A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Horváth István (Duna Múzeum): Erre beszéljen Kajlinger uram! – A főváros vízellátása a századfordulón

Dunavíz-árus Budapesten a 19. század végén. Forrás: Duna Múzeum, Tud. Segédtár Az 1880-as évek végén már Kajlinger Mihály is részt vett a budapesti vízellátási munkálatokban, Lechner Lajossal közösen tervet dolgozott ki a vízminőség javítására. A Duna vizét mesterséges szűrővel kívánták megtisztítani, de a kavics- és homokszűrőkön keresztül vezetett víz gyakran a nyers Duna-víznél is rosszabb minőségű volt.

7 Kajlinger szakmai érdeklődése egyre inkább a pesti vízvezeték ügye felé fordult, 1889-ben megjelent tanulmányában összegezte is a pesti vízellátás kérdését megoldani hivatott elképzeléseket. Wein évek óta következetesen kiállt a Káposztásmegyeren létesítendő vízmű mellett, emellett Kajlinger részletesen elemezte azokat a javaslatokat is, melyek nem Káposztásmegyeren képzelték el a főváros vízellátását biztosító területet. Említést tesz például Kohn Mór, miskolci lakosról, aki Hámor határában lévő ún. Királykút vizére hívta fel a budapesti hatóságok figyelmét, Schedel István pedig a gubacsi határban feltörő forrásvizek fővárosba vezetést javasolta.

8 De felmerült a márianosztrai források felhasználása is, e javaslatokat azonban Kajlinger mint komolyan nem vehető terveket említi írásában. Viszonylag nagyobb terjedelemben foglalkozik viszont Eszterházy Miklós gróf és Feszty Adolf beadványával, melyben a vízbőségükről ismert tatatóvárosi források vizének Budapestre vezetését javasolják. 12 forrás vizét összegyűjtve a vezetéket északi irányban a Duna völgyéig vezetve Dunaalmás-Nyergesújfalu-Dorog útvonalon mintegy 30 órás út és 120 km megtétele után jutott volna el a víz Budapestre. E tervvel ugyan komolyan foglalkoztak az illetékesek, de a tatai források vizének magas hőmérséklete és keménysége miatt végül elvetették a javaslatot.

9 Kajlinger e művében minden számbavehető tervezetet ismertetett, egyúttal az ügy fejlődését is bemutatta, írásából leginkább a természetes és mesterséges szűrés hívei között dúló vita a legtanulságosabb. A Közmunkák Tanácsa rendszeresen a mesterséges szűrésre alapozott vízellátást támogatta, míg Wein javaslatát Lechner Lajos mellett maga Kajlinger Mihály is támogatta, igaz módosításokkal. E módosítás lényege az volt, hogy a Wein által tervezett és a budai oldalon már                                                 

7 Nagy 1968, 40. 8 Kajlinger 1889, 8. 9 Kajlinger 1889, 19. 3