A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - SZITÓ ANDRÁS: Holtágak ökológiai állapotának minősítése az üledékfauna alapján

igényesebb, kevésbé tűrőképes fajok is képesek élni a kotrással megváltoztatott területeken (3a ábra). A Haltenyésztési Kutató Intézet vízkivételi helyénél az áramló víz oxigéndúsító hatása mutatkozott meg a ragadozó árvaszúnyoglárvák uralkodóvá válásával. A Prochdius choreus nevű faj lárvái ugyanis elsősorban vízi férgekkel (Oligochaeta) táplálkoznak. Dominanciájuk kialakulásához a táplálékbőség is hozzájárult, amit a szubdomináns Limnodrilus hoffmeisteri faj magas egyedsűrűsége mutatott (3b ábra). A holtág vége, a kifolyás előtt - táplálékban gazdag üledék képét mutatta, ahol a víziférgek voltak az uralkodók, azonban az áramló víz hatására elegendő oldott oxigén jutott a férgeknél kevésbé tűrőképes árvaszúnyoglárváknak, ezért azok egyedsürűsége is magas volt (3d ábra). A szajoli és a fegyverneki Holt-Tisza üledékfaunája hasonló volt a szarvasi Körösholtágéhoz, azonban az egyedsűrűség az előzőnél lényegesen kisebb (3 e-f ábra). Az alsó-, középső- és felső (feltöltő) részeken ugyanazok a fajok voltak, egyedsűrűségüket azonban eltérőnek találtuk. A fegyverneki Holt-Tisza felső részén az áramlóvízre jellemző Chironomus flfiviatilis nevű árvaszúnyog fajt is megtaláltuk, amelynek jelenléte - egyedi jellege miatt - feltűnő volt. A szajoli Holt-Tisza üledéke szerves tápanyagban lényegesen gazdagabb, mint a fegyverneki, amit a ragadozó Prodadius Choreus és a Tanypus puncíipennis egyedsűrűsége jól mutatott. A tápanyag különbség az említett holtágak alsó (kifolyó) részén a legszembetűnőbb, ahol a főleg férgekkel táplálkozó árvaszúnyog fajojok lárváinak egyedsűrűsége között 3-5-szörös különbség volt (3e-f ábra). 5. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A különböző típusú élőhelyeken 5-7 olyan tömegesen fejlődő fajjal kell számolnunk, amelyek az eltérő típusú holtágakban elsősorban a különböző fajú halivadék természetes táplálékbázisát alkothatják. E fajok szezonális dinamikáját vizsgálva megállapítottuk, hogy a kiválasztott objektumokra egyaránt érvényes hatások alatt állnak. Az egyes csoportok, gyakran egyes fajok rendellenesen alacsony egyedsűrííségének a kialakulását, más esetekben viszont a szezonális dinamikától eltérő, szokatlanul magas egyedsűrűségét a tápanyag mennyisége, a faj számára 574