Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
8. A forradalom Csornához kötődő áldozatai
8. A FORRADALOM CSORNÁHOZ KÖTŐDŐ ÁLDOZATAI A barikád két oldalán - a mosonmagyaróvári sortűz helyi vonatkozásai Csornán ugyan nem követelt áldozatokat a forradalom, de az országban folyó harcoknak voltak városunkhoz kötődő áldozatai. A közelünkben lezajlott mosonmagyaróvári vérfürdőnek mindkét oldalról vannak Csornához köthető halottai. Pászly Mária nyugdíjas csornai óvodapedagógus ott vesztette el vőlegényét, Laczkovits Dezsőt. Megrázó erejű visszaemlékezése hűen tükrözi a tragikus órákat.700 A mosonmagyaróvári anyakönyvi hivatal halotti anyakönyvében felsorolt áldozatok között három csornai születésű áldozatot is találunk. Az 1935-ben Csornán született, de Szanyban lakó Horváth Gyula főiskolai hallgatóval és az 1915-ös Kovács Istvánnal haslövés, az 1925- ös születésű Németh Károly kőműves segédmunkással pedig gyomorlövés végzett.701 A csornai Honvéd utcában lakó Kovács István kőműves vétlen áldozata volt a sortűznek. A Főépítésvezetőségnél dolgozott, és már reggel kilenc óra óta az autóbuszt sürgette, hogy haza tudjon menni családjához. Felesége, Makkos Anna hiába várta haza férjét október 26-án, mert Kovács István holtteste nemzetiszínű zászlóval letakarva feküdt a laktanya előtti téren.702 A három áldozat közül Kovácsot és Némethet két nappal később Csornán temettek el. A plébánia anyakönyve mindkettő halálneménél a „hősi halál a szabadságharcban” megjegyzést tünteti fel. Az október 28-i temetést Fodor Pál plébános tartotta. Kovács István neve mellé megjegyezték, hogy „Magyaróváron halt meg, s temetésre hazaszállították”. Németh Károly gyári munkás ekkor már Magyaróváron lakott, de a „temetésre Csornára szállították”.703 Mivel a két csornai kőműves éppen a fizetését vette fel, amikor elérte őket a végzet, ezért temetésük költségeit munkahelyük, a mosonmagyaróvári magasépítési vállalat fizette. Sírjuk ma is a Szent Antal temetőben található.704 A sebesültek lelki vigasztalásában és a temetés lebonyolításában részt vett Csorna majdani plébánosa, Szalay Ferenc is. Az ekkor frissen felszentelt káplán még évtizedek múltán is megrendültén emlékezett az ott látottakra. „A mosonmagyaróvári vérengzés napján telefonon szóltak át a plébániánkra, hogy egyikünk menjen be Magyaróvárra, ahol rengeteg a sebesült, nagy szükség van a betegellátó papra. Én mentem át, és szörnyű állapotokat találtam. Megállás nélkül hordták a kórházba a súlyosan sebesült fiatalokat és felnőtteket. Volt, akiket az utcán, illetve a laktanya közelében kellett ellátnunk, mert haldoklottak és mozdítani se lehetett őket. Késő estig végeztük két paptársammal ezt a szomorú szolgálatot. Természetesen nem vettük 700 Micska Sándorné Pászly Mária: Élő múlt. In: Mozgó Világ, 1992/5. p. 62-65. 701 Sortüzek 1956. Lakitelek: Antológia, 1993. p. 61-74. 702 In memoriam Mosonmagyaróvár 1956.október 26. Mosonmagyaróvár: Mosonmagyaróvár VMK, MDF Helyi szervezete, [1989]. 19. p. 703 A csornai Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia Meghaltak Anyakönyve 1947-70 Vll.b 91. p. 704 Kovács István: Szent Antal temető III.parcella M sor 6., Németh Károly: IILparcella M sor 5. 132
