Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 1. szám - SZEMLE - Szíj Rezső: Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér: Szombathely

állításait, majd tárgyalja a városképi együtteseket és a városképeket. Ez utóbbiak részletes bemutatását csak a barokk kortól végezheti el, mivel a megelőző korokból együttesek, városképek nem maradtak fönn. A XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve az egyes korszakok bemutatása bővül a gazdasági-társadalmi háttérre vonatkozó fontosabb adatokkal és korrajzzal, még ahol a tartalomjegyzékből nem is derül ki, mint a szecesszió és a két világháború "közötti fejezeteknél. Lezárja az egyes korokat, amelynek utolsója a szocializmus építészetét öleli föl, külön fejezetben foglalkozik a várossal, mint térbeli plasztikus művel, a városképben megjelenő kisebb plasztikai alkotásokkal, kutakkal, szobrokkal, emlékművekkel. Az ezt követő fejezet révén bepillantunk a jövőbe, az utolsó részben pedig a műemlékek és műemlék jellegű épületek leírását kapjuk.

Aki ismeri a várossal foglalkozó tudományos és ismeretterjesztő irodalmat, az máris megállapíthatja, miben nyújt a szerzők könyve újat az eddigiekhez képest. Helyszűke miatt az alábbiakban csak azzal foglalkozom, ami újat e kiadvány tartalmaz.

Mint láttuk új maga a módszer, amely eleve a városképi és a műemléki vizsgálat követelményeihez alkalmazkodott s létrehozta az e nemben első tudományos értékű művet. A könyvben Károlyi elsőként tisztázza, részben maga által fölkutatott adatok alapján, Szombathely középkori kerek várának kérdéseit. Fölhívja a figyelmet a megyében és a városban eddig teljesen elhanyagolt röneszánsz korra és emlékeire, kijelölve a további kutatásra váró feladatokat. Ugyancsak az elsők között irányítja a figyelmet a megyében dolgozó habánok munkásságára, akiknek emléke ma is élő hagyomány a megye majolika és kerámia iparában.

Megmaradó értéke e könyvnek az a sok-sok alaprajz, város- és épületrajz, úthálózati térkép és településrajz, amely nemcsak a szakember, hanem a laikus érdeklődő munkáját is megkönnyíti. — További érdeme, hogy a város történetének eddig csak részben ismert, vagy csak kevésbé méltatott korszakaira is ráirányítja a figyelmet, így a romantika, az eklektika és a szecesszió (95—96. 1.) korszakának építészetére és városfejlesztésére, ugyanakkor az ismertebb korszakok, mint a barokk és a klasszicizmus is megkapja az őt megillető korszerű értékelést. A város e korszakbeli értékei mostantól fogva még tisztábban fénylenek. Merőben új eredmény a két világháború és az utolsó két évtized fejlődésének részletes bemutatása. Résztanulmányok jelentek ugyan meg mindkét időszakból, de Károlyi fejezetei adják ezek első szakszerű elemzését.

A XIX. századtól, főleg a század utolsó negyedétől korrajzi adatokat is közöl. Ezek meggyőzőek s mindenképpen egy dinamikusan fejlődő városról tudósítanak. Amellett sokrétűek is, demográfiai, ipari, művelődési stb. térre egyaránt kiterjednek (1. 84, 113—114 stb.). A megelőző korszakok tárgyalásánál egyedül a klasszicizmus korának gazdasági hátterét nélkülözzük, talán ezért is intézi el kissé sommásan a Hefele utáni korszak polgárságának építészetét. A napóleoni háborúk alatti és utáni gazdasági nehézségek, a hazai manufacturákra nehezedő nyomás nyilván kihatott az építészeti kedvre és anyagi lehetőségeire is. Valószínűbb, hogy ez és nem a polgárság igénytelensége indokolta a visszaesést az építészetben (1. 102. I).

Sok, eddig ismeretlen és érdekes adatot tudunk meg az utolsó évtizedekre vonatkozóan is. Kevesen tudják azt, hogy a trianoni béke után Teleki Pál gróf fölajánlotta a városnak a pozsonyi egyetemet, de akkori vezetői nem a várható előnyökön kaptak, hanem a letelepedéssel járó nehézségektől ijedtek meg. Ötven évnek kellett eltelnie, hogy Szombathely elérkezzék az egyetemi várossá fejlődés kapujába.

A szocialista építészet immár önálló korszak. Az építkezés föltételei ma egészen mások, az építtető a dolgozó nép állama, a technológia fejlődött, az anyagok változtak. Az egyes önálló tervezésű épületekben újra építészeti intelligencia érvényesül. A város rekonstrukciójában nemcsak koncepcióval, hanem építészeti kultúrával is találkozunk.

Az utóbbi években elért építészeti és városfejlesztési eredményeket, amelyek nagyrészben a szerző nevéhez fűződnek, á könyv szerényen és tárgyilagos hűvösséggel tárgyalja.

153