Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

KÜLÖNÖS RÉSZ - III. szakasz A járás falvai

2. §. Ebben a részben a tulajdonképpeni pusztákat soroljuk fel Abád körül Kunhegyes felé Tomaj [Szenttamás] termékeny hely, sarjúnak [szénafünek] és gabonatermesztésre alkalmas. Roff és Taskony közt Bura [báró] Szeleczky [Márton] méltóságos (úr) pusztája, kellemes és szép, mivel nemcsak szántóföldjei [és legelői] vannak, hanem füzes erdeje is a Tisza szemközti szigetén. Roff és Kenderes közt tetszettek nekünk: Gyenda szép puszta, határa szomszédos a roffival, annál sokkal kövérebb és termékenyebb, középen egy tó [vagy mocsár] öntözi, ami halban igen gazdag [és a marhák itatására alkalmas]. Utána van Bánhalma, füvellő hely [a fű módfelett buján nő és sokat használ a marhacsordáknak], kaszálónak jobb, mint legelőnek, a Kakat-ér öntözi, amely végigfolyik a közepén. Amazt (Gyendát) Almássy János és Haller báró és mások, ha van még valaki, birtokolják, emezt pedig (Bánhalmát) részben [gróf] Forgách János [József], részben Orczy [István], részben Borbély Mihály, akinek vendégfogadója is van a Kakat partján, és révátkelője, csapadékos időben, hiszen ez az ér száraz időben kiszárad. Aztán Kakat puszta és mások, ha még vannak, ugyanis hajdan igen sűrűn helyezkedtek el itt a falvak, és egynek-egynek temploma is épült, amely máig megmaradt. [Kakat puszta az ugyanolyan nevű pataknál nem annyira füves, de alkalmasabb szénakaszálásra, és a marhacsordákat is megfelelőbben táplálja.] Ott nyugatra, Kenderes és Szakállos közt szép a puszta. Fegyvernek Orczy Istváné, szántóföldjeiről, erdeiről, marhalegelőiről és méneseiről híres, és az uraságnak van fogadója. [Kenderes és Szakállos közt Fegyvernek széles és nagy kiterjedésű puszta és termékeny, báró Orczy Istváné. Szántóföldek és kövér kaszálók mellett legelők is vannak, és több marhacsordát és ménest tart el. Egy ritka erdőcske is van a forró mezőkön, és mivel keresztezi a debreceni utat, fogadó is rendelkezésre áll az utasoknak.] Szolnok és Földvár közt ugyanazon a parton sorakoznak először Szada, azután Varsány, majd Martfű és mások, ezeket most legelőknek rendelték a gulyák számára. A vármegye határszélén, a Tisza és a Körös közt ennek [a Körösnek] a partján van Szentistván [puszta] Kunszentmárton mellett, aztán Szelevény, majd Ellész és a többi. Több ugyanis a puszta, mint a művelt (terűlet), mivel, ahogy mondtuk, valaha igen sűrűn lakták, ezért az egyes (falvak) határa alig haladta meg az ágyúlövésnyit hosszában-széltében. De mindet ismertetni nem feladatunk. 185