Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-04-10 / 15. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 59. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1994. ÁPRILIS 10. HÚSVÉT UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP Ne hidd, hogy csak úgy besétálsz Isten országába. Először újjá kell születned víztől és Lélektc / Luther A TARTALOMBÓL TÖRTÉNELMI ESEMÉNY SZOMSZÉDOK BESZÉLGETÉSE A FEHÉR TULIPÁN Az ünnepély istentiszteleti keretbe volt foglalva. Orgonaszó, kezdő és záró oltári szolgálat fogta közre az emlékezések sorát. Megszólalt maga Kossuth is az írásaiból vett idézetekben Bitskey Tibor színművész tolmácsolásában. A Kossuth életét, munkáját főbb állomásaiban bemutató és a ma emberének erőt és biztatást adó személyiséggel való találkozást lehetővé tevő meditációt dr. Paskai László bíboros tartotta. Két különösen jelentős mozzanatra mutatott rá Kossuth személyiségének jellemzése során. Az egyik a nemzet, vagyis a közjó szolgálata, a másik az ország függetlenségét és szabadságát az erőszakos uralommal szemben megvalósító demokrácia megteremtésére való törekvése. Mindkettő a maga korában is jelentős társadalmi változások elérésére irányult, de előremutató módon hatnak a ma társadalmi életének alakulásában és alakításában is. Az ünnepély érdekes színfoltja volt az az emlékbeszéd, amit Kecskés Krisztina gimnáziumi tanuló tartott, aki a csongrádi Batsányi János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola növendékeként lett a Kossuth Szövetség emlékbeszéd-pályázatának díjnyertese, s így került Kossuthot méltató beszéde az ünnepély programjára. A méltatáson túl sokkal fontosabbnak tekintette azonban Kossuth jelenbe mutató jelentőségének kiemelését, az utókorra hagyott útmutatásának érzékeltetését. Kossuth Lajossal kapcsolatban ilyen megállapításokat tett: A független, szabad Magyarországért, polgárosodásért, iparfejlesztésért, az oktatás és közlekedés érdekében elmondott szavai olyan lelekesedést váltottak ki, amely egyúttal tettekre is ösztönzött. „Szavára az egész ország fegyvert fogott, mert amiben ö hitt, abban hitt a nép is, és 5 pedig hitt a nép erejében. A régóta elnyomás alatt élő magyarok szabaditót láttak benne, s követték hívó szavát. Az akkori fiatalok bálványozták, az országgyűlési ifjak lelkesedtek érte. Szónoki tehetségével hatni tudott a tömegre. Csodálatos lehetett!” Kecskés Krisztina beszédében azt is kijelentette, FELTÁMADOTT! Keresztjéről levették. Sziklasír sötétje akarta befogadni, de ő volt a fény, és a fény körül meghal a sötétség! Feltámadott! Lukátsi Vilma HAJNALI SZÓ Tegnap még zokogott a kert, a sírbolt a mindennek végét jelentő hír volt. De a sír üres! Kő nem zárja már: örökre legyőzetett a halál! S ámulva hall a hajnal új beszélőt: „NE KERESSÉTEK HOLTAK KÖZT AZ ÉLŐT!” Lukátsi Vilma KOSSUTH LAJOS ÜZENETE A MA ÉLŐ MAGYAR NEMZEDÉKNEK Ökumenikus egyházi emlékünnepély a Budapest-Deák téri evangélikus templomban Kossuth halálának 100. évfordulóján Március 20-án volt száz esztendeje annak, hogy Kossuth Lajos az olaszországi Torinóban 92 éves korában elhunyt. Hetilapunk az évforduló napján megjelent számában több cikkben emlékezett meg a kiváló politikus, a reformok megvalósításáért, a jobbágyok felszabadításáért szóval és tettel küzdő nagy magyar hazafi, egyházunk fia életéről. Az évforduló egyben alkalmat adott arra is, hogy egyházunk a Kossuth Szövetséggel közös rendezésben emlékünnepélyt tartson abban a templomban, amely Kossuth Lajos temploma is volt pesti tartózkodása idején, s ahol két fiát is megkereszteltette. Deák téri templomunk megtelt erre az alkalomra, és a hívek serege teljes figyelemmel hallgatta az ünnepi megemlékezéseket, s kereste azt az üzenetet, amely Kossuth Lajos életének, politikusi pályájának, az önkényuralom ellen mindhalálig vívott hősi harcának tanulságából a ma emberére vonatkoztatható. hogy „hiányzik a mi korunknak s nekünk fiataloknak is egy ilyen egyéniség, akit követhetnénk.” Úgy érzi, követhető és követendő példáért Kossuthig kell visszanyúlnia. „A legnagyobb nehézségek között - a szabadságharc idején is -, a haza megmentésén munkálkodott. Fáradhatatlansága, tettre- készsége csodálatra méltó a mai fiatalok számára is. Úgy gondolom, törhetetlen akaratereje jó példa lehet mindannyiunk számára. Különösen tiszteletre méltó a bukás utáni emigráció hányattatásai közt végzett tevékenysége. Hite itt sem hagyta el. Messze hazánktól, a száműzetés nehéz hónapjaiban is bízott abban, hogy tud fordítani a saját sorsán és az ország sorsán is.” Beszédét ezzel fejezte be: „Halálának 100. évfordulóján - úgy érzem - akkor emlékezünk meg róla a legméltóbban, ha nem felejtjük el szellemi örökségét, ha tartásából, jelleméből megpróbálunk a magunk számára elérhető mértéket megvalósítani. Népet és hazát úgy szeretni, mint Kossuth Lajos tette, azt hiszem, mi nem tudunk, de akaratot, hitet, tenni akarást szeretnénk olyan erőset, mint az övé volt. Ma mások a körülmények s ennek megfelelően a célok s az ideálok. Mégis Kossuth nagy álma, a független, szabad, demokratikus Magyar Köztársaság mára valósult meg. Ennek megőrzése, a nagy hazafi emlékének ápolása mindannyiunk feladata." Az emlékünnepély középpontját képezte dr. Harmati Béla püspök ünnepi beszéde. Rámutatott arra, hogy a nemzeti megújulás és függetlenség nagy harcosának életében és munkásságában miképpen forrtak össze „a nemzeti és egyetemes célok, érdekek, a nemzeti megújulás és az európai társadalmi haladás eszméi a függetlenség és szabadság jegyében. Ezek a közös szabadságtörekvések a Tizenkét Pont kívánság-, sőt követelés-listáján a cenzúra eltörlését, a sajtó szabadságát, a polgárok és vallások törvény előtti egyenlőségét, hazánk politikai és hadügyi függetlenségét és önállóságát jelentették. Úgy követelt szabadságot országunknak, hogy az 1849. júliusi ún. szegedi nemzetiségi törvény szerint minden Kárpát-medencében élő etnikum, mindenfajta népcsoport számára biztosítani akarta azonosságának megőrzését, sőt a zsidók emancipációját is kimondták.” Ugyanakkor európai összefüggésben kidolgozta „a közép- és kelet-európai népek szabadsága és függetlensége tervét, az ún. Dunai Konföderációt az együttműködésre és kölcsönös gazdasági és politikai segítségre építve.” Szólt a püspök Kossuth ökumenikus jelentőségéről is. „Az ökumenikus Kossuth megjelölés a mai idők képét vetíti vissza életére, hiszen a múlt században az ökumenizmus nem volt még ismeretes. Amit ma ökumenizmusnak értünk, az az első világháború után fejlődött ki, noha már a múlt században is voltak törekvések arra, hogy a különböző egyházak közelebb kerüljenek egymáshoz. Kossuth evangélikusnak született és életében számos alkalommal adott számot erről. Evangélikus hite és tradicionális vallásossága azonban nem vált szűkkeblű konfesszionalizmussá. Ökumenikus nyitottságát magyarázza neveltetése. A piaristákhoz járt Sátoraljaújhelyen, majd a sárospataki református kollégium diákja volt. Emlékeznünk kell ebben az összefüggésben arra is, hogy Kossuth közéleti szereplésében a nemzet szabadságának ügye szorosan összekapcsolódott a vallásegyenlőségért, a protestánsok jogaiért való küzdelemmel.” Végül olyan vonásra mutatott rá a püspök Kossuth életében, „amelyik igen fontos lehet mai közéletünk számára. Ez a vonás pedig jellemének, magatartásának, cselekvésének a közjóért való odaadó áldozatkészsége. Számára nem egyéni sorsa, boldogulása vagy haszna volt a döntő, hanem a meglátott és kiharcolt igazságok képviselete, a köz szolgálata, egész népünk, az egész ország boldogulása.” Kossuth számára a „szabadság jelszava és törekvése először is közösségi, kollektív, nemzeti, az egész országot érintő szabadság és nem rész-szabadság, azaz szorosan kapcsolódik hozzá a felelősség.” Összefoglalásképpen azt állapította meg a püspök, hogy „akkor vagyunk hűek a kossuthi örökséghez, ha megpróbálunk ebből az áldozatos életből számunkra ki- teljesedett áldásból valamit tovább adni. A mai túlpárt- politizált magyar életben nem árt arra figyelmeztetni, hogy a politika eredeti értelme nem a hatalom megszerzése és megtartása, hanem a közös jó, mindnyájunk java, előrehaladása munkálá- sa." Záró akkordként hangzott el dr. Hegedűs Lóránt református püspök meditativ záró imádsága. Az emlékünnepély méltó keretezését adta a Lu theránia Énekkar szolgálata (Kamp Salaimon vezényelt) és Trajtler Gábor művészi orgonajátéka. Vető Béla A HIT MÉRTÉKE SZERINT A fiatalok szerepe és felelőssége egyházunk életében Az ifjúsági munka szerves része az egyház életének, mivel az ifjúság Krisztus testének egyik fontos tagja. A jelenben az egyik legfontosabb munkaág, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt években egy generáció nagy része növekedett fel a hit igénye nélkül. így az ifjúsági munkának elengedhetetlen céljává válik az, hogy legyenek fiatalok, akik később szintén aktív résztvevői lesznek egyházunk életének. A fiatalok életkori adottságai sok-sok megértést, figyelmet, „együtt sírást - együtt nevetést” igényelnek. Nem az a lényeges, hogy hány éves az, aki fiatalokkal dolgozik, hanem az a fontos, hogyan találja meg a hangot ezzel a korosztállyal. Jó lenne, ha minél többen éreznék szívügyüknek azt, hogy „profi” szinten dolgozzanak együtt fiatalokkal. Nem véletlenül szeretném a hangsúlyt az életkori sajátosságokra helyezni. Olyan korosztály ez, ami éppen most lépett ki a serdülőkorból, testileg és lelkileg is változik, vagy éppen az egzisztenciateremtés körüli harcokat folytatja. Jellemzőek ezek az evangélikus fiatalokra is, ezért nem szabad őket figyelmen kívül hagyni. Ahogyan a fiatalok az iskolában és a családban élnek, ahogyan a munkahelyükön birkóznak az elvárásokkal, ezeket mind magukkal hozzák az egyházba is. Sokszor éppen az egyházban várnak gondjaikra, problémáikra megoldást. A másik jellemző eset, amikor a fiatal az egyházban, a gyülekezetben példát szeretne kapni, nyugodt, kiegyensúlyozott életeket látni, olyan fiatalokat, akik veszik az akadályokat, olyan családokat, ahol megértik egymást az emberek. A fiatalok részére otthont kell teremteni az egyházban, a gyülekezetekben. Úgy jöjjenek hozzánk, hogy igazi közösséget találjanak, ahol nem kell magukra erőltetniük egy újfajta viselkedésformát, hanem életkoruknak megfelelő alkalmakon és programokon vehetnek részt. így könnyebben fogják otthonosnak érezni a gyülekezet közösségét, és könnyebben fogják magukénak érezni a gyülekezet istentiszteleti és egyéb életét is. A fiatalokban is nagyon sok kincs rejtőzik. A teherbíró képességük, a befolyásoktól még mentes gondolkodásuk megfelelő odafigyeléssel és közös munkával nagyon sok mindenre képes. A fiatalok a jövő egyháza, de a ma egyházának építésében is ki tudják venni a részüket! A hitben való élet csalhatatlanjeleit mutatják azok a fiatalok, akik egyéb más elfoglaltságaik mellett istentiszteleteket, táborokat szerveznek a többi fiatal számára, ifjúsági órákat tartanak, fogyatékosokkal és nevelőotthonos fiatalokkal találkoznak és táboroznak rendszeresen, vagy éppen egy új ifjúsági lapot indítanak el. Nem kell már messzire mennünk, hogy egyházunk fiatalsága megtalálja a magának megfelelő szerepet. Ez a szerep arra is indítja a fiatalokat, hogy szolgáljanak és ők is kivegyék részüket a közös munkából. A fiataloknak persze érezniük kell felelősségük súlyát is. Ők is felelősek egyházunkért és önmagukért. Ha nincs ifjúság, akkor kik fogják alkotni a következő felnőtt nemzedéket? Sokat tehetnek azok, akik az ifjúsággal foglalkoznak, hogy ez ne következzen be, de sokat kell tenniük maguknak a fiataloknak is azért, hogy ne maradjanak egyedül. Szerepet vállalni és felelősséget érezni csak az tud, aki tevékenyen részt vesz és részt vállal a munkában. Az egyház életében való részvétel előfeltétele a szolgálatnak. Ha a fiatalok már a jelen egyházában szerepet és felelősséget kapnak, akkor remény és lehetőség nyílik arra is, hogy ez a jövő egyházában is így lesz! Pángyánszky Ágnes
