Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
2. szám - Kolin László: Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség (ÖWWV) 1968. évi, Raach-ban rendezett víztisztítási szemináriuma
Kolin L.: Az ÖWWV 1968. évi szemináriuma Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. 81 tette, melyek figyelembevételével a különböző fertőtlenítés] eljárásokat a gyakorlati felhasználás szempontjából össze lehet hasonlítani (1. ábra). A továbbiakban az előző előadásban is ismertetett fertőtlenítési eljárásokat értékelte. Külön részletezve foglalkozott az egyes eljárásoknak a víz kellemetlen mellékízére és szagára való hatásával. Kiemelte az ózonnak e téren mutatkozó előnyös tulajdonságát. Wuhrmann előadásának különösen értékes része volt a különböző fertőtlenítési eljárások közötti táblázatos gazdasági összehasonlítás. A második nap délutánján Josef Kopeczky, a salzburgi vízműnél alkalmazott fertőtlenítési eljárásokat, és ezeken belül különösen az ózonos vízkezelő berendezést és ennek üzemi tapasztalatait ismertette. Elmondta, hogy Salzburgban a vízellátást forrásokból biztosítják. A forrásvíz klórozását csak 1945-ben kezdték meg. Később azonban a klórozással már nem tudták az igényeket kielégíteni, jelentkezett a kellemetlen mellékíz. A repedezett karsztos területekről származó forrásvíz hóolvadáskor, záporok alkalmával erős szennyeződést, elszíneződést mutat. Olykor a sötét sárgásbarna színt is eléri. A víz fertőtlenítésére és színének javítására végül az ózonos kezelés bevezetését határozták el. Előzetes kísérletekkel megállapították, hogy a nyersvíz minden 10 mg/l-nyi káliumpermanganát fogyasztása 1 g 0 3/víz m 3 adagot igényel. További kísérletekkel arra a megállapításra jutottak, hogy hatékonyság szempontjából az injektoros ózonbekeverés a legjobb. A 2600 g () 3/óra« teljesítményű ózonfejlesztő berendezést 1961-ben helyezték üzembe. Az egész berendezés teljesen automatizált, a hálózatra jutó víz maradék ózontartalmát műszer méri, és ez a műszer szabályozza az ózonadagolás mértékét. Kopeczky vizsgálatai szerint Salzburgban az ózon a nyersvíz huminanyag tartalmával olyan speciális ózonszármazékot alkot, melyek lassú bomlásúak, és így a városi hálózat teljes hosszán biztosítják a vezeték fertő1000 % ICC 1I I 0,1' \ \ \ \ I [ \ \ I Ezüst \ | N \ Klór Klárdml MonoKlóromin E coli pH 1,5 1T Ózon E coli pH 1,5 1T 0,001 0,01 0,1 1,0 Koncentráció [mg/t] 1. ábra. A különböző fertőtlenítőszerek hatékonysága Dr. K. Wuhrmann swrinl zésmentességét. Ezen utóbbi bejelentés élénk érdeklődést és vitát váltott ki a szeminárium hallgatói között. A második délutáni előadáson P. Steinwender és Gertrúd Weber a Bécsi Vízművek mérnöke, illetve mérnöknője a Wien folyó völgyében levő felszíni víztisztító berendezést ismertette. Még a múlt század végén építette meg egy belga cég a Wien-folyó völgyének vízművét. Itt egy viszonylag sekély mélységű tározótó létesült, tisztító berendezéssel. Az egész vízművet 1958-ban vette át Bécs városa, s azonnal el is kezdték a víztisztító berendezés teljes felújítását. Az új vízműben a vizet alumíniumszulfátos derítéssel, szűréssel és fertőtlenítéssel kezelik. A fertőtlenítésre klórdioxidot használnak. A kismélvségű tározótóban a víz minősége erősen változik az időjárás függvényében, a megfelelő (20—50 mg/l közötti) alumíniumszulfát adagolással azonban mindig tudják biztosítani a megfelelő ivóvizet. A szeminárium harmadik napján teljes egészében a felszíni vizek kezelésének módjait tárgyalták meg. Dr. H. Sontheimer professzor a Karlsruhei Műegyetem Vízkémiai Tanszékének vezetője ezen a napon 3 előadást tartott. Első előadásában a ,, Felszíni vizek kezelésének különleges szempontjai" A ismertette, majd külön részletesen foglalkozott a „Flokkulálás" és a ,,Szűrés" elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A bevezető előadásában Sontheimer ismertette a tisztított felszíni vizek direkt és indirekt felhasználási lehetőségeit. Indirekt felhasználásként említette a parti szűrésű kutak és a talajvízdúsítás alkalmazását. Hangsúlyozta azt, hogy a folyóvíz szennyeződése a parti szűrésű kutakban is a víz romlásához vezet, s így a víz kezelése semmiképpen sem kerülhető el. A felszíni vizek kezelésének módjait három csoportba osztotta: a) A szennyeződések eltávolítása A közismert ülepítésen, derítésen és szűrésen kívül hangsúlyozta itt az adszorpció és az oxidáció jelentőségét. Oxidáció céljára különösen előnyösnek említette az ózon alkalmazását. Ismertette, hogy a .Bódén i tó vizének kezelésénél igen jó eredménnyel alkalmazták az ózonos kezelést, és utána a szűrést. Az ózonos kezelésnek még bizonyos koaguláló hatását is tapasztalták. b) A víz stabilizálása, azaz olyan állapotba hozatala, hogy a csővezetékben se korróziót, se lerakódást ne okozzon. c) Az ivóvíz fertőtlenítése és minőségének javítása. Itt elsősorban a kellemetlen mellékízek, szagok és színeződések eltávolításának módjait ismertette. A ,,Flokkulálás" c. előadásban ismertette a koagulálás elméletét és a zetapotenciál mérésének jelentőségét, majd a különböző derítő és segédderítő szereket. Végül vetített ábrákon mutatta be a különböző derítőtípusokat. A harmadik előadásban részletesen foglalkozott a ,,Szűrési eljárások"kai. Ismertette a mai korszerű szűrési elméleteket (Minz és íves), majd a szűrés gyakorlati megoldásait, a lassú és gyors szűrőket, a nyitott és zárt szűrőket, valamint az újabban alkalmazott többrétegű és ellenáramoltatású szűrőket.
