Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Vörös Károly: Tanulmányok Budapest múltjából XI–XIII. kötet. Budapest, 1956., 1957., 1959. / 372–376. o.

Irodalom 373 köteteihez képest a tematikának (és ezzel kapcsolatban a tárgyalt korszakok megoszlásának), az alkalmazott módszereknek és végül a tanulmányok nyomán kibontakozó történeti Budapest-képnek a szempontjából. Eddig megjelent három kötetünk 36 tanulmányával összehasonlítva az 1932 — 1944 között megjelent első 10 kötet 97 tanulmányát (s utóbbiak közül leszámítva az V. kötet 13 cikkét» melyek tematikailag elsődlegesen mind a főváros török alóli felszabadulásának 260. évfordulójához kapcsolódtak), a tematikai megoszlás érdekes változását figyelhetjük meg. Az 1932—43 közötti kötetekben számszerint a topográfiai cikkek vezetnek (összesen 20), és az építéstörtónetek (12). 14 cikk kifejezetten művészettörténeti részletproblémát tárgyal (közülük egyesek építészettörténeti kérdésekre is kitérnek). Színház- és zenetörténettel 8 cikk foglalkozik, — a városi igazgatás történetével viszont érdekes módon csak 5, de igaz, hogy még további 3 társadalomtörténeti igényű cikknek is vannak hivataltörténeti vonatkozásai. 3 cikk római régészeti kérdéseket tárgyal, ugyancsak erősen topografikus szempontból. A többi cikk a legváltozatosabb témakörű: közülük 3 érdekes eseménytörténeti vonatkozásokat tár fel a török uralom kezdetéről és végéről, de találunk cikket, mely renaissance ünnepségekkel, a Gellérthegyhez fűződő boszorkánylegendákkal, a külföldi utazók leírásából elénk táruló budapesti városképpel vagy éppen a hódoltságkori budai török kultúra emlékeivel: a legtágabb értelemben vett művelődéstörténettel foglalkozik. Mindezen cikkek jellege erősen kultúrtörténeti, sőt nagyrészben kifejezetten művészettörténeti volt, a társadalomtörténet bennük erősen háttérbeszorult: forradalmi jellegű megmozdulással egyedül az 1831. évi pesti kolerazendülést tárgyaló cikk foglalkozott. 1848-as vagy akár Rákóczi-kori vonatkozás a kötetek lapjain egyáltalán nem került tárgyalásra. Különösen feltűnőnek találhatjuk a város gazdaságtörténetének teljes elhanyagolását: köteteinkben a testvérvárosoknak még céhes iparáról vagy céheinek életéről sem találunk érdemleges feldolgozást. A 10 kötet egészéről alkotott képünk jellemzően egészül ki, ha megnézzük a tanulmányok időbeli eloszlását. A honfoglalás előtti korból 7, a Mohács előtti időszakból 16 cikk veszi témáját (utóbbiak közül 4 renaissance témájú), a török korral 19 cikk foglalkozik, de ebből csak 2 tárgyalja a török város életét, míg a többi a város elestéhez vagy visszavételéhez kapcsolódik. A cikkanyag súlypontja: 47 cikk, az 1686—1848 közötti korszakra esett, a 48 utáni kor csak 6 cikkben jelentkezett, az 1920 utáni, tehát kortársi időszakkal cikkek nem foglalkoztak. Egészében véve azonban e 10 kötet anyaga jelentős eredménye volt a két háború közötti magyar várostörténeti kutatásnak. Jelentőssé tette elsősorban a feltárt nagymennyiségű pozitív tényanyag, főleg a topográfiai és építéstörténeti vonatkozásokban (bár érdemes megfigyelni, hogy e két terület részesedése az idő múltával a kötetekben hogy csökken: az I—

III. kötet 30 tanulmányából még 11a topográfia és 6 az építéstörténet, míg a többi 6 kötet 67 tanulmánya közt összesen már csak 13 ilyent találunk). Nem kevésbé volt jelentős az a józan adattisztelet, mely — bár a köteteket megfosztotta a várostörténet elvi vonatkozásait feltáró cikkektől —• szerzőket általában visszatartotta attól, hogy főleg a korai várostörténeti problémák tárgyalásánál a kor sok zavaros szellemtörténeti koncepcióját átvegyék. Egészükben tehát — ma úgy látjuk — a kötetek érdemes munkát végeztek, bár nagyobb problémák fejtegetése távol állott tőlük. Találóan emlegette a kötet mintegy önként vállalt korlátairól az 1933. évi polgármesteri előszó a „lényegbevágó felfedezések helyett szeretetteljes elmélyedést", — de ugyanakkor ,,a kérdések e kis sorozat"-ának, mint ugyanott említették, valóban példátlan hitelt és erőt adott az olvasó szemében az, hogy majd minden sora mögött ott érezhette a várost, annak valamely konkrét házát, zugát, utcáját, szobrát: kétségtelenül elsősorban ez teszi a köteteket minden magyar várostörténeti és általában a hazai polgári életforma történetét felderíteni szándékozó kutatás hosszú időre oly becses segédeszközévé. Az előzmények e talán hosszadalmasnak tűnő értékelése azért is szükségesnek látszott, mert az új kötetekkel való tematikai összevetés révén alkalmunk nyílhat nemcsak a sorozat, hanem általában történettudományunk egésze egy meghatározott szektorának, az abban lefolyt átalakulásnak alaposabb elemzésére is. A XI—XIII. kötet összesen 36 tanulmányt tartalmaz. Már a tematikus megoszlás elemzése is világosan a sorozat átalakulását mutatja. Honfoglalás előtti régészeti problémákat 2 cikk tárgyal, mellettük 3 topográfiai és 2 építéstörténeti cikket találunk. Kultúrtörténeti vonatkozásokkal (ideértve a művészettörténetet is) összesen 5, a városi hivataltörténettel 5 cikk foglalkozik. Tematikailag újdonságként jelenik meg 3, a külvárosok, Budapest-környék történetével foglalkozó, s gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozású 10 (terjedelménél fogva még nagyobb súlyt képviselő) cikk. Örömmel üdvözöljük a legifjabb történetkutatási terület: a magyar munkásmozgalom történeté-