Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-30 / 44. szám
Budapest, 1935 október 30. 44. szám Huszonötödik évfolyam Előfizetési ár: EGÉSZ ÉtfEE ................24 FÉ LÉ¥P.S.........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKS52TŐ DÜCSÚ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ŰT 60 Telefon: 13-7-íS — Postacsekk: 40.424 Megértő, békés szellemet hoztunk. A NÉP még a nyári szünet előtt bevonult a városházára és cselekvő módon vett részt a közgyűlés munkájában. Igazi bemutatkozása azonban most, pénteken történt meg, amikor Zsitvay Tibor, a NÉP fővárosi szervezetének elnöke első nagy beszédét mondta és valóságos programot adott, nemcsak a NÉP, de az egész főváros számára. Olyan beszéd volt ez, amely helyet követel magának Budapest székesfőváros történetében és amely a közgyűlés összes pártjai előtt, de főként Budapest székesfőváros polgársága előtt a legteljesebb rokonszenvet keltette nemcsak Zsitvay> Tibor személye, de a NÉP fővárosi programja számára is. Sablonba süllyednénk, ha föl akarnánk fedezni Zsitvay Tibor ritka szónoki kvalitásait, lelkének költői emelkedettségét, de azt meg kell állapítani, hogy ez a beszéd hosszú időkre megvetette a békés és nyugodt városi kormányzás alapjait. Nem lehet Budapestnek olyan lakosa, aki egyet ne értene a NÉP fővárosi szervezete elnökével, aki a tradíciók tiszteletét, a haladó szellemet, a főváros intézményeiben és az autonómiához való ragaszkodást, valamint a keresztényi szeretetet hirdette. Ezután a beszéd után megsemmisül minden kompromittáló hadjárat, amelyet a NÉP ellen a politika irigység, vagy a politikai tehetetlenség indított. Ebben a beszédben Zsitvay Tibor azt hirdette, hogy a NÉP megértő és békés szellemet hozott magával és 'odaadó munkássággal akarja a főváros ügyeit vinni. Budapest törvényhatósági bizottságában ezeknek a gondolatoknak mindenkit le kell szerelnie, akiben él a magyar fővároshoz való hűség és szeretet. Párt és párt között, de ember és ember között sem lehet nézeteltérés abban a tekintetben, hogy az egész fővárosi törvényhatósági bizottságnak száz százalékig magáévá kell tenni azt a programot, amelyet Zsitvay Tibor, mint a NÉP programját adott egyetlen tömör mondatban, de amelynek Budapest programjává kell emelkednie: — Az emberi szeretet, — mondotta — a békés együttműködés jegyében a főváros autonómiája iránt való őszinte ragaszkodással állunk helyt, bízva az itt élő tradíciók szellemében és mindenki jószándékában. Összefogásra és alkotómunkára állunk készen a nemzetért, fővárosért, korunk keresztfáit hordozó magyar véreink, embertársaink boldogulásáért. Remélem, hogy ebben mindnyájan összetalálkozunk. Ebben a szellemben ajánlotta föl Zsitvay Tibor a közgyűlésnek, a harmonikus együttműködést, a megértő, vállvetett munkát, a főváros érdekeinek, a lakosság, a polgárság és munkásság jogos törekvéseinek becsületes szolgálatát. És maga hozzátette, hogy megkönnyíti ennek a harmóniának kialakulását az a tradicionális szellem, amely a közgyűlési teremben elevenen él és ,-,az az egészséges atmoszféra, amely pártkereteken felül emelkedve, minden becsületes és őszinte törekvést egybekapcsol.” Hinni kell és velünk együtt egész Budapest lakossága hiszi is, hogy erre a nobilis, emelkedett szellemű felhívásra az összes pártok részéről nem is igen lesz a válasz, hanem mindjárt a tevékeny, alkotómunkában való