Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, ismertetések - Kerék Gábor: A Lajta folyó árvíz-előrejelzési rendszere

44 érvényességi időszakaiban látható balra tolódása is alátám

asztja ezt a tényt

. 5. ábra, Eves középvízállások, Lajta-Mosonmagyaróvár O "1(h) Lajta-Moionmagyaróvir 0 5 10 15 20 25 » 35 « 45 SO 55 60 65 70 75 SO 85 90 6. ábra. Vízhozamgörbe, Lajta-Mosonmagyaróvár A Lajta torkolati szelvényének viszonylatában tehát látható, hogy emelkedő árvízszintek jellemzőek, ami ráirányítja a figyelmet az árvízvédekezés és az árvízi előrejelzés fontosságára. Az idősor-elemzést az MHW (Műszaki Hidrológia) programcsomaggal készítettem. A Lajtai árvizek jellemzői, az árhullámok levonulását befolyásoló tényezők A Lajta árvízvédelmi célú szabályozásának történeti áttekintése; a Lajta jelentősebb árvizei A Lajta árvízvédelmi célú szabályozása időben meglehetősen elhúzódó folyamat volt. A folyószabályozási munkák 1911 -ben kezdődtek, amikor Mosonmagyaróvár árvízvédelme érdekében megépült a jelenleg is üzemelő duzzasztómű, valamint a folyót egy, a várost elkerülő mederbe terelték. Ezt követően hosszú ideig nem végeztek árvízvédelmi célú folyószabályozási munkákat. A Lajta teljes magyarországi szakaszát először 1929 és 1930 között rendezték. A tervezéskor mértékadó vízhozam 95 m

3/s volt, melyből a Lajta 45; míg a Balparti csatorna 50 m

3/s levezetésére volt képes; azonban az 1940. évi árhullám alkalmával a becslések szerinti tetőző vízhozam 120 m

3/s körül lehetett. A Lajta nevezetesebb árhullámai között elsőként kell említeni az 1899. évi árhullámot, melynek utólag meghatározott adatai alapján kerültek meghatározásra az árvízvédelmi töltések szintjei, és a szabályozáskori mértékadó árvízhozamok. Az első szabályozást követő időszakban említést érdemelnek az 1940. májusi; az 1944 júniusi, az 1951. évi, az 1956. márciusi és az 1965. évi árvizek. Az első átfogó szabályozási beavatkozásokat követően ismét hosszú ideig szüneteltek az árvízvédelmi célú szabályozási munkák, sőt az alapvető fenntartási feladatok is; melynek következménye az 1965-ös árvizek idején bekövetkezett töltésszakadások voltak. Az abban az évben levoHIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 5. SZ. nult 5 árhullámot követően újragondolták a Lajta árvízi biztonságát is, minek következtében 1968 és 1977 több ütemben növelték a Lajta-medrek árvízi levezető-képességét, elsősorban az elsőrendű védvonalak megerősítésével és a medrek vízszállító-képességének növelésével. A Lajta-medrek vízszállító kapacitása egyenként 70 m

3/s volt, ami a Bal parti csatorna torkolata alatt, Mosonmagyaróvár belterületi szakaszán 140 m

3/s mértékadó vízhozamot jelentett. Ezen időszakban is több jelentős árhullám vonult le a Lajtán; 1966-ban, 1972-ben és 1975-ben. Mindhárom árhullám alkalmával töltésszakadások következtek be a folyó osztrák szakaszán, Magyarországon azonban nem következett be az 1965. évihez hasonló katasztrófa. A közelmúltban jelentős árvizek vonultak le a Lajtán 1991 augusztusában, 1996 őszén és 1997 júliusában. Az árvizek levonulását befolyásoló tényezők A lajtai árvizek levonulását és elemzését jelentősen befolyásolják az osztrák szakasz tározói, valamint a magyar szakaszon létesített szükségtározók. A Lajtán a szükségtározás lehetősége a Lajta-völgy Magyarországi szakaszának már említett sajátosságai miatt merült fel. A folyó magyar szakaszán összesen 5 szükségtározó került kialakításra: - A két Lajta-meder között, a Hegyeshalom-Rajka vasútvonal felett; területe 2,8 km

2; a kapacitása 4,25 Mm

1 - A két Lajta-meder között a Mosonmagyaróvári duzzasztó felett; területe 2,3 km"; a kapacitása 2,3 Mm

3 - A Balparti csatorna balpartján a Hegyeshalom-Rajka vasútvonal felett; területe 9,0 km

2; a kapacitása 7,0 Mm' - A Lajta főmeder balpartján a Mosonmagyaróvári duzzasztó alatt; területe 1,3 km

2; a kapacitása 0,3 Mm' - A Lajta főmeder jobbpartján a Hegyeshalom-Rajka vasútvonal felett; területe 4,8 km"; a kapacitása 3,5 Mm' Szükségtározó megnyitására utoljára az 1997. év júliusában levonult árhullám során volt szükség. Árvízi biztonság a Lajta Magyarországi szakaszán, az árvízi előrejelzés szükségessége A folyót tápláló két vízfolyás, a Schwarza és a Pitten hegyvidéki felső szakasz jellege miatt a Lajta árvizei hóolvadásből, illetve jelentősebb csapadékból keletkeznek. Mivel a folyó magyarországi szakasza síkvidéki jellegű, és az esetleges árvízi elöntések településeket veszélyeztetnek, mindenképpen szükséges az árvízvédekezés a Lajta mentén. A Lajta-menti árvízvédelmi szakasz a Lajta főmeder jobb parti, valamint a Lajta balparti csatorna bal parti árvízvédelmi töltéséből áll. A fővédvonalak hossza 36,1 km, melyből magaspart 2,5 km, Mosonmagyaróvár belterületi szakaszán. Az árvízvédelmi töltések a II. rendű védvonalakkal együtt állami tulajdonban vannak. Az árvízvédekezés a Lajtán a hagyományos védekezési tevékenységeken kívül különleges helyi ismereteket és tapasztalatot igényel. Mivel a védmüvek általában a mederből kikotort kavicsos altalajra épültek, az árvízi jelenségek szinte az árhullám érkezésével párhuzamosan kialakulnak. A védekezést nagy mértékben nehezítik a töltések szűk koronája és terhelhetőségi korlátai, nem is beszélve a másodrendű védvonalakról, melyek csak vízi úton közelíthetők meg. Az árvízvédelmi töltések jelenlegi állapotukban nem felelnek meg az előírás szerinti kiépítettségi követelményeknek. A mértékadó árvízszint + 1,0 m biztonsági előírást figyelembe véve, 6,0 km hosszú magassági hiányos szakasz található. Keresztmetszeti méretét tekintve kb. 10 km hosszú védvonal nem felel meg az előírásoknak. A töltések vizsgálata alapján több mint 8 km hosszon vannak altalaj hiányosság szempontjából nem megfelelő szakaszok.