Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szíj Rezső: Városrekonstrukció Szombathelyen
SZÍJ REZSŐ VÁROSREKONSTRUKCIÓ SZOMBATHELYEN Szombathelyen, mint a legtöbb hazai városunknál, főleg a városközpont •erősen barokk jellege a legszembetűnőbb. Még hozzá annak ellenére, hogy napjaink építészete hovatovább nem kisebb jelentőséggel nyomja rá bélyegét az egész városra. A mai Szombathely a XVIII. század utolsó évtizedeiben indult nagyobb -arányú fejlődésnek, s barokk építészeti emlékei egy egészen nagyszabású újjáépítési lendületnek a bizonyítékai. A figyelmet ma is lekötő barokk épületek nagy része egyházi embernek, Szily Jánosnak s nem valamely világi földesúrnak köszönheti létrejöttét. Szombathely ennek ellenére sem vált olyan értelemben papi várossá, mint Esztergom vagy Veszprém s a megye történetében komoly szerepet vitt főúri és köznemesi családjai révén sem vált dzsentrivé annyira, mint akár Kaposvár vagy Zalaegerszeg. A XIX. században fejlődése józan és derék polgársága munkájához fűződik. A XX. század elejére már kialakult a város szinte évtizedekig alig-alig változó külső képe. A második világháború végéig folyó lassúbb fejlődést az utóbbi években váltotta fel olyan ütemű újjáépítés, amelynek során szemünk láttára majdnem hogy új város születik. Szombathely a második világháborúban az 5 legtöbbet szenvedett vidéki város közé tartozott: 4471 db házából 3375, azaz 76%-a szenvedett kárt, ebből 1082 egészen súlyosan. Ez a körülmény, mint eggyel több ok, parancsolóan követelte a város immár halaszthatatlanul korszerű rekonstrukcióját. Any- nyival is inkább, mert a megmaradt városrészek elavult házai, lakásai nem a ma, hanem a tegnap igényeit sem elégítették ki. így nyílt mód arra, hogy újra érvényesüljön valamilyen városkoncepció, amely a rekonstrukciós terveket úgy készíti el, hogy annak minden részletében a ma és a holnap igényeinek megfelelő építészeti kultúra világos szempontjai érvényesüljenek. Ezekből természetszerűleg következnie kellett annak, hogy a részletek valóban egy nagy egységnek álljanak szolgálatába, egy szinte új városnak váljanak szerves alkotóelemeivé. A város rendezésére többször írtak ki pályázatot. 1922-ben a Warga László—Wälder Gyula díjnyertes tervpályázati munka egyik fontos javaslata körút kiképzésére irányult. 1950-ben a peremközségek közül Szombathelyhez csatolták Oladot, Kámont, Herényt, Perintet, Szentkirályt, Gyöngyös- hermánt. Ez visszavetette a várost a falusias jelleg felé, megtetézve már a két világháború közötti hasonló intézkedést, amikor szintén közeli falvak hozzácsatolásával, a lélekszám ily módon történő növelésével vélték városiasítani Szombathelyt. 1954-ben Károlyi Antal készített tervet a belváros rendezésére, fölhasználva a Wälder—Warga tervből azt, amit abból korszerűsíthetett. Ez az 1954-es terv számolt a belváros lebontásra érett és javasolt házaival, illetve a foghíjak helyére kerülő épületekkel, figyelembe vette a város jövő fejlődését, a városképi követelményeket, és bizonyos együttesek, terek létrehozását is kimunkálta. 1957-ben ugyancsak Károlyi készítette el 15 éves távlati tanulmányter93
