Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
Magyarország déli területeire már III. Károly alatt települnek németajkúak, ám jelentős bevándorlási hullám Mária Terézia uralkodásának idejétől zajlik mind a Bácskába, mind a Bánságba. A Délvidékre való telepítést II. József is folytatja, de a Bácska és Bánát mellett az ország más vidékeire is érkeznek (pl. Felvidék, Zemplén, Cegléd környéke) németek. Mária Terézia és fia főként Németország középső területeiről toborozta telepeseit.54 54 FATA M. 2012.15. p. 55 BARNA Gábor: Német telepesek az egykori Északkelet-Magyarországon. In: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Miskolc, 1985. 85. p. 56 HUTTERER Miklós: A magyarországi német népcsoport. In: Népi kultúra - Népi társadalom. Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve. 1973.108. p. 57 ÁCS Z. 1984. 206. p. 58 A tiszabői római katolikus plébánia házasultak anyakönyvei 1843-1881 59 BARNA G. 1985. 85. p. A fegyverneki svábok a német telepítéseket érintő valamennyi tájegységről érkeztek. A származási helyükből adódóan az általuk beszélt nyelvjárások igen változatosak voltak.55 Hutterer Miklósnak a magyarországi német népcsoportról írott tanulmányában a rajnai frank gyökerekkel rendelkező fegyverneki németek hesszenies nyelvjárására mutat rá. Ugyanitt említi, hogy Buda környékén a bécsiesebb dialektus, míg például az északbácskai Csávolyon keverék frank-bajor nyelvjárás dominál.56 Hozzáteszi, hogy a hazai németségnek népi nevet adó svábság csupán elenyésző kisebbségben van Magyarországon, azon belül is a déli országrészben. Példaként a szintén észak-bácskai Hajóst említi. A Fegyvernekre települt németek kibocsátó helyei között az imént említett településeket, tájegységeket megtaláljuk. Érdekes adalék, hogy az 1846-ot követő évek házassági anyakönyveit vizsgálva találkozunk kevés számú vegyes sváb-magyar (pL: Bauer Franciska és Mészáros János, 1851) vagy német és délszláv családnevű (pl.: Sinkovics Éva és Bauman Márton, 1849) letelepedővel is. Az előbbiek esetében az anyakönyv „sváb pór"-ként tűnteti fel a házasulandó feleket. Nincs információnk arról, hogy a példaként említett házaspárok milyen nyelven kommunikáltak egymással. A hazai nemzetiségekkel foglalkozó irodalom ismer olyan eseteket, hogy egy többségi németajkú közeg is beolvasztott magába magyar vagy szláv elemet,57 így megállhatja helyét a „sváb pór" megjegyzés az előbbi esetekben.58 A Puszta-Fegyverneken megtelepedő svábok itt, a Tisza középső folyása mentén - némi túlzással állíthatjuk, hogy - színmagyar vidékre kerültek, egyfajta zárványt létrehozva. Kiszakadtak a bácskai vagy a Buda-környéki közegből, ahol német nyelvi többségű falvak tucatjai vették körbe lakóhelyüket, a kevés, közvetlen határon túli német területről betelepülőről nem is beszélve. Itt az új hazában, ha boldogulni kívántak, előbb-utóbb kénytelenek voltak a többségi nyelvet elsajátítani, amely nemcsak a hivatalos ügyintézés során, hanem a gazdasági, kereskedelmi ügyletekben is elengedhetetlennek bizonyult. Ráadásul a saját nyelvi heterogenitásuk miatt a magyar nyelv ismerete felértékelődött a különböző német nyelvjárást beszélő családok egymás közötti érintkezésében. Nem készült statisztika arról, amely elárulná, hogy a Fegyverneken letelepülők közül hányán voltak kétnyelvűek, vagy beszélték és értették is a magyart. Barna Gábor szerint59 - amelyet később Vass Erika 49
