Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Szabó Csaba: "Az emberiesség nyitott határa" Mosonmagyaróvár - Hegyeshalom - Nickelsdorf 1ö56 október végén
közleményét, miszerint: „Mivel Ausztria magyarországi határszakaszán eddig nem történtek, és a hírek szerint már nem is várhatóak különleges események, a szövetségi hadsereg személyi állományának készültsége Bécs, Alsó-Ausztria, Burgenland és Stájerország térségében megszüntetésre kerül.”14 Mindezek mellett az Arbeiter-Zeitung az APA15 információira hivatkozva tudósított arról is, hogy a budapesti osztrák követség egy körülbelül huszonöt főből álló konvoja (osztrák hivatalos személyek, akik a dunai hajózás kérdéseiről tárgyaltak Magyarországon) érkezett a hegyeshalmi határra Walther Peinsipp konzul vezetésével, aki ezt követően rögtön vissza is fordult, hogy ismét elfoglalja állomáshelyét. Október 26. péntek 1956. október 26-án véres sortűzsorozat zúdult Mosonmagyaróváron az Államvédelmi Hatóság laktanyája előtt felvonuló tömegre, melynek eredményeként az első jelentések szerint több mint száz halálos áldozat és több száz sebesült maradt a helyszínen. A kegyetlen vérengzés közvetlen hatása a határ osztrák oldalán szinte azonnal érzékelhető volt. A nickelsdorfi határcsendőrség nem sokkal később például a következőket jegyezhette fel: „1956. október 26-án 21.00 órakor a határellenőrző állomáson megjelent a Magyar Vöröskereszt mentőautója, mely vérkonzerveket kért. Ugyanis Mosonmagyaróváron az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) belelőtt egy felvonuló néptömegbe, 80 személyt megöltek és több száz ember megsebesült. A mosonmagyaróvári kórház sem a sebesültek számára, sem az ezáltal bekövetkezett vérkonzervek iránti igényre nem volt felkészülve. Ennek elhozatala Budapestről az eluralkodott forradalmi helyzet, valamint a szovjet csapatok jelenléte miatt lehetetlen volt. Ezért a kórház vezetősége arra az elhatározásra jutott, hogy a vérkonzerveket a szomszédos Ausztriától kérje. A mentőautó utasai sem útlevéllel, sem érvényes osztrák beutazási vízummal nem rendelkeztek. A határon szolgálattevő ügyeletes a saját felelősségére megengedte e beutazást Ausztriába. Egyúttal értesítették Bruck an der Leitha és Neusiedl am See Vöröskeresztes állomásait a magyar mentőkocsi érkezéséről és kérték, hogy a magyarok számára tartsanak készenlétben vérkonzerveket. A mentőautó az életmentő vérkészítményekkel már egy órával később megrakodva indulhatott Nickelsdorfból Mosonmagyaróvár irányába.”16 Az osztrák közvélemény figyelmét egyetlen pillanat alatt a Mosonmagyaróváron és tágabb értelemben a Magyarországon történtekre irányító eseménysorról némileg eltérő részletekkel számolt be az Arbeiter-Zeitung 27-i száma: „Nickelsdorf. Piros-fehér-zöld karszalagos magyar civilek lépték át az osztrák határt pénteken este egy teherautóban, és gyógyszereket, valamint vérplazmát kértek a magyaróvári sebesültek részére. Ott a nap folyamán a felkelők megkísérelték a laktanyáról a kommunista jelképeket eltávolítani. A járművet vezetők beszámolói szerint az emiatt kialakult harcokban hetven személyt megöltek és nagyon sokat megsebesítettek.”17 A Die Presse tudósítása (szintén 27-én reggel) az eseményeknek elsősorban a katonai oldalát emelte ki: „Miként az APA 22.20-kor a Honvédelmi Minisztériumból megtudta, a 30