őszinte részvétel. # Nemes és előkelő gesztus volt, amikor Zsitvay Tibor mintegy tisztelgett minden elvi alapon felépülő meggyőződés előtt, de ugyanakkor kijelentette azt is, hogy ő és pártja joggal várja el ugyanezt saját meggyőződése számára. Pártunk, — mondotta, — a keresztény nemzeti világnézet alapján áll. És itt láttuk Zsitvay Tibort igazi emberi és politikai nagyságában. Amikor ezt a világnézeti 'alapot, amely ma az egész művelt emberiség vezéreszméje, méltatta, egy pillanatra sem tévedt bele a divatos frázisok és a puffogó, üres mondatok rengetegébe. Az ő számára a keresztény és nemzeti világnézet nem jelszó, hanem olyan lényeg, amely egész gondolkozását és minden tettét irányítja. Frázisok és jelszavak helyett Zsitvay Tibor magát a keresztény szellemet magyarázza és alkalmazza. Szerinte a keresztény kultúra korunk dekadens törekvéseivel szemben az egészséges és emelkedő vonalú haladás útját világítja meg és tárja föl előttünk. A keresztény kultúra, a keresztény erkölcsök és mindenekfölött a keresztény felebaráti szeretet a jövendő kommunális politikájának alapelve. ^frFel világosodott, haladd és emberszerető városi politika az, amelyet Zsitvay Tibor hirdet. És ez nemcsak szellemi és kulturális vonatkozásban nyilatkozik meg, hanem a gazdasági politikában is, A NÉP városházi vezére haladó, modern, emberszerető szemmel nézi a költség- vetést is. Az ötmilliós deficit nem kelt benne — mint egyes más várospolitikusokban — hisztérikus ijedelmet, hanem büszke örömmel köszönti a polgármestert, aki őszinte költségvetéssel állt a közgyűlés elé. Erre az őszinteségre, a tetterőre, a bátor elhatározásra van szüksége ma Budapestnek. Ezt képviseli ma Szendy Károly polgármester és ezt kell képviselnie a székes- főváros egész közgyűlésének is. 1 Különös játéka a véletlennek, hogy talán éppen abban az órában, amikor a főváros polgármesterének őszinte költségvetését nyílszívtí és bátor kommentárral kísérte Zsitvay Tibort, Éber Antal, a „pénzügyi ortodoxia” immár unalmassá váló képviselője ismét, mint már annyiszor, siránkozó cikket írt a főváros további „eladósodása” ellen. Ennek a két álláspontnak a szembeállítása élénken tükrözi azt, hogy kik járják Budapest haladásának igazi útját és kik azok, akik idejét múlt elméletek mocsarából igyekeznek Kasszandra-jóslataikkal az emelkedés, a boldogulás, a fejlődés útját megakadályozni. A pénzügyi ortodoxia mondvacsinált vezére „újabb eladósodásra ösztönző pártvezérek”- ről beszél. Ezzel szemben a tárgyi igazság az, hogy nem pártvezérek, de maga a polgármester és’maga egész Budapest lakossága érzi azt, amit Szendy Károly oly bölcsen fejezett ki, hogy rendes bevételekből csak rendes kiadások fedezhetők. A zsíros kalap és a kaucsukmanzsetta lovagjai még ma sem értik meg, hogy egy nemzedék nem vállalhatja el mindazt a terhet, amelynek fejében egymást követő nemzedékek részesülnek a kultúra, a városrendezés, a korszerű intézmény szaporításának áldásaiban. Maga a polgármester mondta expozéjában, hogy a budget terhére végrehajtott beruházások túlságosan terhelnék a ma élő nemzedéket és szükségképpen a közterhek emeléséhez vezetnének. Ezt pedig a mai viszonyok között a mai nemzedék már nem bírja el. Értsék meg végre, a pénzügyi ortodoxia mamelukjai, hogy egy iskola, egy kórház nem nekünk, hanem a gyermekeinknek és az unokáinknak, sőt talán azok gyermekeinek is épül. Ez a nemzedék a beruházásoknak leginkább csak annyiban veszi hasznát, hogy ezek forrásai a szociális tevékenységnek, amely minden fillérjét visszaviszi a gazdasági f vérkeringésbe. Ezek a beruházások, amelyeket ma kölcsönből eszközlünk, apasztják a munka- nélküliséget, foglalkoztatják az iparost, a kereskedőt és biztosítják azt a társadalmi békét, amelyre talán sokkal nagyobb szüksége van a pénzügyi ortodoxiának, mint azoknak, akik ma a várost mély szociális érzékkel kormányozzák. Csak egy példát idézünk ezeknek az uraknak az emlékezetébe. A felvidéki tótokét, akik a háború előtt kivándoroltak Amerikába. Az amerikaiak nagyon megbecsülték ezeket, mint munkásokat és mégis, valósággal kinézték őket az újvilágból, mert amit kerestek, nem költötték el, hanem vártak öt esztendeig, gyűjtötték a pénzt és visszavándoroltak ugyanabban a ruhában, ugyanabban a csizmában, amelyben betették a lábukat Amerikába. Nagyon sok igazuk van ebben az amerikaiaknak, mert a gazdasági élet egészséges vérkeringését csak akkor lehet biztosítani, ha mindenki keresetének, jövedelmének és vagyonának megfelelően költ is. Költenie kell tehát a fővárosnak is és Budapestnek nem szabad hallgatnia azokra, akik a mindenáron való takarékosságot, a temető csöndjét akarják rákényszeríteni erre a világvárosra. Feleljenek rá, vájjon miért? Hiszen a polgármestertől és a NÉP fővárosi szervezetének elnökétől azt hallottuk, ami a polgármester őszinte költségvetéséből is kiderül, hogy alig van ma nagyvárosa a világnak, amely ne kűz- dene hatalmas deficitekkel. „Pedig azok — tette hozzá Zsitvay Tibor — nem vesztett annyit, mint mi és nem szenvedtek ;át egy trianoni katasztrófát”. Amikor Zsitvay Tibor hitvallást tett a békés és eredményes munka mellett, amikor leszögezte magát az autonómia mellé és amikor egy felvilágosodott széleslátókörű pénzügyi politikát hirdetett, ugyanakkor még két rendkívüli fontosságú nyilatkozatot is tett. i Az egyik a főváros tisztviselőire, a másik a szanálásra vonatkozott. Kifejtette, hogy a főváros költségvetési deficitjének csökkenése bekövetkezett anélkül, hogy a polgármester „a tartalékoskodás legszerencsétlenebb oldalát fogta volna meg.” A takarékoskodás legszerencsétlenebb oldalának azt tartom, — mondotta, — ha a tisztviselők és munkások amúgyis lecsökkentett illetményéhez nyúlunk, de szerencsétlennek tartom azt is, ha minden évben tovább nyirbáljuk a költségvetés kereteit. | A szanálásról pedig nem kevesebbet állapított meg, mint hogy erről a fővárossal kapcsolatban beszélni helytelen dolog, mert a főváros háztartása szilárd alapon nyugszik. A szanálás helyett a főváros az állam közös kérdésének tisztázására van szükség és itt Budapest lakosságának előre is kiérdemelte a háláját Zsitvay Tibor, akinek szavaiból kiérzett, hogy tevékenyen és hatékonyan kíván ennek a kérdésnek rendezésébe beleavatkozni. Hosszú, nagyon hosszú idő óta igen súlyosan érzi a főváros, hogy ezek a kérdések állandóan napirenden szerepelnek, de a legjobb esetben is csak provizórikus megállapodások jöttek létre. Olyanok voltak ezek a megállapodások, amelyek nem biztosítottak a főváros számára határozott létalapot. Könnyen fölborítható, visszavonható, vagy megszüntethető megállapodások voltak, amelyek ideig-óráig talán nyugalmat hoztak, de a .főváros és az állam feladatköreit eddig soha senki komolyan nem határolta el. Zsitvay Tibor
