Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAROFF 573 nője.

141 1945-ben egy orvos, két gyógyszerész, egy bába és egy fertőtlenítéssel megbízott személy látta el a község egészségügyi teendőit.

142 Az 1930-as években a község tulajdonát képező szegényház befogadóképessége 10 személy volt. Általában három-négy család lakott benne ingyen, de ellátásukról maguk gondoskodtak. A község alkalmi segélyekkel és ínségmunkánál való foglalkoztatással segítette megélhetésüket. A Stefánia Anya- és Csecsemővédő Intézet 1933. július l-jén kezdte meg működését. A villamos áramot 1928-ban vezették be Tiszaroffon.

143 Az 1930-as évek végén „Zöldkereszt Egészségház" épült az általános egészségvédelmi szolgálat megszervezésének tervével. A vízi forgalmat 1912-ben 400 lóerős „kerékgőzössel", vasuszályokkal és az „Ella" nevű személy haj óval bonyolították le. A vízi út jelentősége 1960-ra minimálisra csökkent. Helyette a közút fejlesztésére került sor. A nagybirtokosok körében 1845ben felvetődött egy „lábas híd" építésének a terve Tiszaroff-Tiszabura között a Lejtőirévnél. A terv később Pusztataskony-Kisköre térségében valósult meg.

144 1854-ben Kunhegyessel már „gondozott" közút kötötte össze.

145 1902-ben épült meg a Fegyvernek-Tiszaroff közötti útszakasz. Első autóbuszjárata 1912-ben indult Törökszentmiklós-Szalóktaskony útvonalon egy 12 üléses gépkocsival.

146 Jelenleg közúti forgalom kapcsolja be a környék gazdasági vérkeringésébe. Közutak kötik össze Abádszalók-Tiszafüreddel, Kunhegyessel, Karcaggal, Fegyvernekkel, Törökszentmiklóssal és Szolnokkal. 1960-ban belterületi útjai 21 km hosszúak, ebből kiépített út 5,8 km. A 34 km járdából 13 kiépített. Közvilágítási lámpahelyeinek száma 1960-ban 82 volt.

147 Cseppentő Miklós-Soós Imre