Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Acsai Roland: Szép Ernő alexandrinjai
47 Acsai Roland Szép Ernő alexandrinjai Szép Ernő költészetéről már többen írtak ‒ 1984-ben egy monográfiát is szenteltek neki a Kortársaink -sorozatban ‒, és Tandori Dezső a saját életművének jelentős hányadát fordította arra, hogy Szép Ernő költői életművét rehabilitálja, de verstani szempontból még nem igazán vizsgálták meg műveit. Ha mégis, akkor általában elintézték azzal, hogy dalformában ír, mintha a dal versforma lenne, illetve az is előfordult, hogy a kötött mértékű verseit hibásan szabadversnek vették. Szép Ernő egyik kedvenc versformája a jambikus 6/6-os, 6/7-es, 7/6-os és 7/7-es félsorokból álló, metszetekkel erősen tagolt alexandrinus volt (pl. Magányos éjszakai csavargás), ami hasonlít a mi magyaros tizenkettősünkre, csak az nem jambikus. Írt még szintén jambikus szonetteket is (pl. Szonett, Te nem szoktál...), amik formai tekintetben teljesen rendben vannak, továbbá jambikus, vagy inkább ütemhangsúlyos felező nyolcasokat (pl. Ránc a leány homlokán ), ezeket főleg a dal szerűbb műveiben, de én találtam nála egy anakreóni hetesekből építkező verset is (Margitsziget) : „Ma délután magamban...” Ez egy tökéletesen ritmizált anakreóni hetes sor, végig tiszta jambusokkal. Ahogyan ez is az: „Hogy egyszer meghalok majd”, csak itt néhány jambust spondeusok helyettesítenek szabályosan. Persze, a sorokban akadnak trocheusok és pirrichiusok is, amik már nem annyira szabályosak, de ez egy modern anakreóni sor, tehát elfogadhatók, és a végződések mindig pontosan nővégek. Szépről nagy általánosságban az mondható el, hogy kedvelte az erős metszetekkel ellátott, felezésre épülő, hol mértékes, hol ütemes formákat. Szép Ernő két legnagyobb verse is alexandrinokban íródott. A legtöbb soruk 7/7-es tagolású, vagyis duplán nibelungizált sorokról beszélhetünk, vagy egy nibelungizált alexandrin nővégű alakjáról. A két nagy vers, amire céloztam a Magányos éjszakai csavargás és a Néked szól . A Magányos... rímtelen, míg a Néked szól rímes, méghozzá ölelkező rímeket használ. Először is nézzük meg, milyen megjegyzései vannak ezekkel a versekkel kapcsolatban ‒ formai tekintetben ‒ Tandori Dezsőnek: „Tört-vert alexandrinusok, rímtelen hosszúsorok... sorai hosszúak és bizonytalan üteműek... a sorok felezése is figyelmet érdemel: rendszertelenül pontos a ritmus középen és a sorvégen, és ez annyira elevenné teszi a szöveget, messze minden klasszicizálástól, a „nyugatosság” merevségétől.” (Szép Ernő nagy költészete, Az erősebb lét közelében, 1981) Hogy mire gondolhatott Tandori, amikor e versek esetében rendszertelenül pontos ritmusról beszélt, és hogy ez a ritmus valóban lényegesen eltért volna-e a nyugatos kortársak alexandrinus-megoldásaitól, azt most ideje egy kicsit górcső alá venni. „Néked ki száz év múlva sétálsz a sétaúton” ‒ hangzik a Néked szól első sora, és a Magányos...-ban így ír: „Barátot, nőket, múltam, nevem minden emlé -
