Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - Grendel Lajos: „...életem egyik legszebb kalandja” (Bevezető sorok a legújabb kori magyar irodalomtörténethez)
18 Grendel Lajos nul nagy korszaka volt irodalmunknak, miként a 19. század közepének és a 20. század bő első harmadának az irodalma is. Vélhetőleg ilyen a legutóbbi negyedszázadé is, ámbár kortársak müveiről lévén szó, nem árt óvatosabban fogalmazni. Kétségtelen azonban, hogy a kortárs magyar irodalom nagy megbecsülésnek örvend külföldön is, amit az idegen nyelvekre lefordított kortárs magyar irodalmi müvek nagy száma és elismerő fogadtatásuk is bizonyíthat. Borbély Szilárdtól Tóth Krisztinán át Zalán Tiborig a lírában, Barnás Ferenctől és Bartis Attilától Vámos Miklósig és Závada Pálig a prózában, számtalan kiváló és külföldön is ismert és részben díjakkal is elismert alkotó munkáit érdemes figyelemmel kísérni és olvasni, akik a jelen kor irodalmának a derékhadához tartoznak, de, mint a hetvenes-nyolcvanas évek paradigmaváltása utáni írók és költők, kimaradtak áttekintésemből. Már jó ideje azonban nem múlik el esztendő anélkül, hogy ne lenne egy vagy akár több irodalmi szenzációja. És ez a magyar irodalomnak, legalábbis a közeljövőjét illetően, derűlátással tölthet el bennünket. Bácskái Béla emlékére
