Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szíj Rezső: Balázs Béla - József Attila - Kner Imre
Termékek Országos Tanácsában dolgozott. Balázsnak alig lehetett valósághű képe arról, mennyire megnehezedett a magyar szellemi élet helyzete a Tanács- köztársaság után, amihez a húszas évek egyre növekvő inflációs nyomora is hozzájárult. Jellemző, hogy a levélben említett tanár azt sem tudja, hol szerezheti be Balázs könyveit, holott bármelyik Balázs-könyvből és egyéb Kner- k.iadványból is megtudhatta volna. Noha Kner Imre Balázs Bélától 1919 után nem tudott könyvet megjelentetni — korábban kiadott műveiből még évtizedek múltán is bőven volt raktáron —, azonban a kapcsolat néhány levélváltáson keresztül 1924-ig elég élénknek mondható. Ez évben a Kozma Lajossal való levelezés szerint bizonyos képek küldéséről van szó Balázs számára, erről azonban közelebbit nem siker ült megtudnunk, valószínűen könyvillusztrációkról lehetett szó. Kner Imre idők múltán némileg módosította véleményét Balázs Béláról, amiben ennek fellengzős modora is szerepet játszhatott. Ez különben a levelezésükből is nyilvánvaló. Kner Imrétől a pózolás minden fajtája távol áll. Azonban abban, hogy Balázstól Knerék 1919 után nem adtak ki könyvet, elsősorban gazdasági okok játszottak közre. Kner Imre 1922-ben jelentette meg Gellért Oszkár: Testvérbánat című verseskötetét Jaschik Álmos könyvdíszeivel, valamint Szabó Lőrinc: Föld, erdő. isten című kötetét. Itt azonban előre kell bocsátani, hogy a kiadásban maguk a szerzők is vállaltak bizonyos értelmű anyagi érdekeltséget, de ez a kiadó számára a legtöbb esetben alig jelentett számottevő könnyebbséget. Még később is az volt a helyzet, hogy Kner Imre vállalta az anyagi kockázatot, mégha a szerző volt is a kiadó. Egyrészt azzal, hogy könyv esetében a nyomdai munkán nagyobb hasznot nem kalkulált, másrészt pedig azzal, hogy rendszerint hitelbe készítette el a munkát, s nem egy esetben évekig várt arra, amíg kész kiadásai megtérültek. Kiadói szempontból alapvető hátránynak bizonyult az a minőségi elve és gyakorlata, amelyet következetesen képviselt s amelyből nem volt hajlandó engedni. Tipográfiai felfogása azt írta elő, hogy vagy a lehető legjobbat adja, vagy semmit. Ezt az ő számára a nyomda egyéb termékei tették lehetővé, a közigazgatási nyomtatványok. A minőségi elv azonban az előállítást a könyvnél is drágává tette. A kéziszedés eleve többe került, mint a gépi, ez utóbbin azonban tökéletes munka kevésbé végezhető. Az olvasóközönség soraiban viszont nem akadt olyan népes tábor, amely ezt a kvalitásbeli különbséget anyagilag honorálni tudta volna. Így a Kner-kiadványok példányszáma — 1920 után — mai szemmel nézve feltűnően csekélynek látszik, ami minőségi munkán eleve lehetetlenné tette az üzleti hasznot. De nemcsak a művészi tipográfia terén állt elő ez a helyzet: silány nyomdai kiállítással olcsóbb volt ugyan a könyv, de még az így készült könyvekből is nagyobb mennyiség maradt raktáron, mint amennyit általában annak a kornak kiadói kalkulációi raktárra szántak a jövőre nézve. így a közönség még évtizedek múlva is árleszállításos akciók során vásárolhatott a kiadók raktárkészleteiből. Kner Imre kiadványai sem jelentettek kivételt a fentiek alól, legkevésbé Gellért Oszkár és Szabó Lőrinc említett verseskönyvei. De nem volt jobb a helyzet egyéb művészi Kner-kiadványoknál sem (Kner Klasszikusok, Monu- menta Literarum I—II. stb.). Ezért sem vállalhatta Balá.zs Béla műveit, sem a még ismeretlen József Attila verseinek kiadását. 69
