Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye kisvasútjainak történetéhez 1945 után
Összefoglalás A II. világháborút követően a kisvasutaknak kiemelt szerepet szántak az új politikai berendezkedésben. Először a 3 éves terv keretében a meglévő kisvasúti állomány hasznosítási lehetőségeit mérték fel. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1948-tól került sor ezekre a munkálatokra. Javasoltak megépíteni 227 km normál és 353 km hosszú keskeny nyomtávú vasútvonalat. Az igények azonban nagyobbak voltak, mint a lehetőségek. A nagyszabású elképzelésekből a megye területén alig két vonal valósult meg a Kisújszállás-Csorba (később meghosszabbították Túrkevéig) és a Fegyvernek-Tiszabő közti kisvasút. Az 1950-es években a szovjet típusú termelőegységek az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek szállítási igényeit próbálták megoldani a kisvasutakkal. Úgy tűnt ezeknek a szállítási módoknak létjogosultsága van abban az időben. Nem voltak kiépített utak a termőföldekhez, hiányoztak a korszerű szállítógépek, mindezek hiányában csak a hagyományos módon igavonó jószágokkal tudták elszállítani a terményt. Ezért azután az 1950-es évek elején többfajta szállítási mód is feltűnik, mindenfajta gazdasági és megvalósíthatósági mérlegelés nélkül. A kisvasutak elképzelése mellett megjelent az újítók képzeletében az országot behálózó csatornahálózat, amely azon kívül, hogy hajókat ringat vízfelületén, még az öntözés gondját is megoldja. Az 1952-ben megindított tiszántúli természetátalakító kerettervhez kapcsolódott a Karcag és Hortobágy környéki gazdasági vasút nagyszabású elképzelése. A rendszer vezetőinek és propagandistáinak képzeletében megjelentek a virágzó narancsligetek a Hortobágyon, ahol a leszüretelt termést és a dolgozókat kisvasúttal szállítják. Ehhez a hálózathoz kapcsolódott a Fegyvernek-Tiszaszentimre között húzódó másik keskenynyomtávú vasúti hálózat, amely elsősorban a nagykunsági rizstelepeket kötötte volna össze. A harmadik tervezet a megyeszékhelytől délre elterülő részekkel hozott létre kapcsolatot, ennek elnevezése Tiszaföldvári kisvasutak tervezete elnevezést kapta. A negyedik elképzelés Szolnokot kötötte össze Kecskeméttel és természetesen a háború előtt is üzemelő Cegléd-Tiszavárkony gazdasági vasúttal. Felmerült még egy elképzelés, hogy Tiszasülytől Szolnokig is építsenek kisvasutat. A tervezetek egy része reális elképzeléseket tükrözött, hiszen a motorizáció, amint az előzőekben említettük, nem volt olyan fejlett, mint napjainkban. A kisvasutak sok szállítási gondot megoldhattak, de a grandiózus tervekből sajnos semmi sem valósult meg. 203
