Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Fonod Zoltán: Beszélgetés Ozsvald Árpáddal
A hetvenéves Ozsvald Árpád köszöntése biztatására, akinek elmondtam a történetet, fogtam hozzá a kisregényhez. Folytatásokban közölte a Pionírok Lapja. Nagy sikere volt, azóta három kiadásban jelent meg. • Erdőmérnök akartál lenni, s végül tanító lett belőled. Képzett tanerő. Hisz az 1950-ben, a tanítóhiány miatt, hathetes tanfolyamon előkészített tanítók, vállalták a munka nehezét. Milyen volt a tanítósors szülőfaludban, aztán Nyírágón és FegyvernekenP — Az érettségi után felvettek a soproni erdőmérnöki karra. Hatan jelentkeztünk az osztályból. Mikor az ötvenéves érettségi találkozónk volt, akkor mesélték az osztálytársak, hogy egész novemberig kint volt a nevem a faliújságon, hogy mennyi forintot kaptam ösztöndíjként. De sajnos már nem engedtek vissza. Itthon azt mondták, hogy beiratkozhatok a kassai erdőmérnökire, de egy szót sem tudtam szlovákul. így szülőfalumban kezdtem tanítani, minden pedagógiai képesítés nélkül, úgy tanítottam, ahogy a tanáraimtól láttam. Majd Nyírágóra helyeztek át, ahol Lovicsekkel tanítottam együtt, ő volt az igazgatóm. Szép évek voltak ezek. Ő novellákat írt. én pedig verseket. Később Fegyvernekre helyeztek át igazgatónak, az ottani szülők jöttek hozzám Orosziba, hogy menjek oda tanítani, mert az eddigi tanító nagyon ivott és sok gyerek átment szlovák osztályba. így kerültem Fegyvernekre, ahol bekapcsolódtam a Csemadok kulturális életébe, színdarabokat játszottunk, nekem pedig már több versem is megjelent, a diákok visszatértek a magyar iskolába. Ezért sokszor feljelentett a szlovák tanító, de a tanfelügyelő mindig megvédett. S egyszer az egyik rendezvényre kijött Szabó Rezső a Csemadok-központból, és felajánlotta, hogy jöjjek hozzájuk dolgozni előadónak. Én csak azzal a feltétellel fogadtam el a meghívást, hogy ha megnyílik a magyar kar az egyetemen, akkor beiratkozom oda. • Később hűtlen lettél a pedagógus pályához és 1956-tól a Hét munkatársa, 1960-tól 1995-ig a hetilap főszerkesztő-helyettese voltál. Hogyan emlékezel ezekre az évekre, 5 mivel magyarázod, hogy a lapban túlélted a főszerkesztőidet? — így kerültem a Csemadokba, Dénes György helyére, aki a rádió magyar adásához ment. 1953-ban beiratkoztam a Pedagógiai Főiskolára magyar szakra, ahol kitűnő tanáraim voltak: Sas Andor, Orbán Gábor. Mayer Imre és Tóth Feri bácsi. Közben a megalakult Hét kulturális hetilap munkatársa lettem, melyet a Csemadok adott ki. És a főiskola elvégzése után is ott maradtam. Az első főszerkesztőm Egri Viktor volt, az utolsó Lacza Tihamér, akivel meg is szűnt a Hét. mivel Iludec úr. az akkori kulturális miniszter nem adott rá pénzt. Közel negyven évig dolgoztam a Hétnél. Mint kezdő riporter, később mint főszerkesztő-helyettes sokat utaztam, jártam az országot, az eldugott kis falvakat, ismerkedtem az emberekkel. Ez jó munka volt, és a költészetemnek is sokat segített. Hogy túléltem a főszerkesztőim némelyikét, azt csak annak köszönhetem, hogy sohase vágytam magas pozíciókba. Mindig csak a feladat, a Hét munkája érdekelt, melyet becsületesen el akartam végezni. Még néha
