Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
nek nem szabad vágni, a marha pedig itten a mészár szék előtt meg bélyegezve vágattatódgyék le, hozzá tévén, hogy [ha] hat ember vagy nyoltz részre marhát ütni akarna, szabad lehessen fontra vágni. Hátra nem hagyván, hogy [ha] ezen nemes megyébe bútsús napok... kaláka vagy lakodalom, vagy más egyéb szükségek esnek, szoros kötelességeknek tartyák a nemes közönséget kielégíteni. A sertés húsnak vágása idegentől nem tilalmaztatik, de kötelesek az idevalóknak vágni. Ezen fennebb meg nevezett mészárosok kötelesek a nemes Megyének, mivel sok Törvénye vagyon, szükséges húst, annak idejébe mikor kívántatik szükség képen adni pénz nélkül. Ezen fen meg nevezett mészárosok [bármelyike], ha történnék, hogy idegentől húst vállalna, a húsa konfiskáltatik és a hivataljátol megfosztatik ”.588 A mészárszéktartás és a katonatisztek ellátási kötelezettsége közötti kapcsolat sok vitára, viszálykodásra adott alkalmat. 1831-ben „Részeg firer”5*9 vezetésével néhány szentmártoni katonarendű székely ismeretlen okból, de föltehetőleg a katonai hatóság kedvéért, húst akart vágni a szentgyörgyi mészárszéken. Ezzel függhet össze a szentgyörgyi megye rövid, de fölöttébb öntudatos határozata 1831. január 22-én: „Csík Szent Mártoni Részeg Firer, Darvas Joseph, Albert Ignátz, Botskor Ferentz eő kegyelmeket a nemes megye admoniáltatta, hogy a nemes megye mészár székibe húst vágni bé ne próbáljanak menni, mivel az nem a nemes companiát illető mészár szék”.590 1835-ben két illetéktelenül mészároskodó csíkszentgyörgyi lakos húsárusítással megsértette a megye mészárosának anyagi érdekeit. Emiatt a megye elöljárói panaszlevelet írtak a székely gyalogezred 4. százada vezetőségének. A levelet alább közlöm. Mivel a levélben nincs róla szó, magyarázatként érdemes megjegyeznem, hogy a mészáros anyagi károsodása a mészáros nélkül maradás veszélyével járt együtt. Félő volt, hogy ha ez bekövetkezik, a megye nem teljesítheti a katonatisztek húsellátásának régi kötelezettségét. A hús nélkül maradás veszélyének ki nem mondott, de finoman lebegtetett sejtetése kiváló fegyvernek bizonyult a katona hatóság szemében. Ezzel magyarázható, hogy a megye az illegális húsárusítás ügyében éppen a katonai hatósághoz fordult az alábbi panasszal. „Nemes Székely Gyalog 4-dik század Kormánya! Csík Szent György nemes elegyes közönségünk s különösön a Gyalog Katonai Rend mély tisztelettel folyamodik azon köz sérelem orvoslása végett, hogy a folyó esztendőre mészárost fogadván, azon fogadott mészáros ellenére s tetemes kárára Morza Antal Csík Szent Györgyön lakó örmény kereskedő és providus Kézdi Jóseff aztot tevén, hogy most nem régebben Csík Szent Györgyön a nemes közönség híre nélkül két marhákot meg ütöttek, melyből az következett, hogy fogadott mészárosunknak mind egy 30 forint ára húsa meg maradott... Instálunk mély alázatossággal a nemes Székely Gyalog 4-dik század Kormányának, méltóztassék a fenn írt személyeket hivataloson illő jurisdictiojokhoz a végett feljelenteni, hogy mint a fogadott mészárosunk Deáki Joseph eő kegyelme szenvedett kára, mint pedig az contractusban írt büntetés az írt praevaricansok által meg fizettessék, mert 588 M. 3. B. 257. 589 firer = szakaszvezetői rangot viselő székely katona. SZT. 1975-2009. IV. 124. 590 M. 3. A. 29. 216
