tartós, díszes külsőt kívánt."' 1 Bár az 1815. évi átalakítás sajnálatos módon eltün­tette a templom középkori eredetű maradványait, Szőnyi Ottó felismerte a szentély XII. századi rész­leteit. A mai pécsváradi várban az emeletes lakóépület első szintjén állott a monostortemplom. Lombard hatásra utaló román pillérkötege és az egykori temp­lom körös-körül látható alapfalai maradtak csak ránk. Elhelyezése a román templomokra jellemző. Itt Szt. Benedek tiszteletére külön oltárt emeltek, melynek ezüst, domborművű oltárképét Domoszló herceg adományozta. Volt egy kápolnája is Keresz­telő Szent János nevéről, ez volt az apátság levéltá­ra és kincseskamrája. Ezt a templomot szentelték fel a szorosan hozzáépült monostorban 1038-ban, István király halála és Péter trónralépésc évében, mint azt a Pozsonyi Évkönyv egykorú, hiteles fel­jegyzésében már idéztük: „Dedicatum est monaste­rium S. Benedicti et Stefanus rex mortuus est et Petrus in regem elevatur." A „dedicatum" kifejezés templomszentelésként értendő! A monostor felszen­telése 1015-ben megtörtént, a monostortemplom 1038-ban éppen csak tető alatt volt, építését, díszí­tését azon túl is folytatták. Ugyancsak II. Géza korabeli, 1158-ban keletkezett írott emlékünk szól először a helyi harmadik temp­lomáról, Szt. Péter egyházáról, melyet a későbbi szá­zadokban szintén többször említenek Pécsvárad fel­sővárosában. Építésének idejét közelebbről nem tud­juk megállapítani, annyit tudunk mindössze, hogy 1158 körül már állott a kolostortól északkeletre, a hegyfok kiszögellésén. Feltesszük, hogy mivel kirá­lyi alapítású volt, s mert a korai Fehércgyházzal együtt említik, szintén a XI. században emelték. Vé­dőszentjének neve mindenesetre a korai bencés ala­pításokra jellemző. Éppen a királyi alapítás előzmé­nyében kereshetjük a tizedper közvetlen okát is. így sem az apát, sem a pécsi püspök nem hivatkozhatott 54 MON. VAT. I/4. 573-79. alapítás perdöntő tenyéré. A kérdésnek az 1150-es években történt kiéleződése tehát egyebek közt meg­erősíti a királyi alapítás tényét. A templom szintén a felvárosi piactéren állott, annak déli részén. Ezt részint a reá hivatkozó középkori oklevelekből, ré­szint . abból állapíthatjuk meg teljes bizonysággal, hogy ezen a helyen 1733-ban romjai még láthatóak voltak.'" Alapfalai mésztejjcl cementált zúzott mész­kőből épültek, mint a monostortemplom maradvá­nyai. Építőanyaga egyébként terméskő volt. A ro­mok leírásából megtudjuk, hogy a homlokzat két fal­részlete és az oldalfalak is állottak még a XVII. szá­zadban, a hajóból azonban alig maradt valami, a szentélye pedig teljesen leomlott. A cementált alap­fal és a nyerskő szintén középkori templom marad­ványait jelzik. Még inkább erre utal az a megjegy­zés, hogy kis befogadóképességű épület volt körülöt­te temetővel. Nehéz határozott választ adni arra, hogy a szer­zetesi vagy világi papok voltak-e Szt. Péter és Min­denszentek plébánosai. Meg kell engednünk, hogy a többségükben bencés szerzetesekből álló plébánosok sorában időnként világi papok is akadtak, akik aztán szolgálatuk idejére az apát illetőleg az őrszerzete­sek egyházi felügyelete alatt tevékenykedtek. A hospesper oklevele 1259-ben a Mindenszentekkel szemben Gergely pap házát említi, ki szintén ilyen világi pap lehetett. Neve mellett ui. csak a „sacer­dos" megjelölés olvasható, és nem utalnak arra, hogy a monostor lakója volna. A házat is, ahol lakott „Gergely pap házá"-nak írják, így szerzetes nem le­hetett. 56 Házuk csak a prioroknak volt a monostoron kívül, de az sem magántulajdonban és magánhaszná­latra, hanem a tisztséggel járó javadalom részeként, amire a majorsági szőlők ott lévő pincéi is utalnak. Szt. Péter egyházát és a Szebény határában állott Fehéregyházát a XIII. századi alapítólevél szerint István király adományozta a monostornak. A két templom egymástól való távolsága, valamint az a jelenség, hogy a közöttük levő, sűrűn lakott terüle­ten csak később merülnek fel adatok nyilván később alapított plébániás egyházakról, ennek a két temp­lomnak még az egyházszervezés korai idejében tör­tént alapítását árulja el. A hatalmas missziós területen ez a néhány plébá­nia az akkori viszonyok között sem elégíthette ki a szükségletet. Ezért hordozható oltárokat vittek ma­gukkal vidéki útjaikra a fekete barátok - „monachi nigri" - ahogy őket a középkorban nevezték. Az általunk vizsgált vidék tizenkét legrégibb temp­lomos helye közül öt település a kereszténység fel­vétele után keletkezett. A fennmaradó hét település­ből, melyek tehát az államalapítás kora előtt már megvoltak, négy - a nagyobb rész - Komló (1312), Hird (1333), Nádasd (1335), - azon települések kö­zül kerül ki, melyeket legrégebbieknek ismertünk meg." Nevüket a plébániaalapítás nem változtatta meg. A templomalapítások azonban nemcsak az ala­pítás közvetlen helyének, hanem a szomszédos, te­tehát a fentebb bemutatott hegytövi telepsornak és 55 CONSCRIPTIO. 56 FEJÉR IV/2. 490-93: Gergely papról. 57 ZICHY I. 138-39; KOLLER IL 406-07. 460-61.

Next

/
Oldalképek
Tartalom