Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-14 / 28. szám - Szép Ernő: A Buonaparte-fiu
Irta: Szép Ernő A saint-cyri tüzérkadétok leözönlöttek az udvarra. Ezek negyedéves növendékek voltak. Fönt a tanteremben az őrnagy ur fejfájitó egyenleteket nyújtott a tábla aljáig és azok a lövedék röppáJváját magyarázzák. A harctéren mindebből az érzékeny számításból egy buta bumm! hallatszik és a katonák meghalnak vagy megnyomorodnak. Félóra szünet jön. A fiuk versenyt ugrálnak le a lépcsőn: hátba püfölve egymást, kacagva, gáncsolva, bukatatja egyik a másikat, ketten már birkózva hencserégnék a gyepen, a virágágy körül a gyepen, ahova odaestek. Egy növendék a taracknak az égre tátott réz szájába bőg vidám hadizenetet; az a tarack ott áll az istálló mellett, az istálló másik véginél könynyü tábori ágyú áll, azon egy unatkozó veréb ült, most a lármától felszállt az istálló tetejére. Az istállóajtóban két paraszt tüzér kuporog, kiültek a napra. Szép szeptember délután van. Az ég aranyosan mosolyog le a saint-cyri fiuk jókedvére. A saint-cyri katonai intézet kapuján pedig más két ágyút görget be nagy hűhóval egy másik társaság. Megdőlve tolják oldalt meg hátul a tábori ágyukat a fiuk, egymás sarkába taposnak, az az ambíciójuk, hogy futva vigyék a löveget hátra az udvar sarkába, mintha hadi zsákmánnyal sietnének haza füst és vér közül a boldog, fáradt, hangos kis hősök. A melegtől ola-jifényes a képük és a portól poros a lábbelijük, a ruhájuk, a kezük. Ezek első éves növendékek, kint voltak a határban, ágyutolást tanulni. Ezek még gyerekek, tizenöt évesek. Egy perc múlva a hancurozó negyedévesek odakiáltották magukhoz az elsőéveseket. Azok futólépesben igyekeztek feléjük, amint dukált. Ugyanis a negyedévesek hirtelen elhatározták, hogy lovascsatát játszanak. Meg kell már mondani, hogy a negyedévesnek mindnek volt egy kis inasféléje az elsőévesek közül. Pardon, nem inas; inkább afféle, mint például a mi régi diákéletünkben a dárdás volt. A saint-cyri dárdást gosse-nak hívták. A gosse-ok takarították \a negyedévesek csizmáit, ők hordták reggel a mosdó vizet, télen ők fűtötték a negyedévesek szobáit és télen-nyáron ők hordták a szerelmes negyedévesek szerelmes levélkéit. A gosse-ság szóval bajtársi szolgálat- volt, hagyomány volt, öröm volt, dicsőség volt. Ez volt az idén az első lovascsata-játék; a gosse-ok már tudták mi az: ők lesznek itt a lovak. Nyerítve szaladtak az istállóba, kihozni a negyedévesek lovagló nádpálcáit. Azután a gosse-ok nagy körben felállottak, mindegyik A Buonaparte-fiu Baloldalt: Szlovenszkó ősi épületei. A Szent-lvány család’ liptószentiváni levéltára, a 14. századból való műemlék. (Szent-lvány József amatőrf elvétele.) — Jobboldalt: Beregi Oszkár Eperjesen. A művész balján Sebesi Ernő, az ismert szlovenszkói iró áll. (Mannheimer Klári felvétele.)
