Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - SZEMLE - Szíj Rezső: Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér: Szombathely
állókép, történelmi tabló —, hanem a típusok, melyek mind egyéniek, és mégis mindegyikük sorsa közös: valamennyien nyomorultak és reménytelenek. Nem a munka „hőseit” ábázolja ezekben a kis mesterekben Sinka, elkerüli a sematizmus veszélyét. Reménytelen, csak álmaik birtokát növelő emberek ők, akik hajnaltól késő estig dolgoznak, hogy egyre növekvő családjuknak biztosítsák legalább a betevő falatot — néha az sem sikerül —, képzeletüket megbéklyózza a vállalt munka egyhangúsága, és csak akkor tágítják ki határaikat, csak akkor szökkennek ki a mesterek uccájának szűk sikátoraiból, amikor már beesteledett, csak az éjjeli lepkék röpködnek. Ilyenkor elködösülő tekintettel vallatják a múltat, ahonnan idáig vezetett az út, s a vágyak szárnyán röppennek a jövőbe, amelyikben az özvegy asztalos nemcsak húsvét ünnepén ehet bárányt, a kovácsmester módosabb faluban nyithatja meg műhelyét, a csizmadia pedig leteheti szerszámait, s végre megalkothatja az igazi mesterművei. Aztán a növekvő árnyakat író éjszaka figyelmezteti őket a valóságra: sóhajtva törlik kezüket foszladozó nadrágjukba, és indulnak lefeküdni, mert holnap is Károlyi Antal — Szentléleky Tihamér: Szombathely Első fejezetét Szentléleky Tihamér írta és benne Szombathely római korszakának nyújtja összefoglaló képét. Mindenképpen helyes eljárás a római kor fölvétele, mert az előttünk itt élt népek munkájának, kultúrájának emlékei, mégha csak romokban maradtak is ránk, hazánk múltbeli történetéhez tartoznak, megbecsülésük és tudományos érdekű vizsgálatuk a mai utódoknak is kötelességük. A könyv római kor utáni fejezeteit Károlyi Antal építész írta. Maga is a vasi föld szülötte és Szombathely főépítésze, rekonstrukciójának tervezője és irányí- tójá, számos lakó- és középület tervezője, aki maga is több tanulmányban foglalvárják őket a lukas cipők, foltozni váló kerekek. Alapvetően reménytelen, szomorú világ ez, de olvastán mégsem a fásult beletörődést érezzük, részben azért, mert gondolataikban érezteti a költő, hogy „árad az idő”, változik majd a világ, s ugyanakkor gondjaikat enyhíti és megszépíti a való világ, melyet Sinka a líra ezernyi szivárványos szépségével és aprólékosságával rajzol köréjük. Az este, a reggel, a pókhálós szobák mind megszépülnek leírásaiban ; érezni, hogy a világ adottságaiban levő szépséget a legszegényebbek talán még jobban és teljesebben értékelik, mint a szerencsésebbek. A természeti szépségen túl pedig felrajzolja a költő a társadalmi „szépség”, a változás reményét is, amikor végre olyan országban élnek — és itt már a jelenre céloz —, amelyben ....................... erős, inas v itéz a történelem, s naplovon vágtat, több mint a törvény, anyja az idő, és szilaj. Nagy óriás lovas. RÓNAY LÁSZLÓ kozott a megye és a város egyes művészeti és építészeti problémájának, valamint objektumának vizsgálatával. Mindez egyenesen predesztinálta arra, hogy a város építészettörténetét ebben a könyvben megírja. A könyv különösen a középkortól napjainkig terjedő részében sok újszerű anyagot ad. A fejezetek arányait egyrészt a korszakok időbeli terjedelme, másrészt a fönnmaradt anyag mennyisége (középkor és röneszánsz), továbbá annak színvonala (barokk, eklektika, szocializmus) szabta meg. Károlyi módszere a következő: minden esetben összefoglaló építészettörténeti képét adja a tárgyalt korszaknak, tehát a város középkori, röneszánsz, barokk, klasszicista, romantikus, eklektikus, szecessziós korszakának, azután a két világháború közötti, majd a szocialista időszaknak. Ezután kerít sort a városszerkezet vizsgálatára, sokrétű és részletes térképekkel, vázlatokkal támasztva alá 152
