Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-10-10 / 41. szám

Jézus asztali beszéde Lukács 14:1—14. A neves frásmagyarázó Lukács evangéliuma 14. fejezeté­nek első 24 versét találóan Jézus asztali beszédének nevezi. Ez a beszélgetés változatos és soktémájú. Egy beteg ember 6Zombatnapi gyógyítása szolgáltatja a beszélgetés első témáját és alkalmat ad Jézusnak arra, hogy megvitassa vendéglátói­val a szombatnap igazi jelentőségét. A második téma az alá­zatosság. S végül a nagy vacsoráról szóló parabolában éri el a beszélgetés nagyszerű csúcspontját. A beszélgetésre a lehetőséget és az alkalmat egy vezető farizeus háza és ebédmeghívása szolgáltatja. A vendégség, amelyben Jézus részt vesz, nem meghitt, baráti légkörben le­folyó esemény, hanem feszült hangulatú harci helyzet. A fari­zeusok csapdát állítanak Jézus számára azzal, hogy egy be­teget hoznak a házba. Ha Jézus nem segít a betegen, leszól­hatják őt, hogy szívtelen és irgalmatlan, nem hajlandó mások­kal jót tenni. Ha viszont gyógyít szombatnapon, akkor nem tartja meg az ünnepnapot, rábizonyíthatják, hogy megszegi a törvényt. Márpedig ők a törvény rendíthetetlen őrei. Az ün­nepi ebéd is az előző napon készült, mert szombatnapon nem Volt szabad munkát végezni. Jézus rámutat arra, hogy isten- szolgálatunknak életté kell válnia, a felebarát iránti szeretet- ben, betegek gondozásában, a felebaráti szeretet minden egyéni és közösségi távlatú gyakorlásában. S erre mindjárt példát is ad az ottlévő vízkóros meggyógyításával. De egész életével is ezt példázza. Jézus számára az ember szeretető és szolgálata a legfőbb szempont. Az emberi sors megváltozta­tásáért azokon a pontokon küzdött, ahol az a legfájdalmasabb; a betegség, a szegénység, a bűn és halál vonalán. Ügy szolgált, hogy betegek gyógyultak, vakok láttak, poklosok tisztultak és a szegényeknek az evangéliumot hirdette. Jézus tanít bennün­ket arra, hogy sok megkötözöttségünkből nekünk is fel kell szabadulnunk az igazi Isten és emberszolgálatra. Jézus egy akkor közszájon, forgó történet kapcsán aláza­tosságra tanít — s ez a beszélgetés másik témája. Mindenki ismerte akkor a tudós Simeon rabbi történetét, akit a király meghívott ebédre. A rabbi a főhelyen, a király és királyné között foglalt helyet, mondván: „A tudás felmagasztal.. Persze megszégyenülten kellett elhagyni a főhelyet. Jézus en­nek a társadalmi ambíciókat kifejező történetnek eschatolo- gikus értelmet és jelentőséget ad és hirdeti, hogy Isten nagy vacsoráján, az üdvösségben csak az alázatosak vehetnek részt. A beszélgetés kapcsán Jézus kifejti, hogy az alázatosság a há­lából ered. A hálás ember tudja, hogy mindene Istentől van. Miért tartaná hát magát feljebbvalónak? Azután az alázatos­ság a bűneink ismeretéből, a bűnbiscsánatra, tehát Istenre szo­rultságunkból ered. A bűnbánó és megtört szívet szereti az Ür. Matuz László ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. október 10-én Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gá­bor de. 11. (urv) D. Káldy Zoltán du. 5. Hafenscher Károly du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. Bándi Sándor du. 6: Bándi Sándor Kő­bánya de. 10. Utász u. de. 9. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Veöreös Im­re Rákosfalva de- 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Zugló de. 11. (urv) Bara­nyai Tamás du. 4. Szeretetvendég- ség (sajtó) Koren Emil, Várady Lajos, Rédey Pál Üjpest. de. 10. Kosa László Fóti űt de. 11. Soly­már Péter Váci út de. 8. Gádor András Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlő­rinc de. 11. Pestújhely de. lü. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÄV- telep de 8. Rákospalota Nagytemp­lom de. 10. Rákospalota Kistemp- lom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11- Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresz­túr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Madocsai Miklós es­te 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Takács József du. 6. Szere­tetvendégség Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv..) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Vi- sontai Róbert Budafok de. 11. Vi- sontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. H. du. 5. szeretetvend. HÍREK. — Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ef 4, 1—6; az igehirde­tés alapigéje: Lk 14, 1—11; a délutáni istentisztelet alapigé­je: I Kor 1, 10—17. — RUDABÁNYA. A 600 éves bányaváros kis evangéli­kus gyülekezete szeptember 26-án templomszentelési és aratási hálaünnepen emléke­zett meg a jellegzetes évfor­dulóról. Az ünnepi istentiszteleten a szolgálatot NIKODEMUSZ JÁNOS újesanálosi lelkész vé­gezte, ugyanő szolgált a sajó- kazai egyházközség délutáni istentiszteletén is. — A GYÖR-SOPRONI EGY­HÁZMEGYE lölkészi munka- közössége szeptember 29-én Ménfőcsanakon ülésezett. Ma- gassy Sándor, Hubert István, ifj. Joób Olivér, Foltin Brúnó, Bojtos Sándor, Bárány Gyula lelkészek és Weltler Rezső es­peres szolgálatával. A ménfő- csanaki gyülekezet helyzetéről Laborczi Zoltán gyülekezeti lelkész adott rövid tájékozta­tást a megjelenteknek. — A KELENFÖLDI ének­és zenekar október 17-én, az este 6 órakor kezdődő isten- tisztelet keretében G. Werner két pasztorálját és egy Hän­del cantatát ad elő. — SZÉP JUBILEUM: BÁNÓ ÁDÁM ny. nemescsói igazga- tó-tanító október 15-én ün­nepli szolgálatának 60. évfor­dulóját. Jelenleg is ő a gyüle­kezet kántora, aki a lelkészt filiai útjaira is elkíséri. Neve­zett szeptember 30-án töltötte be 82. életévét. D. dr. Vető Lajos püspök írásban köszön­tötte a hű munkást és további szolgálatára Isten áldását kérte. — Toronyóra iavítást szakszerű­en vállal, helyszínen árajánlatot készít Bíró György lakatos, Oros­háza. Dózsa Gy. u. 12. — Fehér bárány bundabélés kö­zép alakra, ezüst Omega zsebóra, Hardtmuth irodai logarléc 70 lite­res akváriumváz, 4.25 h csónakváz szegletacélból készültek, 100 literes bukóüst, 2—3 m5 jegenyerönk el­adók. garzon gáztűzhelyt vennék. Telefon este vagy reggel :343—866. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 24 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, vm. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VIII. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.10245/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F.v.: Bolgár I. A Nyugdíj osztály Tanácsa ülésezett Az Evangélikus Egyházegyetem Nyugdíjosztályának Ta­nácsa 1965. szeptember 29-én tartotta meg ülését. Az ülésen D. Dr. Vető Lajos püspök, egyházi elnök elnökölt. A tanács­ülésen a hivatalból tagokon kívül részt vettek a kijelölt egy­házmegyei lelkészi munkaközösségekből: Dr. Murányi György, a Bács-Kiskun Egyházmegyéből, Kiss György, a Nyugat-Békési Egyházmegyéből, Kovács Gyula, a Nógrádi Egyházmegyéből, Novak Elek, a Győr-Soproni Egyházmegyéből. Csekey Zoltán ügyvivő-lelkész részletesen beszámolt a Nyugdíjosztály 1964. évi működéséről, az intézőszervi ülések­ről, az elhalálozásokról, a lelkésszé avatásuk 50., illetve 60. évfordulóját elért lelkészekről, a temetési segélyekről. Elő­terjesztette továbbá a korhatárt elért lelkészek nyugdíjazásá­nak, illetve szolgálatban hagyásának ügyét. Megállapította a Tanács az özvegyi nyugdíjakat. A Tanács, saját kérelme alap­ján, 1966. január l-től kezdődően nyugdíjazta Szlovák Miklós szarvasi vallástanító lelkészt és betegségére való tekintettel Pohánka Ödön csővári lelkészt. Az ügyvivő beszámolt a nyug­díjasok javát szolgáló offertóriumról, az Egyházegyetem által nyújtott segélyezésről. Péter Lajos egyetemes pénztáros előterjesztette az 1964. évi zárszámadást és az 1966. évi költségvetést, amelyet jóvá­hagyásra felterjeszteni rendelt a Tanács az Egyházegyetem Tanácsához. A Tanács ezúton is értesíti az egyházközségeket és lelkészeket, hogy az 1966. évre a már megállapított nyugdíj­járulékkulcs változatlan. A Tanács a Nyugdíjosztály kötelékébe tartozó sajátjogú nyugdíjasok törzsnyugdíját, a házastársi pótlékot és családi pótlékot a Nyugdíjosztály anyagi helyzetének figyelembevéte­lével rendezte. Köszönetét fejezi ki azoknak az egyházközsé­geknek és lelkészeknek, akik a járulékokat teljes egészében már befizették', az elmaradottakat kéri kötelezettségük telje­sítésére, hogy a Nyugdíjosztály teljesíteni tudja a kifizetése­ket HÉTRÖE-HÉTRE A gyülekezet egységéért I. Kor. 1, 10—17. Pál apostol 51-ben jutott el először Korinthus városába. Az első alkalommal másfél esztendőt töltött ebben az élénk­forgalmú városban. Másfél éven át volt Aquilia és Prisca zsidó származású keresztyén házaspár vendége. Szinte éjjel-nappal hirdette Isten igéjét. Munkája eredményeképpen kevés zsidóié de annál több szegénysorsú pogányt téritett Krisztushoz. Pál után közvetlenül Apollos, alexandriai zsidó keresztyén igehirdető tanította a korinthusi gyülekezet tagjait. Apollos választékos stílusban, tudományos formákban hirdette az igét. A gyülekezet tagjai végül is négy pártra szakadtak. Vol­tak, akik Pálra eseküdtek, mások Apollosra. De pártja volt Kéfásnak is. — Kéfás Péter apostol arámnyelvű neve. — A hívők negyedik csoportja teljesen kizárta az apostolok tekinté­lyét és azt vallotta, hogy Krisztushoz tartoznak. A négy pártra szakadást Kloe hozzátartozói vitték hírül Pálnak, amikor harmadik útján Efezusban tartózkodott. Az apostol Jézus nevére hivatkozva, kéri a gyülekezetett hogy mindnyájan ugyanazt vallják. Ne szakadjanak pártokra, hanem forrjanak egybe ugyanazt az elvet és felfogást vallva magukénak! Kérését azzal indokolja, hogy Jézus nem megosztott sze­mély. Es nem Pál apostolt feszítették keresztfára a gyülekezet tagjainak bűnei miatt. Döntő érve pedig ez: Jézus nem azért küldte Pált és egyet­len más igehirdetőt sem a gyülekezetbe, hogy bölcselkedő be­szédeket mondjon, hanem, hogy a tiszta evangéliumot hir­desse Fülöp Dezső NAPRÖL-NAPRA VASARNAP: ZSOLTÁROK 31.17 — II. PÉTER 2,9 — Isten szabadító kezében lenni rang, előre kapott bizalom, mely Is­ten eszközévé emel. De kötelezés is, hogy ehhez illően járjunk. Ugyanakkor teljes szabadulás is minden kísértésből. Efezus 4,1—6 — Zsoltárok 119, 1—16. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 66,5 — JÁNOS 10,25 — Csodálatosak Isten cselekedetei. De sokszor nem sokat értünk belőlük. Tapasztalásuk a legkevesebbre zsugorodik: van Isten! Figyel­jük közelebbről Isten cselekedeteit, s tanuljunk meg igazán és jól csodálkozni! — Róma 13,8—10 — I. Timótheus, 2,1—7. KEDD: JEREMIÁS 31,34 — KOLOSSÉ 1,10 — Isten ma is megmutatja magát. De talán nem úgy, ahogyan mi azt megrendeljük. Hányszor vitázunk Vele, Róla, vagy elfutunk Előle? A bűntől szabad ember tudja: Istent jól megismerni — kegyelem. Ismerjük meg! Máté 15,1—9 — I. Timótheus 2,6—5 SZERDA: ZSOLTÁROK 14,2—3 — ROMA 7,18 — Nincs bennünk semmi jó. Ide vezet a bűnünk. Nem keressük a* Istent. Nem tudjuk elválasztani a jót a rossztól. Istent cinikus, flegma magatartással vetjük el. Máté 17,24—27 — I. Timótheus 3, 1—13. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 95, 6—7 — EFEZUS 1,4 —< Isten teremtése vagyunk. Ö teremtett és választott ki magának. Hajoljunk meg és boruljunk le Alkotónk előtt! — I. Korinthus 9,19—23. — I. Timótheus 3,14—16. PENTEK: EZSAIAS 60,1 — JÁNOS 12,46. — E világra jött Krisztus, hogy fényével bevilágítsa életünket. Igyekez­zünk a fényforrás felé, ott láthatunk és tájékozódhatunk. Min­denkit kiment a sötétségből — aki hisz! Galata 5,í®-6 — I, Timótheus 4,1—5. SZOMBAT: ZAKARIÁS 2,8 — I. JÁNOS 5,19 — Isten és világ, Krisztus és Sátán között állandó a harc értünk. Nem vagyunk elhagyatottak, mert összetartozunk VELE. Ö küzd értünk. — Ámós 5, 11—15 — I. Timótheus 4,1—5. Solymár Péter HIBAIGAZÍTÁS Lapunk legutolsó, 40. szá­mában D. Káldy Zoltán püs­pök „Kétinilliárd” című cikké­ben sajtóhiba van. A mondat helyesen így hangzik: „Jelen­leg évente 140 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre.” Zongora, páncéltőkés, kereszt- húros 3 pedálos Lauberger Glotz; kanadai-nyárfa, telesáló; konyha­bútor privátnak eladó. Cím: Papp György, Bp. V. Bajcsy-Zsillnszky út 72. n. ». Telefon: 318—290 (dél­előtt). — Bundák átszabása, irha tisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. v. Kossuth Lajos u. l. az udvar­ban. A tájnak ereje van. Ma élő művészeink, Íróink közül hár­mat is igézetében tart a Ba­laton legfestőibb helye, az ősi tihanyi félsziget. Illyés Gyu­lának számos versét ihlette a félsziget csúcsának hegytete­jéről megnyíló körkép. Né­meth Lászlónál a ,.Sajkódi esték”-et köszönhetjük az apáti templomrom mögött megbúvó, félreeső csendes házak őszi magányának. S most Borsos Miklós legújabb szobrait és képeit szemlélhet­jük a tihanyi volt bencés ko­lostor néhány elsőemeleti, múzeumi szobájában. A kisméretű helyiségekben egy-egy pillanatra önkéntele­nül is kifut tekintetünk az ablakon, s Tihanynak megint más panorámáját látjuk a több százados épület mély ab­lakaiba keretezve: a félsziget magasan fekvő „belső tavát”, fölötte hegyvonulatot, e mö­gött a Balaton távolba vesző, mozgalmasan színes víztükrét. Az élő természetnek ez a nagy­szerű látványa alkotja min­den szobában a hátteret Bor­sos Miklós szobraihoz. A táj varázsa összeolvad a szobro­kéval. Borsos Miklósnak ezek az alkotásai rendkívüli módon képviselik korunk