Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAROFF 573 nője. 141 1945-ben egy orvos, két gyógyszerész, egy bába és egy fertőtlenítéssel megbí­zott személy látta el a község egészségügyi teendőit. 142 Az 1930-as években a község tulajdonát képező szegényház befogadóképessége 10 személy volt. Általában három-négy család lakott benne ingyen, de ellátásukról ma­guk gondoskodtak. A község alkalmi segélyekkel és ínségmunkánál való foglalkozta­tással segítette megélhetésüket. A Stefánia Anya- és Csecsemővédő Intézet 1933. jú­lius l-jén kezdte meg működését. A villamos áramot 1928-ban vezették be Tiszarof­fon. 143 Az 1930-as évek végén „Zöldkereszt Egészségház" épült az általános egészség­védelmi szolgálat megszervezésének tervével. A vízi forgalmat 1912-ben 400 lóerős „kerékgőzössel", vasuszályokkal és az „El­la" nevű személy haj óval bonyolították le. A vízi út jelentősége 1960-ra minimálisra csökkent. Helyette a közút fejlesztésére került sor. A nagybirtokosok körében 1845­ben felvetődött egy „lábas híd" építésének a terve Tiszaroff-Tiszabura között a Lejtői­révnél. A terv később Pusztataskony-Kisköre térségében valósult meg. 144 1854-ben Kunhegyessel már „gondozott" közút kötötte össze. 145 1902-ben épült meg a Fegyvernek-Tiszaroff közötti útszakasz. Első autóbuszjárata 1912-ben indult Törökszentmiklós-Szalóktaskony útvonalon egy 12 üléses gépkocsival. 146 Jelenleg közúti forgalom kapcsolja be a környék gazdasági vérkeringésébe. Közutak kötik össze Abádszalók-Tiszafüreddel, Kunhegyessel, Karcaggal, Fegyvernekkel, Török­szentmiklóssal és Szolnokkal. 1960-ban belterületi útjai 21 km hosszúak, ebből kiépített út 5,8 km. A 34 km jár­dából 13 kiépített. Közvilágítási lámpahelyeinek száma 1960-ban 82 volt. 147 Cseppentő Miklós-Soós Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom