Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-11-05 / 45. szám
A HIT ŰTJA Pál apostol a Rómabeliek- hez írott levelének abban a szakaszában, amit így Reformáció ünnepe táján különösen is sokat szoktunk emlegetni (1, 16—17) azt mondja többek között: „Isten igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe”. Abban, tudniillik az evangéliumban, amiről viszont a megelőző mondatban azt vallja, hogy az az Isten embermentő hatalma. Mit jelent ez a különös megfogalmazás, hogy az evangéliumot, tehát az Isten szeretetéről szóló jóhírt „hitből hitbe” kapja az ember? Bibliavasámapon, amely az idén naptárunk szerint időben még szorosabban kapcsolódik a Reformáció ünnepéhez mint egyéb esztendőkben, elmélkedjünk el kissé erről a kifejezésről. „Hitből” szólal meg az evangélium üzenete; Pál apostol itt nyilván a maga hitére gondol. Az apostolok hitére és a prófétákéra. Vagyis azoknak az embereknek a hitére, akik Szem és fültanúi voltak Isten kijelentésének. Tanúi voltak mindannak, amit Isten Izrael népének történetében és azután, Jézus Krisztusban cselekedett. Azokra, akik ott voltak a Sinai hegy alatt és a Kármel hegyén és Jeruzsálemben és Samáriában: Mózesre gondolt és Illésre, Ésaiásra és Ámosra, a sok névtelenre, akiről semmit sem tudunk, még nevüket sem tudjuk. A tanúságtételük azonban reánk maradt írásban, egy nagy könyvben, amely igazában sok könyv gyűjteménye: a Bibliában. És önmagára gondolt Pál, aki ugyan már testben nem látta az Urat, de mégis találkozott vele a damaszkuszi úton; s a tanítványokra gondolt, akik az evangéliumokat írták: Márkra, Mátéra, Lukácsra és Jánosra. Ezekben az emberekben hitet támasztott Isten. Lelke. Így lettek tanúkká. Jézusnak nem minden kortársában támadt ilyen hit. Sokan látták és hallották Öt, de csak kevesen lettek tanúkká. A tanúk bizonyságot flettek hitükről: mert nem tehették, hogy ne szóljanak azokról amiket láttak és hallottak (Ap. Csel. 4, 20). „Hittem azért szóltam, — mi is hiszünk és azért szólunk”, idézi a zsoltárírót s vallja meg hitét Pál apostol is (II. Ko- rinthus 4, 13). Erről a hitből való tanűságtételről szól a Biblia. Ebből a hitből szól hozzám az evangélium s támaszt bennem — ha Isten Lelke akarja — hitet. Ebből a gondolatmenetből pedig két fontos következmény folyik. Az első: Nem lehet a Bibliát úgy Olvasni, hogy közben nem Mózesen és Ámoson, Pálon és Márkon keresztül hallgatjuk Istennek most hozzánk is szóló beszédét Isten most így ákar velünk szólani, bele kell ébbe nyugodnunk. A Biblia égyik mondatáról sem bizonyíthatjuk, hogy ezt így mondotta szószerint Jézus, vagy így diktálta Isten Lelke szószeri nt valamelyik bibliai írónak. Mégis a Bibliának minden részében Isten igéjét találjuk. Ügy, ahogyan azt Áimos és Hoseás, Pál és János megértették és erről bizonyságot tettek. Ebben a megér- íésben és ebben a bizonyságtételben Isten Lelke vezette őket. De gondolataikban és szólásukban, írásukban benne van az ő emberi lelkűk, szívük és értelmük is. Nem iktathatjuk ki őket abból az útból, amelyen Isten szava ma érkezik hozzánk. . Ebből persze az is következik, hogy a Biblia írói, koruk gyermekei voltak minden tekintetben. Koruk gondolkodásának módján szóltak, a maguk korának hallgatóihoz. Ezért nem arra kell figyelnünk, ahogyan ezt teszik, hanem arra, amit mondanak. Nem a kép kerete a fontos, hanem maga a kép. A bibliai írók nem mindenhez értő tudósok, hanem tanúk, akik üzenetet hirdetnek. És ez az Szenet Isten embermentő művéről ad hírt. Ez a jóhír az evangélium. Ezt az evangéliumot minden nemzedéknek újra meg kell érteni. Le keli fordítani a maga nyelvére. Nem „készen” kapjuk Isten igéjét a Bibliában, hanem odaadó fáradozással kell kutatnunk annak értelmét 'h magunk számára. Nem álmoskönyv a Biblia, aminek egyes mondatait ráolvasó javasasszony módjára lehet idézgetnünk, hanem az élő Isten élő beszéde, amire figyelmesen kell hallgatnunk. A második fontos következmény: Isten igéjét csak a Bibliából lehet meghallanunk. Az előbb azt mondottuk: nem lehet a tanúkat, a prófétákat és apostolokat, a bibliai írókat, az ő egész emberi — tehát gyarló — mivoltukat kiiktatni abból az útból, amelyen jön hozzánk az evangélium. Most pedig azt mondjuk: az egész Bibliát mindenestül sem lehet küktatni. Nem várhatjuk azt, hogy Isten ma a Biblia megkerülésével, közvetlenül fog szólani hozzánk. Talán a lelkünk titkos mélységeiben, a természet világában, vagy a történelmi események zajlásában. Ha ezt várnók, akkor rajongókká, szektásokká és tévelygőkké válnánk, mint ahogy akkor is ilyenekké válnánk, ha magában a Bibliában ugyan, de a bizonyságtevő tanúk, próféták és apostolok, bibliai írók megkerülésével közvetlenül akarnánk Isten igéjéhez hozzáférni. Csak az Ű tanúságtételükben, hivő bizonyságtételükben szól hozzánk Isten igéje. De ezt a bizonyságtételt s így tehát Isten igéjét is, csak a Bibliában találhatjuk meg. De azt sem várhatjuk, hogy- valamely csalat- kozhatatlan egyházi taI nítói hivatal tekintélye garantálja nekünk: micsoda Isten igéje a Bibliában. Vagy esetleg: micsoda Isten igéje a Biblián kívül is. Mert ha azt várnók, akkor Rómában kötnénk ki. Akitor nem maradnánk a Reformáció gyermekei. Nem kerülhetjük meg a hit útját, a magunk hitének útját sem. Isten Szentlelke éppen itt és éppen így: a Biblia igéjében akar munkálkodni bennünk s hitet támasztani jótetszése szerint. A bibliai írók hitéből szóló bizonyságtételen keresztül támaszt bennünk ma Isten Lelke hitet. Ez az Isten akarata, így kell ezt elfogadnunk. El is lehet azonban ezt fogadnunk. Örömmel és hálaadással vehetjük tudomásul, hogy ezen az úton valóban vehetjük Isten Lelkét. így valóban hitre juthatunk mi is. Az evangéliumot hallgatva részesedhetünk Isten embermentő hatalmának, szeretettnek áldásában. Hitből támadt az evangélium hirdetése és hitet támaszt ma is, valahol csak hangzik. Így zárul be a kör, amelyben Isten üdvöségünket munkálja: hitből hitbe. Ebben a körben megmaradva járhatunk a hit útján és élhetünk is ebből a hitből, boldog, megbékélt, gyümölcstermő gazdag életet Mert „az igaz ember hitből él.” Groó Gyula Harmadik találkozás a sandi gyülekezettel Néhány ember kézszorításában is ott lüktethet egy egész gyülekezet érverése. Ezt tapasztaltam az elmúlt télen, amikor a sandi gyülekezet vezetőivel beszélgettünk szép kicsiny templomuk belső rendbehozásáról. Az volt az első találkozás. A második elsárgult fóliláns ívek fölé hajolva ért, amikor vázlatos régi följegyzésekben bontakozott ki előttem a gyülekezet története. Harmadik találkozásunkon, október 22-én ott volt az egész gyülekezet. Elkészült a templom teljes belső renoválása, ízléses és szép átalakítása. Most adta át szolgálatának folytatására Káldy Zoltán püspök. Benépesült a templom. A környékből is sokan jöttek, főleg az egykori anyagyüle- kezetből, Iharosberényből. Ott szorongtak az oltártér lépcsőjénél éppúgy, mint kint a kapu előtt Az oltártérben pedig a püspök mellett tizenkét lelkész az egyházmegyéből. Benépesült az ősök emlékével is. A „bizonyságok fellegéről” szólt a püspök, amely körülveszi a hit futásában igyekvő gyülekezetét. Benépesült imádságokkal is. Nemcsak az elődök könyörgésével, amit hallott a négy ősi fal, hanem Krisztus értünk mondott imádságaival is. Ezek erősítik igazán a gyülekezetét. Az igehallgatásért és imádságért épült a templom, hogy erőt gyűjthes- senek a hívek a hit pálapos- toli futásában. „Azért van szükség a megújult hit ünneplő óráira — mondotta a püspök —, hogy szebb legyen az élet, több legyen a szeretet, eredményesebb legyen a munka a mezőkön és a gyárakban. A meg- fáradás, a csüggedés ellen kell az ünnep, hogy a futásban célt érjünk. Mert a pálya nem a felhők »menyországa« távlatában fut, hanem áthalad Sandon is, ahol együttfutó pályatársak vannak, van táj, van haza, van nép. Ügy éljetek, hogy futásotokból a sandi földnek, sandi népnek öröme legyen.” Benépesült a templom az együttünneplés örömével. Az istentiszteletet követő dísz- közgyűlésen a gyülekezet felügyelőjének magával ragadó, frappáns üdvözlőszavai után Teke Zsigmond lelkész, a Teke-nemzetség harmadik sandi papja, ismertette a templom renoválásának történetét. Utána a lelkészek a környező gyülekezetek nevében köszöntötték a megújult templomukkal boldog sandiakat. Kedves alkalom volt Kutas Elek zalaistvándi lelkészt hallgatni, aki szülőfalujának gyülekezetét üdvözölte biztató szavakkaL Szeretettel szóltak a szórványok nevében is s örömmel hallgattuk a helyi katolikus gyülekezet nevében elhangzott bátor és testvéri köszöntést. Benépesült a templom láthatatlan perselyekkel. Az országos Gyülekezeti Segély köszöntése szólt arról, hogy több mint négyszáz templomi persely sok-sok filléres tartalma nőtt azzá a nagyszere- tet-adománnyá, amivel az elmúlt évben az ország evan- gélikussága megsegítette a sandi gyülekezetét, temploma rendbehozásában. „Nincs kiemelkedő jótevőnk” — mondotta a gyülekezet lelkésze. Valóban: a gyülekezet mind«« tagjának egybefolyó áldozatától az asszonyok terített asztal érdekében hozott szíves szorgoskodásig, sokaknak szíve szeretete dobogott együtt a sandi gyülekezet emlékezetes ünnepén. Koren Emil — A LELKÉSZI munkaközösségek ÉLETÉBŐL. A nógrádi egyházmegye lelkészt munkaközössége október 25-én tartotta ez évi hetedik munkaülését Balassagyarmaton. A reformációi igehirdetésre való közös előkészülés után — Babka Tivadar szolgálatával — úrvacsorával éltek a lelkészek. Gartai István esperes az időszerű szolgálati feladatokról, Kovács Gyula pedig a békemozgalom időszerű kérdéseiről tartott beszámolót. Előadást tartott Kühn Ernő: Jézus és az Ószövetség címen. “* A Pestmegyei egyházmegye lelkészt munkaközössége október 25-én Budapesten ülésezett. Űrvacsoraosztás (Jancsó Bertalan) után az Űj Énekekből tanultak, Mar- sc halkó Gyula vezetésével. Az igehirdetés előkészületét Pethő István vezette. Előadást tartott Roszik Mihály: A keresztyén etika alapkérdései János 1. levele alapján. A békemunka legújabb eredményeiről Medvey Mátyás számolt be.- ÖRISZENTPÉTER. Folyó évi november hó 17-én Öri- szentpéteren és Lulafőn hálaadó istentisztelet lesz Baráth Pál nemescsói lelkész, mint az őriszentpéteri evangélikus egyházközség legelső, úttörő és szervező lelkészének szolgálatával. HÍREK, — Szentháromság ünnepe utáni 23. vasárnapon az oltár- térítő színe zöld. A vasárnap oltári igéje: Tit. 3, 1—8; szószéki igéje: Jn. 17, 11—19. Délutáni igéje: Jer. 20, 7—13. — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petöfi-rádióban 1961. november 5-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet: Káldy Zoltán püspök.- EGYETEMES TANÁCSÜLÉS. Egyházegyetemünk Tanácsa 1961. évi november hó 9-én, délután tartja ülését Budapesten, az Egyházegyetem Tanácstermében. A tanácsülés tárgya: _az egyetemes közgyűlés előkészítése, — EGYETEMES KÖZGYŰLÉS. A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem 1961. évi november hó 10-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartja rendes közgyűlését Budapesten, az Egyházegyetem Székházának imatermében. A közgyűlés előtt az Egyetemes Székház imatermében délelőtt fél 10 órakor isten- tisztelet lesz. — PUSZTAVAM. a gyülekezet a múlt évben ünnepelte temploma felszentelésének 175. évfordulóját. Az akkor tartott ünnepi díszközgyűlésen határozta el még a háború sebeit magán hordozó, málló vakolatú templomának helyrehozatalát. Megható módon nyilvánult meg a hívek áldozatkészsége. Karácsonyig 70 000 forintot ajánlottak fel a szép cél és terv megvalósítása érdekében. Buzdítást jelentett a kerületi Gyülekezeti Segélytől kapott 8000 forint is. A renoválási munka május—június hónapokban ment végbe. Alapos javítást kapott a torony, teljesen új vakolatot a templom kívül és részleges felújítást a templom belső része. Isten iránti hálával emlékezett meg minderről a gyülekezet az ez évi templomszentelési emlékünnepen, október hó 15-én. A templomrenoválásra a hívek 87 750 forintot adtak össze és mintegy 6000 forint értékű természetbeni szolgáltatással tették lehetővé a 100 000 forintot meghaladó nagy munkának keresztülvitelét. Az elmúlt évben a lelkészlakon eszközölt javítás 25 000 forintba került. „Uram, szeretem a te házadban váló lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.” — ÖSAGÁRD. Ä gyülekfóze — a környező gyülekezete] bevonásával — október 15-éJ csendesnapot tartott „Vég ső dolgok: Halál, ítélet, őröl élet” főtémával. Igét hirdet tek: Debreczeni István rét sági református lelkipászto és Debreczeni Istvánné lelki pásztomő. Zárószót Harmati Béla helyi lelkész mondott.- BUVAPEST-FASOR. Vasárnap, november 5-én délután 6 órai kezdettel Peskó Zoltán orgonaművész zenés áhítatot tart a templomban. • — SAJÓVELEZD. A sajó- velezdi református templomban október 15-én ökumenikus istentisztelet volt Völ- gyes Pál putnoki evangélikus, és Szőnyi György református lelkész szolgálatával. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháa Saltóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottsá] Főszerkesztő: D. dr. Vető Laj Felelős szerkesztő és Kiadó; Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivataát Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—88 Sajtóosztály! telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— í fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 616500/2 Zrínyi Nyomda^ Bp. Szenteld meg őket Jn. 17, 11-19. Jézus a főpapi imádságban szinte mégegyszer összefoglalj;* mindazt, amire három esztendőn keresztül tanította övéit, Mert ez az imádság nemcsak Isten felé szól, hanem a tanítványok előtt elhangozva, számukra tanítást is jelent. Mindennek a lényegét foglalja magában a mai ige 17. verse, amelyben a mennyei Atyát arra kéri, hogy szentelje meg a tanítványokat az ő igazságával, amely igazságot igéjében adja. A keresztyén élet lényege tehát az, hogy megszenteltessék. Olyan legyen, ami Istennek tetsző, akaratával megegyező, amelyben Isten igazsága megmentő, szerető igazsága nyilatkozik meg. Tanítványai itt vannak ebben a világban, Jézus ebben az imádságban kifejezi azt az akaratát, hogy a tanítványoknak itt is kell maradniuk ebben a világban és ebben a világban kell a megszentelődésnek folynia. Ebben a világban kell a tanítványoknak szentül élniük. Hogy mit jelent ez a szentség, az közelebbről ebben a kérésben jut kifejezésre: őrizd meg őket a gonosztól. A megszentelt élet tehát a gonoszsággal, a bűnnel szembeni harcot jelenti. A tanítványoknak a maguk életében és az őket körülvevő életben egyaránt küzdeniük kell minden gonoszsággal szemben. A mai tanítványok számára ez azt jelenti, hogy ahogyan elénk kerülnek magunk és a világ életének kérdései, bennük Isten szeretetének a leikével kell döntenünk: az önzéssel, a kizsákmányolással, az elnyomással, a háborúval szemben határozottan kell küzdenünk. Másrészt a megszentelődés a jó érvényesüléséért folyó állhatatos erőfeszítést is jelent. Küzdenünk kell az igazságosság diadalra jutásáért, az emberek és népek közötti béke létrejöttéért, az emberi élet megszépüléséért és kiteljesedéséért. Jézus Urunk éppen azért hagyta tanítványait és hagy bennünket ma is ebben a világban, hogy általunk is munkálja mindazt, amit e világért tenni akar. Az a kívánsága, hogy itt e világban, á magunk világában maradva, szolgáljunk szívesen és boldogan a tőle kapott ajándékokkal, testi és szellemi javainkkal. A szent élethez Jézus Krisztus igéjében ad segítséget. Ez az ige teszi előttünk világossá, hogy mit kíván tőlünk napról napra és ez az ige mutatja meg életünk hiányosságait vagy tévedéseit. Ebből az igéből kapunk választ arra nézve, hogy hogyan szolgálhatjuk ma, mint az ő tanítványai, azt a világod, amelyet ő szeretett és amelyért ő életét adta. Á mi szolgálatunk erőssé válhat akkor, ha a Krisztusban hívők együtt szolgálnak. Ezért könyörög Jézus övéinek egységéért Ez az egység azonban valóban csak a Krisztus iránt engedelmesen szolgálók egysége lehet és nem valamiféle hátsó gondolatoktól fűtött egység. Jó arra gondolnunk, hogy ez a Krisztus szerinti szolgálati egység mutatkozott meg a Prágai Keresztyén Béke Világgyűlésen is és egyházainknak általában a békéért, igazságért és haladásért való összefogásaiban. Mi magunk is könyörögjünk azért, hogy Urunk tartson meg bennünket ebben az egységben. Mezősi György HÉTRŐL—HÉTRE Számonkérés L Tim. 6,15 Néhány szót a félreérthető szövegre kell fordítanunk! Sajnos, e vers fordításai nem egészen szerencsések. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy Isten a maga idejében megmutat valamit, hanem arról, hogy Jézus eljövetelét ő munkálja. Nemcsak ez a vers, hanem a biblia több szakasza is rá- mutat, hogy Jézus visszajön, A Szentírás úgy mondja ezt el, hogy Jézus dicsőségben, erőben és hatalomban jön vissza! Miért? Azért, hogy számonkérje életünket. Jézus számonkéri, hogy milyen volt a hitünk. Számonkéri életünket, hogy mennyire és hogyan szerettük Istent és a mi embertársainkat. Számonkéri, hogy szeretetünk- ben mennyi volt a szó és mennyi a cselekedet. Számonkéri, hogy mennyire voltunk hálásak egyházunknak, hazánknak, felsőbbségeinknek, A hála akkor igazán hála, ha konkrét engedelmesség formájában mutatkozik meg. Mózes idejében ez a konkrét engedelmesség az volt, hogy le kellett ölni egy bárányt és vérévéi meghinteni az ajtófélfát. Lót idejében, hogy nem volt szabdd visszanézni! Ma abban mutatkozik meg ez az engedelmesség, hogy a magunk számára nem kívánhatunk semmit annak az árán, hogy előbb háború pusztítsa végig a világot! Nemcsak a most következő héten, hanem életünk minden napjában gondoljunk alázatosan Jézus visszatérésére, A számonkérés bizonyosságának fegyelme alatt éljünk! Ügy dolgozzunk és imádkozzunk, úgy szeressük Istent és felebarátainkat, hogy Jézus számonkéri, Fülöp Dezső 8<*3K9CS<S<3«íCK3CSCKSCgCK3<3SCK§aKKSCS<3<§cg^^ NAP RÓL-NAPRA VASÁRNAP: EZS 17,7; JAN 6,69. —Az Isten és ember közötti elválasztó szakadékot Krisztus hidalta át. Péter és a tanítványok, mint első láncszemek után, mi is beállhatunk azök sorába, akik elhitték és megismerték, hogy Krisztus az Isten Fia. — Ez 37,15—28; Ám 8,1—3; 9,1—6 (Jel 6,15—17). HÉTFŐ: ZSOLT 12,4; 1. PÉT 2,1. — Szavainkat !s megítéli az Ür. A könnyen „kicsúszó” hamis beszéd, más megszó- lása, veszekedés nem méltó Krisztus követőihez. Lakozzék Krisztus a hit által szívünkben, hogy megújult belsőnkből tiszta és igaz beszéd fakadjon. — Mát 10,1—10; Am 8,4—12 (Kol 3,16). KEDD: PELD 14,34; 1. PÉT 2,17. — Legyünk istenfélők, emberszeretők, mindenkit tisztelők, mert így az igazság útján járva leszünk hasznára népünknek. — Mát 10,11—15; Ám 9,7— 15 (Jel 21,5). SZERDA; MIK 7,8; ROM 5,3. — Istenünk dolgai elsősorbán az élet és halál nagy kérdéseire felelnek, de a mindennapok apró nehézségeiben is eligazítanak, mert az Űr a mi világosságunk. — Mát 10,16—23; Mát 5,1—12. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 116,7; FIL 4,19. - Isten le akár szoktatni arról, hogy aggódjunk életünk felől. Gazdag és hatalmas Mennyei Atyánk van! Minden gondunkat Őreá vethetjük. - Mát 10,24-31; Mát 5,13—16. PÉNTEK; EZS 57,19; 2. JÄN 3.— Isten, Krisztusban* szerető szívének gazdagságát tárta föl nekünk. Legyen ajkunkon a hála és dicséret gyümölcse. — Mát 10,32—39; Mát 5,17—20. SZOMBAT: 1. SÁM 2,8; JAK 2,5. — Isten előtt nem számít az, kinek mije van. Előtte szegény és gazdag egyaránt koldus, ö akar meggazdagítani hitben és mennyei országának örökösévé tenni-----Mát 10,40-42; Mát 5,21—26; Mát 24,15—28. LH .B. t