tipikus művészetét, az absztrakt irányzatot. Ellentétben azzal a belső nyugtalansággal, szo­rongással, félelemmel, ami az absztrakt és az absztrakton túli képzőművészetben sokszor jelentkezik, nála a végtelen nyugalom, a belső béke, a harmónia ölt testet. Mintha az ókori görög szobrászat és a XX. század plasztikája ta­lálkozott és forrt volna össze egyetlen művész lelkében s keze alatt. Az absztrakció itt az abszolút művészinek ma­gától értődő kifejezése, a szépnek végtelenül leegysze­rűsített ábrázolása. Kevesebb kontúrral aligha lehetne dol­gozni, de Borsos Miklósnál ez a teljes leegyszerűsítés nem öncél s nem is egyhangú munkamódszer. A legegysze­rűbb körvonalak mellett néha meglepően, de jólesöen s tel­jesen odaillően találkozunk egy-egy emberi fül lehelet- finomságú rajzával vagy egy nyakérem hajszálpontosságú kidolgozásával. Ez az évezredesen klasszi­kus és teljesen modern, erő­teljesen nagyvonalú és mégis végtelenül finom szobrászat, a harmóniának és a szépnek korunkba állított szolgálata nagyszerűen tükrözi a lélék és az anyag, a gondolat és matéria egységét. Sőt többet: azt a tényt, hogy az igazi mű­vészet az anyagot bevonja munkájába alkotó társként. Michelangelo „márvány tömb- szonett”-je jut eszünkbe, ami­kor Borsos szobrait nézzük: „A legjobb művész sem tud olyan eszmét, Mit fölöslegével nem rejt a kő Magában; s csak az elmét követő Kéz bonthatja ki burkából a tes­tét.” Vagy a következő szonett: „Miként ott lappang, s fel­támad a kőben A kalapács alatt Egy-egy élő alak...” Ezt a művészi elgondolást, hogy a kő és a márvány ma­gában rejti a gondolatot & Ki állítás Tihanyban alakot, amelyet a szobrász az-szürkéből test-melegbe átcsa­után kifejt belőle —, talán senki sem valósította meg olyan következetesen, mint éppen Borsos Miklós e mű­veiben. A szemlélőnek szinte az az érzése, hogy az anyag sugallja az eszmét a művész­nek. Mindenesetre arról van szó, hogy mindegyik szobor anyaga rendkívüli erővel szol­gálja a művészi kifejezést, teljes egységbe olvadva a szobor tárgyával. Ez az alkotó módszer még határozottabban segíti a mű­vészt abban a törekvésében, hogy a legegyszerűbb módon fejezhesse ki gondolatát, mu­tassa be tárgyát, mert a szo­bor vonalain kívül magának a kőnek természetes színe és fe­lületének törése is az ábrázo­lás szolgálatában áll. A „Tenger” című szobor anyaga olyan zöldeskék kő, amelyben benne ring az óceán mélysé­ge. A „Nagy véres mártírium” ormótlan köve véres színével, durva alakjával már maga is beszél. „A szent” hófehér, tiszta anyagával simul a mű­vész gondolatába. De legha­talmasabb a kő szava a „Vé­nusz születésé”-nél. A női csípőt odavetett, leheletköny- nyű fátyollal ábrázoló szobor anyaga halvány-rózsaszínű, kékkel erezett kő. Mintha élő test lüktetne benne az erek­kel! De az egy-darabból álló kőnek kisebb része, a derék oldalsó fele mintha halotté lenne: sápadt, mozdulatlan. A kő anyagának ez a halott­pása is érzékelteti mitológiai tárgyát, a szerelem istennőjé­nek születését. Az „Álom” kis szobrának vonala a suhanást, a lendületet mint madár röp­tét mutatja, a zöld kő nyers felülete azonban olyan zegzu­gos, kavargó, mint az álom zavaros hullámzása. Bibliai téma a „Canticus canticorum”, az Énekek Éne­ke, amely a férfi és a nő Is­tentől adott összeforrottságát ábrázolja két fej összesimuió párhuzamában. A „Hajnal” rózsaszínű köve a művész ke­ze nyomán felfelé néző és tö­rő, absztrakt női arc vonásait mutatja. „Godotra várva” a híres modern színdarab két csavargóját sejteti, amint el­érhetetlenül várják életük megoldását. A zöldesszürke „Hal", a fehér „Lófej” és „Madár”, „Lighea” sötétzöld női feje, a fehér „Csillagné­ző” és „Napbanézö” után a legbelső szoba három szobra a csúcs. Itt a már említett „A szent” feje a gyertya fénykorét ér­zékelteti a glóriával s valami nem-e-világi hófehér sugár­zással. E szobor egyik legjobb példája Borsosnál, hogy a mai művészet a szemlélőt is alko­tásra készteti: gondolataival olyasmit is találhat a műben, amire a művész talán nem gondolt, de a mű sugall. Való­ban aligha lehetne az igazi szent, az Istenért emberek szolgálatában elégő hivő em­ber életét jobban szimbolizál­ni, mint az önmagát áldoza­tosan felemésztő gyertya vilá­gításával. E legbelső szobában a másik szobor a fekete anyagú „Fia­tal párka”. Kedvesnek tűnő, de valójában gúnyos mosolv- lyal szövi ez a fej láthatatla­nul az emberi sorsot. A fölé­nyesen, hidegen mosolygó márványarc sejteti a mitoló­giai alak gondolatát: ő tudja mindazt a tragédiát, amit az élet magában rejt. A harma­dik szobor a „Mitológia”: fe­hér rücskös kőből készült bi­kafej, amelynek titokzatos imádása éppen a Krisztus szü­letése körüli időkben az em­berek nagy részét tartotta ha­talmában. Az öt közül a középső szo­bában életszerű portrék áll­nak kortárs-művészekről. El­sősorban Babits Mihály szen­vedésektől és mély gondola­toktól árnyékolt arca, Szabó Lőrincnek ziláltsága, a végső kérdéseken kétségbeesetten töprengése, valamint a mű­vész önmagáról alkotott feje ragad meg. E szobrok már ki­dolgozott arcok; az absztrakt művészetnek csak addig van lehetősége, amíg az általáno­sat fejezi ki, e fejek között azonban már az egyéni lép velünk szembe. A szobákkal párhuzamosan futó, a régi kolostori hangu­latú udvarra nyíló folyosón kétoldalt a művész képei a legutolsó évekből. „Virág tér-* ben”, „Parti kövek”, „Ószl naplemente’, „Balatoni este”. „Felhőszakadás”, a tihanyi „Ovár vitorlással” ... Vala­mennyi kép kizárólag fekete- fehér, esetleg barna, s olyan egyszerű vonalakkal, hogy a közönség soraiból ilyen éret­len megjegyzések is felhang- zanak: „Ezt a kisöcsém is megrajzolta volna”. A művésa azonban elérte a célját: „Az ég és a föld találkozásé”-1 si­került olyan végtelenül egy­szerű három vonallal kifejez­ni, amelyet valóban egy gyer­mek is lemásolhat, de a gon­dolatot s annak ilyen csodá­latosan egyszerű ábrázolását csak legnagyobb művész te­remtheti meg. A bibliai témá­jú „Salome” és „Absalon” e történetek lényegére koncent­ráló, s mégis rendkívüli mó­don szemléletes ábrázolás. A tihanyi műtermében dol­gozó Borsos Miklós — akinek fiatalkori szép domborműve, a betlehemi éjszakáról, továbbá vörösmárvány keresztelőme­dencéje a négy evangélista időtlen alakjával a győrnádor* városi templomunkat díszíti —» ezzel a kiállításával a mai képzőművészet világszínvona­lán mozog. Bennünket, keresz­tyéneket, Isten teremtett vi­lágában a szépség, a harmó­nia keresésére és korunkban megtalálásának lehetőségére* valamint a test és lélek mély összetartozandóságára figyel­meztet. Veöreös Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom