Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye kisvasútjainak történetéhez 1945 után
gyümölcsöshöz”. Szállítási igénye volt továbbá, hogy terményei főként gabona, cukorrépa zökkenőmentesen eljussanak a Fegyverneki MÁV állomásra. A Bánhalmai Állami Gazdaság 12 000 kát. holdon gazdálkodott öt üzemegységgel. A terményeket (rizs, tüzelőanyag, mésziszap) elsősorban a Kunhegyes! MÁV állomásra kívánta eljuttatni. Ugyanakkor szerették volna megoldani személy szállítási gondjait is, amely azt jelentette, hogy aratási időszakban legalább 1600 ember eljuttatását a munkahelyre kellett biztosítania. A Tiszaszentimrei Állami Gazdaság fő profilja szintén a rizstermelés volt. A gazdaság 4800 kát. holdon végzett gazdálkodást. Ezen kívül jelentős mennyiségű gabonát termeltek. Terményeit a Tiszaszentimrei MÁV állomáson adta fel. A településnek problémát jelentett még, hogy a község lakosai közül naponta 150 fő (hétvégén ennek háromszorosa 430 fő) kereste fel a szomszéd településeket munkavégzés, illetve vásárlás és ügyintézés céljából. A Földművelésügyi Minisztérium gazdaságai közül a Bartapusztai Mezőgazdasági Technikum Tangazdasága, az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet Kisújszállási Gazdasága, a Karcagi Kísérleti Gazdaság és a Szolnoki Erdőgazdaság Abádszalóki Erdészete üzemelt a vizsgált területen. A termelőszövetkezetek közül Abádszalókon 3, Fegyverneken 6, Karcagon 7, Kenderesen 4, Kisújszálláson 7, Kunhegyesen 9, Kunmadarason 3, Tiszabőn 3, Tiszaburán 2, Tiszaderzsen 7, Tiszagyendán 2, Tiszaörvényen 2, Tiszapüspökin 4, Tiszaszentimrén és Tiszaroffon 5, Tiszaszőlősön 2 működött ezen a részen. Ezenkívül meg kell említenünk a Tiszaszentimrén dolgozó Őrlő- és Hántoló malmot, amely naponta 30 tonna terményt dolgozott fel. Természetesen a községek és városok is jelezték igényeiket. A kiindulópontnál fekvő Fegyvernek előnyös helyzetben volt. Nemcsak áthaladt határában egy vasúti fővonal - Budapest-Debrecen vonal - de innen indult el egy üzemelő kisvasút, a Fegyvernek-Tiszabő közti „madzagvasúf ’. Tiszagyenda község azonban már nem volt ilyen jó helyzetben, legközelebbi vasúti megállója a Kunhegyes! állomás volt. Ezt szerették volna kisvasúton elérni, terményei közül jelentős mennyiségű cukorrépa, gabona, tej elszállítását akarták megoldani. Megemlítették, hogy a község lakói közül naponta kb. 50 fő, piaci napokon azonban ennek ötszöröse, 250 fő venné igénybe a vasút szolgáltatását. A szomszédos Tiszaroff hasonló személy szállítást említett, terményei közül a legfontosabb helyet a gabona és a kukorica foglalta el. Itt már említés történt a vízi szállításról is, hiszen a tiszai kikötőből a cukorrépát Szolnokra hajón kívánták szállítani. Ugyancsak vízi úton akarták elszállítani Szegedre a kendert. Tiszabura már a Pusztataskonyi MÁV állomásra szerette volna elszállítani a határában termelt gabonát, rizst, tejet és az építőanyagot. A személy szállításnál említés történik, hogy naponta legalább 40 fő venné igénybe a keskeny nyomközű vasutat, amely piacnapokon 60 főre emelkedik. Itt is számítottak a tiszai kikötővel, mert a cukorrépát a megyeszékhely felé hajón kívánták elszállítani. Abádszalók a normál nyomtávú vasútvonal egyik állomását képezte, de a vasúti megálló túl messzire feküdt a községtől. Ezért írták, hogy az itt termelt 188
